My sister's boyfriend [L.S.]

49.rész

Végre hétvége,Szombat van.
Mikor Csütörtökön hazajöttünk Harry-vel,akkor megtartottuk a lànyokkal azt a bizonyos beszélgetést,de én nagyon meglepődtem a kérdéseiken,mert nem olyanokat tettek fel,amire èn szàmítottam.Példàul azt hittem,hogy olyanok lesznek,hogy 'Hogyan alakult ez ki köztetek?' meg hasonlók,erre kaptam egy 'Nem fogod megcsalni?','Egymás mellett lesztek jóban rosszban?'-t.Úgy éreztem magam,mintha összeadtak volna minket,komolyan.Később kiderült,hogy azért ilyen kérdéseket tettek fel,mert állítólag már tudnak rólunk mindent,mert együttes erővel összeragasztották a darabkákat,és már csak ezekre voltak kíváncsiak.Amúgy Harry válaszain is tök meglepődtem,mert komolyan és határozottan beszélt rólunk,ami azért elèg jól esett.
A Pénteki nap hamar elment,semmi érdekes nem történt a pékségben,àtlagos nap volt.Viszont mikor hazaértünk,Lotts kicsattanva a boldogságtól mesélte,hogy vége a próbaidőjének és hivatalosan is felvették.Ennek örömére ittunk egy pohár pezsgőt,hogy megünnepeljük a hugicám első rendes munkájàt,majd kellemesen elbeszélgettünk,míg nyugovóra nem tértünk.
Visszatérve a mai naphoz,mèg az àgyban fekszem és Harry-re várok,aki lestoppolta előlem a fürdőt.Mióta együtt vagyunk,mindig együtt alszunk,hol az én szobàmban,hol az övében,és rájöttem,hogy imàdok vele aludni.

-Készen vagyok.Nem tudom miért nem jöttél velem,fürödhettünk volna együtt is.-jött be Hazz.

-Tudod,hogy abból nem csak fürdés lett volna.És szégyenlős vagyok.-keltem ki az ágyból,majd a szekrémyemhez mentem.

-Màr láttalak mesztelen,Bèbi.Nincs mit szègyelned.-kuncogott és az ágyra ült.

-Érezd magad különlegesnek.Nem mindenki láthatja ezt.-mutattam végig magamon nevetve.

-Annak érzem magam.-kacsintott.

Én eközben kiválasztottam egy egyszerű fekete nadrágot és egy felsőt,majd mosolyogva nèztem az àgyon ülő Harry-t.

-Várj meg,míg elkészülök.-adtam neki puszit és elindultam kifelé.

-Aztàn siess.-csapott a fenekemre,mire màr csak a magasba emeltem a középső ujjam.

Hazz-nak eleget téve viszonylag hamar elkészültem,ő pedig nekem eleget téve a szobàban vàrt ràm.

-Gyors voltàl.-mosolyodott el.

-Siettem.Gyere,menjünk reggelizni.-nyújtottam neki a kezem,amit elfogadott,majd lementünk a többiekhez.

-Jó reggelt.-köszöntött anya.

-Neked is.-mosolyogtam rà.

-Lottie?-kérdezte Harry.

-Alszik.Biztos tegnap elfàradt,szóval nem èbresztem fel.-nevetett anyu.

-Van itthon reggelinek való?-érdeklődtem.

-Most akartam omletett csinàlni,remélem az megfelel.-biccentett a konyha felé.

-Tökéletes.Segítsek?-kérdeztem.

-Nem,köszi kicsim.-utasított vissza,majd a konyhàba ment.

-Addig tévèzzünk.-húzott Hazz a kanapèra.

Ő leült,én pedig az ölèbe feküdtem.

-Kényelmes így?-nevetett.

-Igen.-nyújtottam ki rà a nyelvem.

-Ugye mondtam,hogy hétvégén szeretnélek elvinni randizni és úgy tudom,hogy hètvége van.-babràlt a hajammal.

-Rendben,nem terveztem mára amúgy sem semmit.Hová megyünk?-kívàncsiskodtam.

-Aki kívàncsi,hamar megörekszik.Nekem meg öregen már nem kellesz.-vigyorgott.

-Nem tudom,hogy miért vagyok veled.-sóhajtottam szórakozottan.