share • h.s • (Befejezett)

/ prológus /

//lilo devlin//

Ötven napja. Ötven napja már, hogy ebben a sötét, piszkos lyukban raboskodunk, csupán, csak mert rosszkor voltunk rossz helyen.

A levegő nehéz és állott volt, a szemeim már tökéletesen hozzáláttak a sötétséghez és teljesen elfelejtették, milyen világosak is a nappalok és hogyan világítanak a csillagok éjszaka.

A térdem sajgott, ahogy a fejem is fájt, a szám száraz volt és rosszízű, a szemeim és a hajam pedig viszketett. De nem panaszkodtam, mindegyikünk rosszul volt és a nyávogásom nem segített volna egyikünkön sem.

Rajtam kívül még kilencen voltak lent a föld alatt, köztük a legjobb barátnőm, Katie és Harry Styles. A másik hét személyt egyikünk sem ismerte, legalábbis régebbről nem, mert azért itt volt elég időnk, hogy összeismerkedjünk.

Mindig is azt gondoltam, hogy életem ezen napjaira majd szomorúan, dühösen és félve fogok visszatekinteni. Mert valljuk be, minden okom meglett volna rá.

Mindannyiunknak megvolt az oka rá.

Sosem fogom elfelejteni, hogy mekkora gombóc csücsült minden egyes nap a torkomban. Hogy hogyan zsugorodott össze a gyomrom, akárhányszor kivágódott az ősrégi, befásult falépcső tetején lévő ajtó. Hogy a torkomban dobogott a szívem, mikor nehéz lépteket hallottunk lefelé közeledni a nyikorgó lépcsőfokokon. Hogy hogyan szorítottam össze a szemeimet, akárhányszor csak elakart uralkodni rajtam a pánik, hogy hogyan szorítottam Katie és Harry kezét és hogy hogyan fohászkodtam az életünkért.

Pillanatok, amiket soha többet nem akarok átélni és érzelmek, amiket soha többé nem akarok érezni.

Ez az ötven nap megváltoztatott kívül-belül. Volt időm gondolkozni, volt időm végiggondolni az életem és a jövőmet, volt időm átértékelni dolgokat. Történtek dolgok, melyek gyökerestül megváltoztatták a hozzáállásomat, és történtek dolgok, amikre, ha visszagondolok, akaratlanul is összerezzenem és összeszorítom a szemeimet.

Dolgok, amiknek egyetlen egy emberrel sem szabadna megtörténnie ezen a földön.

A félelem és a gyász akaratlanul is összébb tudja hozni az embereket, még akkor is, ha az illető személyek olyan helyzetben vannak, amit még a leggonoszabb ellenségeknek sem kívánnának.

Mikor ötven nappal ezelőtt ide kerültünk, másra sem tudtam gondolni csak, hogy szabadulni akarok. Szabadulni akarok erről a helyről, méghozzá bármilyen áron.

Az pedig meg sem fordult a fejemben, hogy találok majd valakit, aki nem csak a félelmen és gyászon osztozkodik velem, hanem még a szereteten is.

/

Halihalloo,
köszöntök mindenkit a legújabb könyvem alatt!😊

Mint láthatjátok a történet főszereplője nem más, mint Harry. Az ötletet egy álom adta, és miután kicsit jobban kidolgoztam, belekezdtem. Habár a prológusból nem derül ki sok minden, az első rész már tartalmasabb lesz, amit nem mellesleg holnap rakok ki.👀

A részek viszont minden pénteken fognak érkezni!🤗

Nagyon remélem, hogy tetszett a prológus és felkeltettem néhányótok érdeklődését!😉

Holnap találkozunk az első fejezet alatt!😋 Xx❣️