share • h.s • (Befejezett)

/ tíz /

//lilo devlin//

Meleg volt. Túlságosan is meleg volt. Emiatt egyikünknek sem volt valami sok kedve felkelni, vagy akármi mást is csinálni, nem mintha ebben a lyukban olyan sok lehetőségünk lett volna. De kis körbe se ültünk le, ahogy általában szoktunk és a nevetésünktől, vagy a sztorizgatásunktól sem zengett az egész pince.

Harry, én, Martin, Katie, Dave. Ez volt a sorrend, ahogy egymás mellett feküdtünk mind a földön. Egyik lábam fel volt húzva, míg a másikat teljesen kinyújtottam. Kezeimet összekulcsoltam a fejem felett és bámultam a plafont. Habár, ha azt mondanám, hogy bámultam bele a sötétségbe, pontosabb lett volna.

Halkan hallottam, amint mellettünk Dave és Katie sutyorogtak, Martin szuszogott egy picit, és a kisgyerek hangját, mely valahol a szoba leghátsó sorában kérdezősködött a szüleitől.

- Mikor mehetünk haza? – kérdezte egészen halk, babahangon franciául, nekem pedig akaratlanul is a szívembe nyilallt. Egy ilyen ártatlan kisgyerek egyáltalán nem érdemelné meg, hogy ilyen helyzetbe kerüljön. Habár nem ismerem őt, és nem sok esélyét látom, hogy újra találkozzunk, amint kikerülünk innen, remélem az ő érdekében, hogy nem fog ezekre a szörnyű napokra nagykorában emlékezni. – Anya, melegem van. Inni akarok.

Az édesanyja válaszát nem teljesen értettem meg, mert nagyon halkan és gyorsan is beszélt. Annyit viszont leszűrtem belőle, hogy nincs több vizük.

Felültem, aztán a tálam után nyúltam, amiben éppenséggel volt még egy korty, végül azzal a kezemben felálltam.

Sötét volt, és hiába szoktak hozzá a szemeim, nagyon kellett vigyáznom, nehogy rálépjek valakire, így egy kis időbe tellett, amíg elértem a szoba sarkához, ahol a francia házaspár húzta meg magát a kisfiukkal.

Mikor odaértem hozzájuk, elmosolyodtam, majd leguggoltam és a kisfiú felé nyújtottam a vizemet, mire hatalmas kék szemeivel szégyellősen felpislogott rám, végül elvette pici kezeivel a tálat. Az édesanyja és az édesapja is többször megköszönte, míg a kisfiú rögtön megitta az összes vizet.

Egy kis mosollyal az arcomon lépkedtem vissza a helyünkhöz, majd leültem vissza Harry és Martin közé. Lábaimat felhúztam, majd átöleltem őket és úgy néztem újra a francia kisfiú irányába, aki már nevetett valamin és azt hajtogatta, hogy apa.

- Nem is tudtam, hogy tudsz franciául – hallottam meg hirtelen jobbról Harry hangját, mire felé fordultam. Ő is felült és akárcsak én, felhúzta a térdeit és átölelte őket.

- Csak makogok valamennyit. Hallottam, hogy a kisfiú vizet kért, szóval csak odavittem neki.

- Nekem is van még egy kicsi, idd meg – emelte fel, mire elmosolyodtam és megráztam egy picit a fejemet.

- Rendben vagyok Harry, de azért köszi.

- Naa, két korty. Az egyik az enyém, a másik a tiéd – tolta az orrom alá a tálat, mire megforgattam a szemeimet mosolyogva, majd belekortyoltam egyet.

Úgy sem hagyott volna addig békén, amíg nem iszok belőle.

Mikor oldalra pillantottam, egy elégedett vigyorba ütközött a tekintetem, így újra megforgattam a szemeimet, majd a kezemet kinyújtottam és meglöktem a térdét. Felkuncogott és megdőlt egy kicsit, de aztán persze egyből visszanyerte az egyensúlyát és kiegyenesedett.

Ekkor odafent kicsapódott az ajtó, mire rögtön felkaptuk mind a fejeinket. Harryvel összenéztünk, majd Katie is rögtön mellém mászott, míg Dave a haverját kezdte ébresztgetni.