share • h.s • (Befejezett)

/ huszonöt /

//lilo devlin//

Eltorzult arccal, kezeimet pedig a párnára szorítva melyet a hasam ellen nyomtam, próbáltam koncentrálni a tévére, de ezt a folyamatos alhasi görcsök egyáltalán nem hagyták. Mindig is szenvedtem a hasfájással, mikor női bajom volt, és bár voltak hónapok, amikor annyira nem volt vészes, február megint elhatározta, hogy rendesen megkínoz. Fájdalomcsillapítók egyáltalán nem segítettek, ezerféle trükk sem, amiket az internetről gugliztam ki. Ha nekem fájt a hasam, akkor az fájt. Pont.

Hangos lábdobogás ütötte meg a fülemet, nem sokkal később pedig Harry állt meg a nappali küszöbén és kezdett a tekintetével utánam kutatni. Meghúztam magam a kanapén, ráadásul egy szürke pokróc is rajtam volt, úgy hogy bentebb kellett jönnie ahhoz, hogy rám lásson.

- Baby? Minden rendben? – ütötte meg ismerős hangja a fülemet, engem pedig kirázott a hideg. Hogy ez a menzeszem vagy Harry hangja miatt volt, az még egy rejtély.

- Csak fáj a hasam – az én hangom az övével ellentétben, repedt edénynek hangzott, így megkellett köszörülnöm a torkomat, hogy egyikünket se rémítsem halálra.

- Oh – felpillantottam rá, mikor mellém jött, aztán a lábaimnál leült és a kezét a karomra csúsztatta, míg aggódva nézett rám. – Valami rosszat ettél? – kérdezte lágyan, mire egy kis mosoly csúszott az arcomra, hiszen eszméletlen édes volt, ahogy azt hitte, hogy elrontottam a gyomromat.

- Nem Harry, női bajok – feleltem mosolyogva, mire az arca rögtön felvilágosodott.

- Nagyon görcsöl?

- Eléggé – feleltem grimaszba torzult arccal.

- Hozzak neked valamit? Esetleg még párnát? Vagy melegítsek fel egy edény tetejét? Anyu mindig azt csinálta, aztán odanyomta Gemma hasára és az mindig segített.

- Nem, nem kell semmi, de azért köszi.

- Teát még esetleg?

- Van még elég – feleltem mosolyogva.

- Szeretnéd, hogy összebújjunk és simogassam?

- Az jó lenne – motyogtam szégyellősen, mire elmosolyodott, majd felállt a kanapéra, és mögém belépve elfeküdt mögöttem.

Felemelte a pokrócot rajtam, de mivel egy nem volt elég kettőnknek, egy másik után nyúlt, azt pedig magára terítette. Egyik kezével átkarolt és magához húzott, fejét kicsit fentebb lerakta az egyik párnára, majd puszikat kezdett a hajamra hinteni. Ujjaival becsúszott a párna alá, amit a hasamhoz szorítottam, aztán fentebb húzta rajtam a pulóveremet, majd meleg tenyerét a pocakomra fektette, mire elmosolyodtam és a fejemet jobban a párnába nyomtam.

Lehunytam a szemeimet, ahogy körkörösen simogatni kezdett, a másik kezével pedig a hajamat simította ki a homlokomból és azt kezdte cirógatni. Annak ellenére, hogy a tévé normál hangerőn szólt, és hogy a hasam görcsölt, percek alatt elnyomott az álom.

/

Órákkal később keltem csak fel, hiszen a tévés szekrényen pihenő digitális óra már délután ötöt mutatott. Harry még mindig mögöttem volt, ami miatt rögtön egy mosoly csúszott az arcomra, és másra se tudtam gondolni, hogy mennyire szeretem őt.

A hátamra fordultam lassan, ekkor viszont megemelte a fejét, majd szélesen mosolyogva lenézett rám, kezét az arcomra simította és megcirógatott ott, ahol a párna valószínűleg mintát hagyott a bőrömön.

- Jót aludtál Lillifee? – olyan kedvesen és lágyan ejtette ki a szavakat a száján, hogy azt hittem menten az ölébe olvadok.

- Mhm – válaszoltam, míg lehunytam a szemeimet és bólintottam egy aprót, közben pedig nyújtózkodtam a karjai között.