Ígéretek hálójában SZÜNETEL

⚫Álmatlan éjszaka⚫

6.

Már csengettem. Ilyenkor még el lehet menekülni, nem? Csak elfutok és ennyi. Senkise tudná, hogy én nyomtam meg a csengőt. Adélnak is megtudnám magyarázni. Igen, biztosan megértené. Akkor háromra futás. Egy..kettő...há..

- Szia - nyitott ajtót Ada. Furcsán nézett rám. Méregetett, mintha nem is tudná ki vagyok - Ismerlek?

Tudtam jól mi a helyzet, így sikerült gyorsan és jól reagálnom.

- Nem, még nem - mosolyodtam el. - Most költöztem ide a környékre. Láttam délután, hogy te itt laksz és gondoltam, ha találok egy korombelit, könnyebb lesz megismernem a helyet.

- Mi sem olyan rég költöztünk ide - vágta rá rezzenéstelen arccal. Rosszindulatúnak tűnő válaszától teljesen lefagytam. - De egy két dolgot már jól ismerek itt - mosolyodott el, amitől rögtön megkönnyebbültem. - Gyere csak be - lépett félre.

Miután bezárta mögöttem az ajtót a konyha felé indult. Szabad utat nyerve, az emelet felé vettem az irányt. Tudtam jól, hogyha lent maradok vele sohasem térnének vissza az emlékei. Tímea a lépcsőn állt, kezében papírokkal. Mikor elmentem mellette halványan elmosolyodott és rámkacsintott.

- Bravó! - suttogta, majd lement a lányához.

Amikor Ada ajtajához értem, egy pillanatra megálltam és Marci szobája felé pillantottam. Marci épp akkor lépett volna ki onnan, de amint meglátott, meggondolta magát és visszament. Fájt és dühített. Tizenkét órával azelőtt még nem így ment be oda. Mosolygott és én is. Szörnyen bosszantott a tudat, hogy ekkora fordulatott vett ez az egész.

- Mire vársz? - hallottam meg boldog hangját Adélnak. - Nincs semmi rossz odabent - kacagott fel.

- Megyek már - erőltettem egy mosolyt az arcomra. - Csak egy kicsit elbambultam.

- Min töprengtél ennyire? - huppant le az ágyára.

- Semmin, semmin - túrtam bele a hajamba. - Csak hosszú volt a mai nap. Nagyon hosszú.

Alvatlanság. Beszélgetés. Iskola. Megalázás. Fájdalom. Düh. Egy igazán szörnyű nap alapjai.

- Akkor nem is faggatlak - Hála az égnek! - Beteszek egy filmet és pihizünk, mit szólsz?

- Fantasztikus ötlet - dobtam le magamról a táskám, majd én is helyet foglaltam az ágyon.

- Romantikus, akció, horror? - sorolta a lehetőségeket.

- Te mit szeretnél?

- Romantikus - mondta teljes átéléssel. - Megyek csinálok pop cornt, hogy tudjuk mivel dobálni a szemét pasi főszereplőt - kacagott fel, majd eltűnt.

Az lehetséges, hogy a bátyjád dobálhassam? Egy teljes csomagot hozzávágtam volna. Esetleg a tálat is, ha úgy van.

- A pop corn már készül - szólt be az ajtón Ada. - Addig szólok Marcinak, hogy csatlakozzon.

Oké, nem pontosan így gondoltam. Ráért volna még a találkozás. Máskor is hozzávághatok egy tálnyi pop cornt, nem lett volna rá szükség rögtön...

- Kérlek! - könyörgött Ada. - Csak egy filmről van szó.

- Nem nekem való - próbálta menteni magát Marci.

- Az nem baj! A társaság a lényeg - Ó, igen, a fantasztikus társaság, azaz én, aki pár órája üvöltözött vele.

- Jösz nekem eggyel - sóhajtott fel Marci.