Ígéretek hálójában SZÜNETEL

⚫Villámcsapás⚫

21.

A hetek alatt többször is előfordult, hogy kínos helyzetbe kerültünk. Túl közel kerültünk egymáshoz, vagy esetleg olyan témát dobtunk fel, amiből nyertesen sehogy se lehetett volna kijutni. Ennek ellenére mindig félre tudtuk sosem jutottunk el ideáig. Az efféle közelségig, mert túl tudtuk magunkat tenni az eseteken. Legalábbis én igen. Apró kis bakikként tekintettem rájuk, hisz fiú és lány közti nagyon erős barátságban előfordulnak ilyenek. Én jót nevettem rajtuk minden alkalommal, viszont Soma inkább elcsendesedett olyankor. Akkor még nem is sejtettem, hogy mi lehet ennek az oka, de a csók után minden értelmet nyert. Lehetne az egészet csak a helyzetre fogni, hogy a szörnyű hír miatt kerültünk közel egymáshoz. Mondhatnánk azt, hogy én csupán vígasznyújtás miatt engedtem az egészet, ő pedig a menekülés miatt tette. Viszont, ha ezt mondanánk, óriásit hazudnánk. A részéről nem a fájdalom megszüntetése volt a cél. Érzékien, szenvedélyesen csókolt, amit persze nekem nem szabadott volna engedni. Na igen, nem kellett volna.

- Vedd fel! Vedd már fel! - járkáltam fel-alá a fürdőben Bellát tárcsázva.

Miután elhúzódtunk egymástól, én a szomjúságomra hivatkozva kimenekültem a szobából, majd a fürdőben kötöttem ki. Addigra már felfogtam mit is tettem, és a legkevésbé sem tetszett ez az egész. Éppen ezért segítségért kiáltottam, azaz telefonáltam. Bellhez fordultam elsőként, mert ő ismerte Somát és a kapcsolatunkat elég jól.

- Bori! Na végre! Azt hittem felszívódtál örökre - szólt a telefonba.

- Bella - sóhajtottam fel. Hangom megremegett.

- Bori?

- Hülyeséget csináltam - motyogtam.

- Mi történt? - kérdezte riadtan. Nem válaszoltam. - Bori! Mondj már valamit végre!

- Emlékszel Somára?

- Persze. Legjobb barátod volt éveken át, majd elköltözött. Jó arc gyerek.

- Én..én - dadogtam.

- Bori, bökd ki mi a fene történt! - vágta rá ingerült hangon.

- Itt vagyunk egy ideje, ezért hiányzom a suliból is. Már három hete egy házban töltjük az időnket és ma kiderült egy szörnyű hír, majd elgurult nálam valami, nem tudom. És beszélgettünk, ő közeledett és megcsókolt, én meg visszacsókoltam. Fogalmam sincs hogyan történt ez az egész, komolyan. Csak megtörtént és..és - hadartam halkan, hogy Soma véletlenül se hallja meg szavaimat.

- A szívbajt hoztad rám, te lány - fújta ki a levegőjét megkönnyebbült. - Ez nem nagy cucc. Évek óta ismered, tovább léptetek a barátsági szinten, ennyi az egész.

- Ó, drága barátnőm, ez igen is nagy cucc! - emeltem meg a hangom idegesen. - Ugyanis az, aki odakint ül a kanapén, CSAK a barátom. Ez pedig azt jelenti, hogy CSAK barátként szeretem. Érzed a csak szó súlyát Bella? Mert ez a súly épp a nyakamon ül és elég nehezen birkózom meg vele, kedves barátnőm - állok neki Bellnek.

- Oh, mamám! - sóhajtott fel. - Figyel, akkor se lesz baj. Lehet ő is megbánta és majd elfelejtitek ezt az egészet. Biztosan megoldjátok majd, ennyi évet nem dobhattok ki egy kicsi baki miatt.

- Így legyen Bell! - préseltem össze ajkaimat. - Viszont most le kell tennem, még beszélünk. Köszönöm, hogy meghallgattál.

- Szívesen, bármikor - válaszolt kedves hangon. - Sok szerencsét, légy jó! Szia!

- Helló!

Kinyomtam a hívást, a telefonomat a melegítőm zsebébe süllyesztettem. A tükör elé léptem és szembe néztem önmagammal. Egy feszült lány pillantott vissza rám, meggyötört arccal. Nézni sem bírtam. Összeszorítottam a szemeimet, majd megnyitva a csapot, hideg vizet töltöttem a markomba, amibe az arcomat hajtottam. Le kellett higgadnom, ahhoz, hogy nyugalmasan beszélhessek a fiúval. Tudtam, hogy nem lesz könnyű.