Park Cho Rin régóta szerelmes, egy olyan emberbe, akit alig ismer.
De mi történik, ha megismeri?
Vajon akkor is szeretni fogja?
Viszonozzák e majd esetleges érzelmeit?
Ha igen, akkor együtt lehetnek e?
" A tiltott gyümölcsöt mindenki édesebbnek...
Apa sosem mesélt a testvéréről bővebben. Tudtam, hogy van és tudtam, hogy nem fűzi össze őket rokoni szál. Ezenkívül annyit tudtam, Chan Yeol-nak hívják és apa szülei 8 éves korában fogadták örökbe. Semmi konkrét. Azt nem tudtam milyen ember.
Eszeveszetten rohantam a repülőtérre 10 perces késésben voltam. Csak az járt a fejemben, hogy a szüleim kinyírnak. Hatalmas lendülettel kanyarodtam be az egyik sarkon, majd azzal a lendülettel egy férfibe is sikerült belerohannom. "Hé!" kiáltott rám. Felemeltem a fejem a valószínűleg elég izmos mellkasról, majd a férfi szemébe nézve azonnal felismertem őt. "Mr. Jung?" kérdeztem, majd belenéztem leendő énektanárom szemébe, aki Szeptembertől az utolsó évemben tanít majd. "Áh, Cho Rin örülök, hogy látlak! Legközelebb vigyázz jobban. Ne futkározz a tömegben, mert bajod esik." mosolygott rám úgy, hogy tökéletes fogsora mindenegyes négyzetcentimétere látszott. Nem véletlenül voltam az első gimnáziumi napom óta beléesve.
Jung Jun Hyun. Azóta emlékszem a nevére, amióta az első évemben az első napon, osztályfőnökünk lelépett az utolsó két óráról, és ő jött be helyettesíteni. Azonnal megakadt a szemem a vörös haján, magas termetén, barna szemein és gyönyörű mosolyán. A kiváltott érzelmeket azonnal elnyomtam magamban, hiszen ő tanár én meg diák. Soha sem lehet köztünk semmi.
Viszonoztam a mosolyát. " Elnézést kérek! Ígérem többször nem fordul elő Mr. Jung." hajoltam meg mélyen. Amint felemelkedtem, telefonja hangos csörgésbe kezdett. "Ó, a fenébe! Ne haragudj Cho Rin, mennem kell az unokahúgommal és a szüleivel van találkozóm. Vigyázz magadra, szia. " már rohant is. "Rendben. Viszlát! " köszöntem el én is egy nagy mosoly kíséretében.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Annyira lefoglalt a tanulmányozása, hogy felsem fogtam utolsó szavait. "Várjunk csak. Unokahúg és szülők? " Ez csak egy véletlen egybeesés lehet...
