Park Cho Rin régóta szerelmes, egy olyan emberbe, akit alig ismer.
De mi történik, ha megismeri?
Vajon akkor is szeretni fogja?
Viszonozzák e majd esetleges érzelmeit?
Ha igen, akkor együtt lehetnek e?
" A tiltott gyümölcsöt mindenki édesebbnek...
Amerika olyan volt, mint egy álom. Remekül éreztem magam. Egy rövid ideig jártam egy amerikai lánnyal, Katrin-nel. A munka is fantasztikus volt, egy kisvárosi gimnáziumban tanítottam, ének tanárként. Rengeteg tehetséges fiatallal találkoztam.
Most... Pedig, ideje haza látogatni.
Cho Rin szemszöge:
Eleinte a szüleim ellenezték a terhességemet, és mindenáron tudni akarták ki az apa, de végül belenyugodtak. Ahogy én is. Viszont arra egyikünk sem számított, hogy ikreket várok.
Ma van a második szülinapjuk. Pont két és fél éve, hogy Chan Yeol elment.
/Park Bo Yeol (2) Cho Rin és Chan Yeol közös lánya:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Park Seung Yeol (2) Cho Rin és Chan Yeol közös fia:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Chan Yeol szemszöge:
Nagyon hosszú volt az út, de szinte az egészet végig aludtam. Amikor leszálltam, azonnal felhívtam a bátyámat. "Ya, Chan Yeol!" köszönt. "Jó reggelt bátyám!" "Megérkeztél?" "Igen." "Akkor azonnal ott vagyok érted." és már hallottam is, hogy készül. "Nem szükséges. A kocsim már itt van." mondtam. "Ó, értem." szünet. "Chan Yeol?" "Igen?" "Kérlek ne lepődj meg." nyitottam volna válaszra a szám, de már lerakta. Min ne lepődjek meg?
Cho Rin szemszöge:
Bo Yeol eszeveszetten erőlködött, hogy elfújja a tortáján a két gyertyát, de sehogy sem sikerült neki. "Anyaaaa! Nem meeegy!" mondta csalódottan. "Gyere kicsim. Segítek!" Anya, és apa velünk szembe kuncogott, de az én számra is hatalmas mosoly kúszott. Az egyik térdemen Bo Yeol, a másikon Seung Yeol ült. Mégsem voltam igazán boldog...
"Egy, kettő, három..." elfújtuk a gyertyákat. Seung Yeol-nak elsőre sikerült. Láttam a szemében a csillogást, amikor rám nézett. Az apja is így nézett rám.
Csengettek. A két gyerek már rohant is, hogy ajtót nyisson, én pedig jó anyaként a nyomukban. "Ya, gyerekek! Ne rohanjatok!" kiáltottam utánuk.
Mire oda értem, Seung Yeol kinyitotta az ajtót. Chan Yeol állt a küszöbön. Előszőr a gyerekekre nézett, majd rám. Bo Yeol a felsőmet rángatta. "Anya..." mondta. "Anya?" kérdezte suttogva Chan Yeol. Potyogni kezdtek a könnyei. Azonnal megértette.
