THE SECRET APPLE (Exo-Chanyeol ff.~)~befejezett

18. Bejelentés (VÉGE!)

Chan Yeol szemszöge:

Nem zavart, hogy éjszaka van, egyenesen a bátyámhoz rohantam.
A dolgozó szobájában találtam rá és kopogás nélkül nyitottam be.
"Valamit elkell mondanom!" vágtam od rögtön.
"Chan Yeol, mit keresel te itt ilyenkor?"
"Tudom, hogy iszonyatosan mérges leszel majd, de nem bírok tovább titkolózni. Szerelmes vagyok a lányodba. Azóta, amióta előszőr megláttam. Miután Hye Soo meghalt, én azt hittem, hogy vége mindennek, de nem. Őt még nála is jobban szeretem. Tudom, hogy fiatalabb nálam, és ezt nem nézik majd jó szemmel, de én akarom őt.
Én vagyok a gyerekek apja. Tudom, hogy felelőtlen vagyok, de amikor ő a közelemben van nem tudok gondolkozni.
Szeretném jóvá tenni és feleségül venni! Kérlek engedd meg!" hajoltam meg olyan mélyen, amennyire csak tudtam.
"Tudtam." mondta.
"Tessék?" eneltem fel rá a fejem.
"Végig tudtam. Az egészet. Figyeltelek titeket. Ahogy egymásra néztetek... És olyan sokszor voltatok kettesben...
Lehet, hogy a feleségem nem vette észre, de számomra mindig is világos volt."
"De..." kezdtem.
"Elveheted Cho Rin-t."
"Mi?" hökkentem meg.
Lassan felállt és olyan pofont kaptam, hogy hátra zuhantam.
"Mi folyik itt? Állt meg sógornőm és Cho Rin az ajtóban.
Amint észrevette mi történik, azonnal hozzám rohant és vérző ajkamat kezdte vizslatni.
"Semmi drágám. A lányunk megházasodik." rajtam és a bátyámon kívül, mindenki megdöbbent.
"Menjetek ki gyerekek." szólt ránk, mi pedig így tettünk.

"Összeházasodunk?" kérdezte Cho Rin, már kint a nappaliban.
"Igen. Belement." mosolyogtam rá szelíden.
"Ó, Chan Yeol!" nyomott egy  szenvedélyes puszit a számra.
Utána visszahúztam és egy szenvedélyes csók lett belőle.
Édesanyja, pont ezt a pillanatot választotta, hogy kilépjen.
Azonnal szétrebbentünk.
"Ó, drágáim. Csak nyugodtan. Gratulálok neketek." döbbenten néztünk rá.
"Omo! Elkell kezdenem szervezni az esküvőt!" mondta boldogan. Szinte szögdelve ment szobájuk felé.
Cho Rin-nel összenéztünk, majd nevettünk egyet.

*1 évvel később

Cho Rin szemszöge:

Bo Yeol mostanában nagyon rosszul aludt. Éppen keltem volna fel férjem mellől, hogy átmenjek és megvígasztaljam, amikor ő visszahúzott.
"Hagyd csak. Majd én megyek." mondta gyengéden Chan Yeol, és már el is indult.
Azóta ilyen volt, amióta kiderült, hogy éppen a harmadik gyerekünket várom.

Egy kis idő múlva Chan Yeol visszatért, de úgy nézett rám, mintha szellemet látott volna.
"Mi a baj?" kérdeztem.
Leült az ágy szélére, én pedig átöleltem hátulról.
"Apa... Apának hívott." kőnycseppek gördültek le az arcán.
Vigig sírta az egész éjszakát.
Bevallom, néha én is ejtettem néhány könnycseppet.