Park Cho Rin régóta szerelmes, egy olyan emberbe, akit alig ismer.
De mi történik, ha megismeri?
Vajon akkor is szeretni fogja?
Viszonozzák e majd esetleges érzelmeit?
Ha igen, akkor együtt lehetnek e?
" A tiltott gyümölcsöt mindenki édesebbnek...
Cho Rin a hét további részében sem szólt hozzám. Sem "otthon", sem pedig az iskolában. Rosszul érintett a dolog, de egy szavam nem lehet, hisz magamnak csináltam. Mindennap azon törtem a fejem, hogy hogyan is engesztelhetném ki. Nem jutott eszembe semmi. Egyáltalán semmi.
"Chan Yeol." szólított a bátyám. Ez is azon ritka pillanatok egyike volt, amikor otthon tartózkodott a feleségével. "Igen, Cha Eun?" "Ma családi vocsorát rendezünk az egyik közeli étteremben. Ne gondolj nagy dologra, csak ebben a házban élők lesznek jelen,és szeretném,ha eljönnél." Remek. Pont arra van szükségem, hogy Cho Rin-nel és a szüleivel vacsorázzak. Nincs elég gondom így is. "Rendben. Mikor?" csak nem mondhatok nemet egy nálam idősebbnek. "Ó.Igen. Megkérhetnélek,hogy elhozd Cho Rin-t is hétre a Seoul Spring étteremhez? Nekem és a feleségemnek még lesz egy megbeszélésünk a vacsora előtt." kérdezte. Ennél jobb már nem lehet. "Rendben, elviszem."
Cho Rin szemszöge:
Már távolról is halottam, ahogy apám Chan Yeol-al beszéli meg a vacsorát. "Rendben, elviszem." mondta Chan Yeol. Remek. Pont ezt akartam hallani. Hallottam, hogy valaki távozni készül, ezért én is beléptem a nappaliba, felkészülve a nagy bejelentésemre.
A bejáraton Chan Yeol-al találtam szemben magam. Nem szóval köszöntöttem, de egy aprót biccentettem. Amolyan lenéző biccentés volt ez. Időmet nem pazarólva, kikerűltem, vagyis a vállammal neki mentem. Sajnos nem láttam utána az arckifejezését.
Egyenesen apához mentem, aki a szoba másik felében tartózkodott. A hátamon éreztem Chan Yeol tekintetét, de eszemben sem volt hátranézni.
"Apa, valamit elkell mondanom." kezdtem bele. "Ó, valóban? Hát,kivele!" mosolygott rám kedvesen, amit persze viszonoztam. "Van egy barátom." ekkor egyenesen Chan Yeol szemébe néztem. Arcán meglepődöttséget és .... szomorúságot láttam? Nem. Az lehetetlen. "Szeretném, megismernétek, ezért elhívtam a ma esti vacsorára." fejeztem be. "Cho Rin, ez remek! Végre!" lelkendezett édesapám, majd szinte a nyakamba ugrott. "Apa, te vagy a legjobb!" öleltem meg szorosan. "Chan Yeol. Ugye szamíthatok rád és Cho Rin barátját is elhozod?" kérdezte apa. "Pe-persze." dadogta, én pedig egy elégedett mosolyt küldtem felé.
Levakarhatatlan mosollyal léptem ki a szobából. Irány készülődni!
Nem szerettem volna annyira túl öltözni, ezért csak egy egyszerű összeállítást választottam.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Semmi extra, szimplán, hétköznapian öltöztem fel. Amúgy sem volt túl sok kedvem ehhez az egészhez. Az egészet csak azért csinálom, mert Chan Yeol is a részese.
Fél hétkor csöngettek. Tudtam, hogy Myeon Jo, ezért rohantam ajtót nyitni.
/ÚJ SZEREPLŐ, CHO RIN BARÁTJA!!/ ^ • • • Kim Myeon Jo (20)
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Amint kinyitottam az ajtót, azonnal adni akart egy szájrapuszit akart adni, de én eltóltam. Nem voltam belé szerelmes, és ez nem tudtam, hogy változik e valaha. Lépteket hallottam mögöttünk. Tudtam,hogy Chan Yeol az, hisz más nem tartózkodott a házban. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, és ahelyett, hogy egy szájrapuszival köszöntöttem volna Myeon Jo-t, vad csókolózásba kezdtem vele. Ott, Chan Yeol előtt.
