Park Cho Rin régóta szerelmes, egy olyan emberbe, akit alig ismer.
De mi történik, ha megismeri?
Vajon akkor is szeretni fogja?
Viszonozzák e majd esetleges érzelmeit?
Ha igen, akkor együtt lehetnek e?
" A tiltott gyümölcsöt mindenki édesebbnek...
Másnap reggel elég rosszul éreztem magam. Elsősorban Chan Yeol miatt, másodsorban pedig, mert iskolába kell mennem. Úgy néz ki, hogy Chan Yeol titkát itthon nem lesz nehéz megtartanom, hiszen szüleim ma sem tartozkodnak majd túl sokat a házban. Ennek valószínűleg nagybátyám is örül, hiszen senki sem kérdezi meg majd mit csinált egész nap.
Földszintre leérve sehol sem találtam az előbb említett személyt. Ezen annyira nem lepődtem meg, hisz a tanároknak már előbb bent kell lenniük, mint a diákoknak. Szinte, mintha lajhár lennek, úgy vonszoltam be magam a fürdőszobába. Szokásos teendőimet végeztem:tusolás, fogmosás, öltözés. Szerencsére az évnyitó csak hétvégén lesz, ezért mehettem a szokásos ruhadarabjaimban.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Gyorsan elkészültem, és már rohanhattam is, legjobb barátnőm házához.
/ÚJ SZEREPLŐ:CHO RIN LEGJOBB BARÁTNŐJE!/ ^ • • • AHN AH RA (18)
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Chan Yeol szemszöge:
A nap még alig kezdődött el, de én már most fáradtnak éreztem magam. A tegnap történtek után, viszont ez nem csoda. Aish! Azzal a lánnyal csak a baj van. Nem. A baj igazából velem van.
Nyolc után 10 percel sikerült csak összeszednem magam, és elindulnom újonnan kapott osztályom felé. Persze Cho Rin is abba az osztályba jár. Miért is ne? Adjuk meg Chan Yeol-nak a kegyelem döfést.
Az osztályba belépve iszonyatos hangzavar fogadott, majd pillantásom egyből Cho Rin-re vándorolt. Aki nem mással ült egy padban, mint azzal a kis szajha Ahn Ah Ra-val. Kisebbfajta sokk ért, amikor láttam, hogy milyen jóban vannak. "Jó reggelt mindenkinek!"kiáltottam, hogy megszüntessem az iszonyatos ricsajt, és zsibongást. Mondanom sem kell síri csend lett. Mindenki azonnal felugrott, és egy meghajlás kíséretében, azonnal köszöntött. "Önnek is jó reggelt Jung tanár úr!"mondták kórusban. "Foglaljatok helyet! Gondolom nem kell bemutatkoznom, hiszen már találkoztam az osztállyal. Én leszek az idei évben az ének tanárotok. Szeretném, ha az óráim előtt, és után nem hallanék többet ilyen hangzavart. Ha mégis bekövetkezne, az egész osztályt meg büntetem, nem csak a kezdeményezőket."kezdtem bele kötelező tanári észosztásomba. "Tudom, hogy az utolsó évetek, de már nincs sok hátra. Kérlek bírjátok ki." "Elnézést Mr.Jung! Nem fog többször előfordulni."hangzott kórusban a válasz. "Rendben, akkor kezdjünk is neki... "
Óra közben számtalanszor próbáltam elkapni Cho Rin tekintetét, de ő egyszer sem méltatott arra, hogy rám figyeljen. Persze az a kis kígyó Ah Ra állandóan engem nézett.
Cho Rin szemszöge:
Egész óra alatt egyszer sem néztem rá Chan Yeol-ra, bár iszonyatosan szexin festett kék öltönyében. Ereztem, hogy ő engem néz, de én voltam ugyanerre hajlandó. Ezt egy kisebb fajta büntetésnek szántam. Megérdemelte.
Az idő csigalassússággal telt. Amikor, viszont letelt, mindenki egyszerre indult meg a kijárat felé. A tervem, hogy elsőként hagyom el az osztálytermet kudarcba fulladt. Olyannyira, hogy én maradtam legutoljára. Már éppen, hogy átléptem a küszöböt, amikor utánam szólt. "Cho Rin. Beszélhetnénk?" Pár másodpercig vacciláltam, hogy megfoduljak e. Majd döntöttem. "Nem." válaszoltam hátra sem fordulva. Súlyos léptekkel trappoltam el a terem közeléből. Hátra sem néztem.
