THE SECRET APPLE (Exo-Chanyeol ff.~)~befejezett

11. Szeretlek

16+

Chan Yeol szemszöge:

Cho Rin egész hazafelé vezető úton csendben sírdogált.
Még mindig nem volt merszem megkérdezni, hogy mi történt. Úgy voltam vele, ha akarja előbb-utóbb elmondja. Nem akartam erőltetni még annak ellenére sem, hogy majd meghaltam a kíváncsiságtól.

Hazaérve óvatosan, átkarolva kísértem be a házba. Amint beléptünk, dühösen trappolt a kanapé felé, majd ledobta rá a zakómat.
Nagy meglepetésemre nem állt meg a zakónál.
A zakót, szakadt felsője követte.
A lélegzetem is elakadt. Hangosan szívtam be a levegőt.
Láttam már melltartóban lányt, de az mégis csak más, ha az áll az ember előtt így, akire minél jobban vágyik.

Pár percig csak állt és könnyes szemmel nézett rám, majd hírtelen sírva borult a kanapéra.
Rögtön oda rohantam hozzá, és szorosan köré fontam karjaimat, ezzel egy ölelésbe kényszerítve.
Szívmelengető érzés volt.
Ezernyi pillangó repkedett a nyomromban.
A kérdés csak az, hogy vajon ő is ezt érzi?

Cho Rin szemszöge:

Annyira megalázottnak és dühösnek éreztem magam, hogy Chan Yeol zakója után, ledobtam a kanapéra, szakadt felsőmet is.
Az sem érdekelt, hogy melltartóban állok előtte.
Már minden mindegy volt.
Egy fiú ezen a napon már leakart vetkőztetni, akkor a következőnek miért ne adhatnám meg én ezt a csöppnyi élvezetet?

Percekig csak álltam ott előtte, és vártam valamiféle reakcióra.
Nem tudtam semmit leolvasni az arcáról.
Hideg, és merev volt, mint a kő.
Szemeim ismét könnybe lábadtak, majd zokogva rogytam a kanapéra.
Iszonyatosan rosszul éreztem magam, egészen addig, amíg ölelő karokat nem éreztem magamkörűl.
Előszőr megmakacsoltam magam és nem öleltem vissza, de egy idő után rájöttem, hogy jól esik, és én is körézártam karjaimat.
Csak ölelt, és ölelt egyre szorosabban, majd a hajamat kezdte simogatni.

"Mit csinált az a kis szarházi?" szólalt meg Chan Yeol hosszú hallgatás után.

Chan Yeol szemszöge:

"Meg akart... Meg akart..."
"Ne! Inkább ne mond el!" szakítottam félbe. Tudtam mit akart mondani.
Meg akarta erőszakolni.
Persze, hogy én erre miért nem gondoltam eddig?
Csak lássam meg mégegyszer, azt a kis utolsó rohadékot.
Mostmár kedvem lenne kétszeresen is kiverni a szart belőle.
Undorodom már a gondolattol is, hogy egy másik férfi érjen "úgy" Cho Rin-hoz.

"Miért?" jött a válasz szipogva.
"Mert, ha mégegyszer meglátom, akkor megölöm!" fakadtam ki.
Ez csak a teljes igazság volt.
"Miért csinálod ezt? Engem senki sem szeret Chan Yeol!
Látod valahol a szüleimet? Hát én sem! Egyáltalán nem foglalkoznak!" ordította.
Arcát kezeibe temette.
Én óvatosan kezdtem lefejteni kezeit orcáiról, majd mélyen a szemeibe néztem.
"Ez nem igaz. Te is tudod Cho Rin. Van, aki szeret." mondtam halkan.
"Ugyan ki szeretne engem? Csak a baj van velem." zokogta.
"Én." közőltem.
"Persze, mint nagybáty a..."
"Nem. Én szerelemmel szeretlek Park Cho Rin. Szeretlek." nem vártam választ, egyszerűen csak megcsókoltam.
Ő, pedig visszacsókolt.
Egymás száját ízlelve borúltunk a kanapéra.