THE SECRET APPLE (Exo-Chanyeol ff.~)~befejezett

10. A vacsora

16+

Chan Yeol szemszöge:

Éppen indultam volna ki a kocsimhoz, amikor megláttam, hogy Cho Rin és a bárátja az ajtó előtt csókolóznak. Úgy tűnt nem vettek észre, ezért gyorsan kislisszoltam mellettük a bejárati ajtón.
A szívem szakadt meg a látványtól.
Hogy miért?
Azért, mert beleszerettem Cho Rin-ba.
Igen. A diákomba, a "bátyám" lányába és egy gyerekbe.
Mikor jutottam erre a következtetésre?
Akkor, amikor egy egy másik férfi ölelte szenvedélyesen.
A büdös picsába!
Nekem kellene ott állnom és csókolnom.

Cho Rin szemszöge:

Amint végre sikerült levakarnom magamról Myeon Jo-t, azonnal a házunk elé húztam, ahonnan majd indulunk.
Chan Yeol már kint állt, háttal a kocsijának dőlve, és nem tűnt éppen jó kedvűnek.
Szomorú tekintetét szorosan a földhöz ragasztotta.
Gondolataiból Myeon Jo szakította ki.
"Jó napot kívánok! Myeon Jo vagyok, Cho Rin barátja. Örülök, hogy megismerhetem!" hajolt meg illedelmesen.
"Park Chan Yeol vagyok. Örvendek én is, de kérlek tegezz nem vagyok olyan öreg." mondta undorral az arcán, majd fogta magát és beszállt az autóba.
Myeon Jo, Chan Yeol: 1:0.
"Gyere! Szálljunk be." mondtam cseppet sem kedvesen. Ahelyett, hogy hátra ültem volna Myeon Jo-val, vettem a bátorságot és behuppantam előre Chan Yeol mellé.
Nem torődtem sem Myeon Jo bosszú pillantásával, sem Chan Yeol csodálkozó tekintetével.

Egy örökkévalóságnak tűnt, mire odaértünk. Az út síricsendben telt.

Épphogy kiszálltunk a kocsiból, telefonom hangos csöngésbe kezdett.
A kijelzőn az anya szó villogott.
"Szia anyuci!" köszöntem hangosan a telefonba, mire a két fiú azonnal megtorpant és kitartóan fixírozni kezdett.
"Ó, szia kicsim. Mielőtt bármit is mondok, kérlek ne haragudj rám. Az van, hogy a tárgyalás kicsit tovább tart, mint azt ahogy apáddal gondoltuk, ezért csak holnap késő este érünk haza." mondta, bűnbánó hangon.
"Anya! Azt szerettem volna, hogy megismerjétek Myeon Jo-t! Megígérted!" akadtam ki, úgy gondolom teljesen jogosan.
"Tudom kincsem, és tényleg sajnálom. Apa és én sem így terveztük." mentegetőzött.
"Kérlek ne hagyjátok veszni a vacsorát, már kifizettük. Holnap találkozunk szívem, jó szórakozást." megsem várta a válaszom, úgy nyomta rám a telefont.
Aish! Remek! Így számítson az ember a szüleire!

Chan Yeol szemszöge:

"Úgy néz ki hárman vacsorázunk." közölte Cho Rin nyugodt hangon.
Az ütő is megállt bennem.
Ez a nap már esküszöm nem lehet jobb.
"Mi?" kontráztam azonnal. A mellettem álló srác pedig elintézte a dolgot egy vállrándítással.
"Jól hallottad. A szüleim nem jönnek, mert fontosabb dolguk akadt a lányuknál. Na, indulás!" adta ki az ukázt.
Rögtön elkezdte berángatni a barátját, én pedig kelletlenül követtem őket, még a sokk hatása alatt.

A második emeleten foglaltunk helyet a Seoul Spring étteremben, egy barátsogos, szép kilátással rendelkező, a városra néző asztalnál.
Mondanom sem kell, hogy az a kettő asztal egyik felén egymás mellé ült, én a másikon pedig egymagamban.
Jó is a harmadik keréknek.

Cho Rin szemszöge:

Óráknak tűnt, mire kihozták a már előre megrendelt ételeket.
Amikor végre feltűnt a pincérnő, nyíltan flörtölni kezdett Chan Yeol-al.
Nézni sem bírtam.
"Khm. Én kimegyek a mosdóba." suttogtam olyan hangerővel Myeon Jo-nak, hogy azért Chan Yeol is meghallja a nagy flörtölés közepette.
Halkan felálltam válaszra sem várva, majd elindultam az illemhelyiség felé.

Első utam a mosdókagylóhoz vezetett. Jó erősen dörzsöltem arcomat a hidegvízzel.
Bele néztem a tükörbe, és valljuk be őszintén elég ramatyul festettem.
"Mi ez a mélabús arckifejezés Cho Rin?" paskoltam meg orcáim.
Elmélkedésemből a bejárati ajtó csapódása szakított ki.
Az ajtóban nem várt vendég állt.
"Myeon Jo mit keresel itt? Ez a női mosdó!"
"És?" rántott vállatt, majd egy állatias, már már egy ragadozóéhoz hasonlító mosoly kíséretében közeledni kezdett felém.
"Mi-mit akarsz?" dadogtam.
"Téged bébi. Itt és most!" derekamnál fogva erősen magához rántott.
"Engedj el!" mondatom hallatán csak mégjobban összepréselte testeinket.
Összeszedve minden bátorságom és lélek jelenlétem, ököllel ütöttem közvetlenül az orrába.
Hátra tántorodott, és fájdalmában szinte már nyüszített.
Csak úgy ömlött a szaglójárataiból a vér.
Egy pillanatig nem figyeltem, ő pedig utánam kapott. Szerencsére csak a felsőmet sikerült elérnie, amit el is szakított mellrészénél. Kezemet azonnal a szakadáshoz nyomtam, ezzel eltakarva melltartóba bújtatott kebleimet. Már megint közeledett volna felém, amikor bejött egy idősebb nő, aki csodálkozó pillantásokat lővellt felénk.
Myeon Jo fogta vérző orrát és úgy sétált ki, mintha mi sem történt volna.
Én lesütött szemmel, szégyenteljesen rohntam egyenesen Chan Yeol-hoz.

Chan Yeol szemszöge:

Előszőr a vérző orrú nyikhajt láttam meg.
Egyből tudtam,hogy valami nincs rendben.
Ez csak akkor tudatosúlt bennem teljesen, amikor megláttam a síró Cho Rin-t, amint kezével próbálja takargatni melleit.
Azonnal felpattantam, és ráterítettem a zakóm.
Nem kérdeztem semmit, csak át karoltam, és annyit mondtam: "Menjünk haza. Nem lesz semmi baj."

Kiérve még körülnéztem, hátha meglátom azt a kis senkiházit, de már nem volt sehol.
Jobb is. Képes lettem volna Cho Rin előtt szarrá verni.