Chan Yeol:
*Első emlékHye Soo a szomszédunkban lakott. Kicsiként rengeteget játszottunk, ő a bátyám, és én.
Késöbb egy gimnáziumba járt velem.Éppen az iskola kapuján léptem ki, amikor megláttam, hogy esernyő nélkül indult el haza a szakadó esőben.
"Ya, Ahn Hye Soo!" kiáltottam rá, amikor odaértem mögé.
"Ya, Park Chan Yeol!" kiáltott vissza.
"Menjünk együtt haza. Látom nincs esernyőd." mondtam.
"Rendben." csak ennyit mondott.Sokáig csak csendben sétáltunk. Hye Soo törte meg a csendet.
"Te mit fogsz kezdeni magaddal a gimi után?"
"Fogalmam sincs." adtam az egyszerű választ."Te?"
"Én tanár szeretnék lenni."*Második emlék
Hye Soo-nál szokás szerint nem volt esernyő, de most nem bántam.
Így legalább volt rá okom, hogy a közelébe férkőzzek.
Látni akartam, ahogy a füle mögé tűri szelymes fekete haját. Vagyis gondolom szelymes. Igen. Biztosan az.*Harmadik emlék
A kapujuk előtt álltunk. Ő zavarban volt. Bekell vallanom én is.
Csak néztük egymást.
Azóta nem találkoztunk mióta befejeztük a sulit.
Fél éve.
Ő néha-néha félre pillantott, de én álltam a tekintetét.
Majd nem bírtam tovább magammal és megcsókóltam.*Negyedik emlék
"Drágám?" nézett rám fekete szemeivel.
"Igen?"
"Menjünk egy egyetemre! Legyél te is tanár!"
"Én tanár?"
"Igen."
"Ez nem is olyan rossz ötlet."Tudtam, hogy apám ellenzi majd. Ezért felvettem egy álnevet és úgy iratkoztam be az egyetemre.
Nem akartam elhagyni életem szerelmét.*Ötödik emlék
"Hozzám jönnél feleségül?"
"Ó, igen!" az örömtől sírva ugrott a nyakamba.*Hatodik emlék
"Szeretlek." köszöntem el.
"Én i..."
Nagy csattanás. A telefon elnémúlt.*Hetedik emlék
Fehér koporsója volt. Pont olyan tiszta, mint ő maga.
Ekkor láttam utoljára.
Majd rádobálták a földet.
ESTÁS LEYENDO
THE SECRET APPLE (Exo-Chanyeol ff.~)~befejezett
FanficPark Cho Rin régóta szerelmes, egy olyan emberbe, akit alig ismer. De mi történik, ha megismeri? Vajon akkor is szeretni fogja? Viszonozzák e majd esetleges érzelmeit? Ha igen, akkor együtt lehetnek e? " A tiltott gyümölcsöt mindenki édesebbnek...