THE SECRET APPLE (Exo-Chanyeol ff.~)~befejezett

6. Titok és ígéret

16+

Chan Yeol szemszög:

Reggel arra keltem, hogy mindenegyes végtagom fáj.
A második dolog, ami feltűnt, az pedig, hogy egy törékeny testen fekszem.
Ez a törékeny test, nem máshoz tartozott, mint Cho Rin.
"Aish! Ez Cho Rin!" kiáltottam fel majdnem.
Szépen lassan, nehogy felébredjen, kaszálódtam le róla.
A földön ülve kezdtem el gondolkozni.
Ruha van rajta, szóval semmi 'olyat' nem tettem.
Akkor miért van itt?
Ya! Chan Yeol, emlékezz!

Legalább egy órán keresztül gondolkoztam a földön, de csak nem akart beugrani semmi. Az addig megvan, hogy részeg voltam, de ezenkívül se kép, se hang.
Cho Rin még mindig aludt. Bár küzdöttem az ellen, hogy nézzem, végül megadtam magam.
Amikor először láttam meg az iskolában, az első gondolatom az volt, hogy gyönyörű. Pont olyan gyönyörű, mint Hye Soo volt.
Akkor még egy kislány volt, viszont ahogy most végig nézek rajta, bekell ismernem, hogy kész nő lett.
Elég csak megnézni a nőies arcát, kerek melleit és, hogy őszinte legyek beismerem, nem egyszer megnéztem már kerek fenekét is.
Park Chan Yeol, te idióta!
Miket gondolsz te?
Nem szabad nőként tekintenem rá.
A diákom, és a bátyám lánya.
Nem lehet köztünk soha semmi, legalábbis 'úgy' biztosan nem.
Fogtam és betakartam. Egyrészt azért,hogy meg ne fázzon, másrészről viszont azért, hogy ne lássam a gyönyörű testét.
Féltem, hogy elveszítem magam felett az irányítást,és valami eszeveszettül nagy marhaságot csinálok.

Mire megint visszanéztem Cho Rin-re a szeme már nyitva volt.
Az arcán nem láttam meglepődöttséget, szóval ő tisztában volt a tegnap estével.
Nagy nehézségek árán tudott csak felülni. Nem lehettem túl könnyű.
Amint sikerült fel küzdenie magát, azonnal a vallához kapott. A felsőjét lejjebbhúzván, egy hatalmas lila foltot pillantottam meg a vállán.
Ez én voltam. Mekkora egy rohadék vagyok.
Gondolkozás nélkül kaptam a karja után, és rántottam egy szoros ölelésbe.
"Jaj.Chan Yeol, ez fáj." közölte higgadtan, mire azonnal elengedtem.
"Ne haragudj! Én ezt nem akartam! Kérlek, higyj nekem! Esküszöm soha nem tennék veled ilyet!" össze -vissza hadonásztam előtte kétségbeesésemben.
"CHAN YEOL!" kiáltott rám. "Ez csak egy hülye lila folt. Majd elmúlik." amint kimondta az utolsó szót visszahúztam a karjaim közé. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy a bátyám lánya vagy, hogy a diákom, és Hye Soo is kitörlődött az elmémből.
Egyszerűen csak nem akartam, hogy baja legyen.
"Miért vagy velem ilyen kedves?"kérdezte hirtelen.
"Mert ezt érdemled, és nem azt, ahogy bántam veled."mondtam. "Viszont Cho Rin?"
"Igen? " nézett szemeimbe.
"Kérnék tőled egy szívességet. Kérlek ne áruld el senkinek, hogy tanítok, és azt sem, hogy ott nem az eredeti nevem használom. Ez legyen csak a kettőnk titka."
"De miért?" kérdezte kibújva karjaim közül.
"Ez viszont legyen egyenlőre csak az én titkom." válaszoltam.
"Aish! Már komolyan nem bírom ezt a titokzatoskodást."vágott egy aranyos durcás fejet. "De legyen. Akkor megígéred, hogy ezentúl normális leszel velem?" nyújtotta felém kisújját.
"Megígérem."nyújtottam oda én is az enyémet. Majd összekulcsoltuk egymás szemébe nézve.