A Legenda [Teen Wolf Fanfiction]

Forty-Two

Másnap reggel egyedül keltem. Stiles sehol sem volt. Lent a pulton megláttam egy cetlit.
„Ha még látni akarod Stilest, nekem kell adnod az erőd.
                                Ölel:Peter bácsi”
A papírt össze gyűrtem és felüvöltöttem. Ezzel jelezve Peternek hogy jobb ha menekül, mert úgy is megölöm. Nemtudom hogy szabadult ki, de nem is érdekel. Meg kell találnom Stilest.
Kirohantam a házból. A Jeep nem volt sehol. Biztos azzal mentek el, akkor elég könnyű lesz megtalálni. Főleg hogy az egyik kerékre valami rá volt öntve, így láttam a nyomokat. Elkezdtem követni. Egyenesen bementek az erdőbe, méghozzá a Hale házhoz. Bementem, de nem volt sehol senki. Ekkor meghallottam hogy valaki rugdos valamit. Elkezdtem a hang irányába menni. Megláttam Stilest hozzá kötözve egy fa oszlophoz. Elkezdte rázni a fejét és próbált mondani valamit, de nem értettem mit, mert be volt kötve a szája. Oda sétáltam hozzá és levettem a szájáról a ruha darabot.
-Peter. -Ennyit mondott csak én pedig a hátam mögé néztem. Peter nekem ugrott, de még időben odébb mentem. Hirtelen Malia és Scott futottak fel a lépcsőn.
-Peter állj! -Kiabálta Malia.
-Az ereje engem illet. -Mondta és nekem ugrott. Lelöktem magamról. Gyorsan leszedtem Stiles kezéről a kötelet.
-Emili, gyere! -Kiabálta és elkezdett húzni, de én megálltam.
-Már egyszer meghaltam. Ha meg kell halnom ismét, akkor meg fogok. -Mondtam és vissza fordultam Peterhez.
-Nem!! Nem engedem! Állj! -Üvöltötte apu. Úgy tettem mintha meg sem hallottam volna. Átváltoztam és vártam hogy Peter támadjon. Hirtelen megjelent elöttem apa.
-Emili, állj! -Mondta. Én csak megráztam a fejem és elkezdtem futni Peterhez. Ekkor neki mentem apunak. Hátra estem és értetlenül néztem az elöttem álló férfit.
-Ezt hogy? -Kérdeztem. Erre ő elmosolyodott és a kezét nyujtotta. Megfogtam és felsegített.
-Te élsz? -Kérdezte Peter.
-Ahogy látod. -Válaszolta apu.
-De te meghaltál, az elöbb még...
-Nemtudom mi történt. De mostmár együtt lehetek a lányommal. -Mondta és megölelt. Én viszonoztam az ölelését és elkezdtek folyni a könnyeim. Végre megölelhetem. Végre!