Te jó ég

2. rész

Bementünk a kapun, és nekem azonnal földbe gyökerezett a lábam. 

Nem tudtam megmozdulni. Corol és Pongó húzott magával.

Még levegőt is elfejtettem venni, mert...  

Mert megláttam őt. Ott állt a falnak dőlve, egyik lábát feltéve rá, és beszélgetett a suli Nagymenőivel. Új lehetett, mert még soha nem láttam. Farmer volt rajta, egy egyszerű kék pólóval, aminek a nyakán ott lógott a bőrlánca. A bőrét lefogta a nap, üvöltött róla, hogy tengerparton volt, és hozzá az a csodálatos hófehér mosoly. A haja hosszabb volt a kelleténél, a homlokába lógott. Legszívesebben belemarkoltam volna abba a kávébarna hajába, biztos nagyon puha és selymes lehet. Menten elájultam. Találkozott a tekintetünk, amitől a szívem megdobbant, elvesztem csodaszép halványzöld szemében, ami azt sugallta, hogy ártatlan és szerény, de láttam benne valamit. Talán szomorúság vagy...nem tudom, de az biztos, hogy láttam benne valamit, ami megfogott engem benne. Gyorsan elkaptam a fejem, és inkább más irányba néztem, mert féltem, hogy meglátja, hogy egész végig őt figyeltem, és tetőtől-talpig végigmértem. 

Carol meglátta, hogy szinte alig állok a saját lábamon, ezért gyorsan behúzott a suliba. 

-Hát, csajszi, neked totál bejön a srác. -mondta mosolyogva, amint beléptünk a portálra. 

-Ööö...nem is.-tagadtam, de mind hiába. Ismer, mint a tenyerét. 

-Ne is tagad, te kis huncutka. Nagyon felismerhető.

-Miért, ennyire látszik? -kérdeztem zavartan. Soha nem voltam még ennyire zavarba, főleg egy fiú miatt.

-Ne is mondd, még a hülye is észrevenné, sőt a fejed tiszta piros, mintha lázas lennél -kacagott, majd beléptünk az osztályunkba, ahol egyből elhalkultunk. 

Időközben az arcom visszakapta eredeti színét és megérkezett Pongó is, (útközben elszaladt a büfébe) majd leültünk. Én az ablak melletti harmadik padhoz ültem le, mellém Carol (középső padsor) előttem pedig Pongó foglalt helyett. (minden éven így ülünk) Pongó hátraadott nekünk, kettő Snickerst, amit én eltettem a táskámba, Carol pedig egyből ki is bontotta, tudni kell róla nagyon odavan az édességért.

Attól tartok, hogy ha mindig találkozni fogok az ismeretlen sráccal, akkor nagyon nem lesz jó, mivel hamar zavarba jövök a közelségétől, még ha pár méterrel is arrébb áll... 

-Tényleg nagyon cuki az a srác, nem csoda hogy odavagy érte, bár nem az esetem.-mondta Pongó, bár én annyira elbambultam, hogy nem is válaszoltam. 

-Hahó? Föld hívja Elizát. Itt vagy?-lengette meg a kezét előttem, Pongó. 

-Ja, itt vagyok, persze. -kezdtem magamhoz térni.

-Én nem így gondolnám. Na szóval nagyon cuki az a srác, akibe belezúgtál, bár nem az esetem-szögezte le. 

-Nem is zúgtam bele-tiltakoztam, amire Carol felhorkantott.

Abban a pillanatban megszólalt a csengő, és beléptek a suli Nagymenői, köztük az ismeretlen sráccal együtt, én pedig egyből elpirosodtam. Pongó és Carol irányába fordultam, akiknek a tekintetükből kitudtam olvasni, hogy "mi megmondtuk", majd gyorsan lehajtottam a piros arcomat.

Soha nem kedveltem a Nagymenőket, ki nem bírom őket állni. A tanárok réme. Nagyon egy bunkó, faragatlan, műveletlen társaság. Csupa rosszfiúk, akik minden rossz dologban benne vannak. Főleg a vezér: Logan Harrison. Na ő mindent visz. Ő a legrosszabb, mind közül. Ezt elhihetitek nekem. Egy önző, bunkó, vadbarom seggfej. 9.-óta piszkál engem. Megnehezíti dolgomat, hogy mögöttem ül, és egész órán piszkál. Arra nem jöttem még rá miért pont engem célzott ki, de minden bizonnyal, mert én ülök előtte. És hogy miért piszkál engem? Talán ezzel  szórakoztatja magát évek óta, amit én néha figyelmen kívűl hagyok. Nincs értelme több időt szentelnem rá, hisz úgy sem fogja abbahagyni év végéig.

A tanár épp a Nagymenők után lépett be és kezdetét vette az óra. 

-Sziasztok, üdvözlek titeket újra.-köszönt kedvesen az osztályfőnökünk, Mrs. Brenda Goodwin aki nagyon kedves és aranyos, de tud nagyon szigorú is lenni. Egyébként fiatal kb. 30.-on felül van a kora. Tipikus, jófej tanár -Nagyon örülök hogy újra láthatlak titeket. Ne feledjétek ez már a végzős évfolyam, ezért szépen kérlek titeket komolyadjatok meg kicsit és viselkedjetek érett végzősök módjára. -pillantott a Nagymenők társaság felé. Ez a mondata inkább hozzájuk szólt, mint ránk a többiekre. -Biztosan észrevettétek,hogy osztályunk új taggal bővült. Ez így igaz. A neve Liam Collins. Kérlek mutatkozz be a többieknek.-állította fel a fiút. 

Nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem.  Liam Collins. Úristen.  Liam.  Carol felé fordultam , aki rám mosolygott. Az említett pedig közben fel állt. 

-Liam Collins a nevem, a szüleimmel a nyáron költöztünk ide Bostonból. Nagyon örülök, hogy itt lehetek. A régi sulimba sok barátom volt, de tudom itt még több lesz.-mosolygott. Egyszerűen imádom.  Az a fantasztikus hangja....

Ezek után rátértünk a fontos tudnivalókra, órarendre és egyéb más dolgokra. Ma csak 4. ofő óránk volt az első nap, amelyen sokat jegyzeteltünk és beszélgetünk. Laza napnak tűnt, de a nap végére alig hittem, hogy hazaérjek, lezuhanyozzak és befeküdjek az ágyamba. Hihetetlen, hogy én már az első napon, amin mellesleg nem is tanultunk, elfáradok. Ez a suli kikészít. 

Hazaérve, rögtön ledobtam a cuccom, és mentem is a nappaliba. Anya és apa már otthon voltak. Anya telefonon beszélgetett valakivel, apa pedig a laptopján dolgozott. 

-Sziasztok- mondtam, majd ledőltem a kanapéra. Elfáradtam. 

-Szia, kicsim, milyen volt az első nap? -kérdezte anya, miután lerakta a telefont. 

-Jó, unalmas, de érdekes.-mondtam, mire anya és apa összeráncolt homlokkal nézett rám. 

Apu elég hülyén nézett rám, majd visszatért a munkájához. Anya már nem tudott mit szólni, mert abban a pillanatban megérkezett az öcsém is. 

-Megjöttem-kiáltotta az előszobából.

-Szia öcsi, milyen volt az első napod? -kérdeztem tőle, mire ő egy fancsali képet vágott. 

-Borzalmas. Ma megláttam a lányt, aki tetszik évek óta, miközben ő mással beszélget, közben meg nevettek, és jól szórakoztak. Ez rátett az egész napomra. -mondta majd leült. Szegény sajnáltam, rossz lehet a viszonzatlan szerelem, na de ki beszél itt? Pont én, mikor egy szerencsétlen vagyok, és nem tud megszólítani egy srácot, aki megtetszett neki??? Na jó azért ne siessük el a dolgokat, hisz még csak ma láttam először életembe.

-Hát sajnálom, öcsi, ez nem a te napod-mondtam gúnyolódva. Mire ő "megöllek" arckifejezéssel nézett rám. 

-Jajj, kicsim, úgy sajnálom!-mondta anya.

-Miért nem próbálkozol kisfiam, miért csak nézed távolról? Próbálkozz! -szólt bele apa is és elkezdte mesélni, hogy ő régen, hogy csajozott, mire anya csak megforgatta a szemét mosolyogva majd ott hagyott minket. Pár perc múlva én is meguntam és inkább otthagytam őket. 

Szobámba érve ledobtam a táskám és vettem egy jó fürdőt. Ami legalább megnyugtatott. Miután végeztem a fürdéssel még bepakoltam a táskámba és bedőltem az ágyamba. Hosszú volt a nap.