Te jó ég

5. rész

Logan

Tegnap edzés után hazaindultam volna egyből, ha nem ütközök valakibe. Hát kibe ütközök útközben? Hát persze, hogy Lillian Lawson-ba. A suli ribancába. És ez enyhe kifejezés volt. Ki nem állhatom a csajt. Kilencedikben jártam vele, de 1. hét után dobtam is. Elviselhetetlen volt, egész nap rajtam lógott, esküszöm, mint egy pióca. Azért jártam vele, mert az hittem elfeledteti velem Lizzie-t, de persze nem sikerült. Bár eltöltöttem vele 1-2. éjszakát, de semmi több. Jó volt, de még akkor is Eliza volt az eszembe. 

-Szia, édes. -szólított meg nyávogós hangján.

-Ne nevezz így!-szóltam rá.

-Jajj ne légy már ilyen morci. -felnevetett.

-Nekem te ne mond meg, mit csináljak-emeltem fel a hangomat.

-Tökmindegy-legyintett. -Tudod, jók voltunk együtt régen, és gondoltam, újra összejöhetnénk. Mi lehetnénk újra a suli álompárja-mondta majd innentől suttogta - És tudod nagyon élvezhetnénk egymás társaságát, azt még te is élveznéd, édesem.

-Lillian, köztünk mindennek vége. Fogd fel. Undorodom tőled, egy utolsó önző ribanc vagy. Máskor nem fogok jóindulatú lenni veled, ha még egyszer hozzám szólsz! Megértetted?!-most már kiabáltam vele. Mire ő meglepődött és elment a tűsarkában, de még visszaszólt.

-Úgyis az enyém leszel.

-Álmodba-kiabáltam utána.

Már megint sikerült felidegesítenie. Egyszerűen nem száll le rólam. Hiába magyaráztam el neki százszor, de nem ért a szép szóból.

Otthon befeküdtem az ágyba és csak néztem a plafont. Mit kellenne tennem, hogy belém szeressen El? Azt akarom, hogy mellettem legyen. Hogy megfoghassam a kezét, és tudjak dicsekedni vele mindenkinek, hogy milyen gyönyörű és csodálatos barátnőm van. Ő mindig más volt. Ő nem az a fajta műbaba vagy plázacica volt. Helyette egy természetes szépség, ártatlan és kedves mindenkivel. Kivéve velem. Hát persze. De ez nem mehet így tovább. Megfogom hódítani. Addig élek is. Ez az utolsó évünk. Ez az utolsó alkalmam rá. És nem fogom elcseszni. Francokat.

Vacsora után filmet néztem, de nem vonta el a figyelmemet. És ekkor eszembe jutott anya. Ő tudna nekem segíteni. Gyorsan leszaladtam hozzá a konyhába, ahol még mosogatott. Így hát beálltam hozzá segíteni. Pár perc múlva leültetett. Engedelmeskedtem neki és leültem az étkezőasztalhoz, majd ő is leült velem szembe.

-Ismerlek Logan. Szóval mit szeretnél?-kérdezte.

-A segítségedre lenne szükségem, anya. -mondtam neki.

-Miben kellene, kicsim?

-Szeretnék egy lányt meghódítani, mert évek óta bejön nekem, csak soha nem mertem neki bevallani, mert ő tulajdonképpen utál engem. De elhatároztam, hogy megszerzem őt.

Ezen ő elmosolyodott.

-Jajj kincsem, a szerelem mindig nehéz. Légy mindig kedves vele, mutasd meg neki a másik oldaladat is. Próbálj meg vele közös hangot találni! Cselekedj, ne várd azt hogy egyszer becsönget hozzád. Légy magabiztos, optimista és erős, hiszen a nők ezt szeretik a férfiakban. Érd el, hogy felnézzen rád!

-Köszi anya. Örök hála. -majd felálltam megölelni és puszilni.

-Ha nem vesz téged észre, meg sem érdemli a szerelmedet!-mondta bölcsen.

-De ezen lehet változtatni.-kacsintottam, és felmentem a szobámba.

Éjfél előtt nem bírtam tovább és elmentem hozzájuk, persze titokban. Az egyik haverom segítségével, megtudtam a címét még tizenegyedikben, és azóta néha eljövök. Csak úgy. Néha kinéz az ablakán és csak nézi az eget. Istenem, mit nem adnék érte, ha együtt nézhetnénk a csillagokat. Eddig sikerült mindig észrevehetetlen lennem, de ez most nem sikerült, mert megláttak az ablakban, mire én gyorsan elmentem. Holnap pedig számoltam a következményekkel.

Éppen az osztályban ültünk első óra előtt, amikor meghallottam az előttem ülőktől, vagyis Elizáéktól valami érdekeset.

-De komolyan Pongó, tegnap járt valaki a házunk előtt-mondta ijedten Eliza.

-Na neee, ez komoly? És rájöttetek, hogy ki volt az?-kérdezte Pongó.

-Arra nem jöttünk rá, de fekete kocsija volt-szólt bele Carol.

-Ennyi? Ennyit látattok csak?

-Neeem, láttuk ahogyan a kocsinak dőlve áll.

-Ez nem elég. -mondta Pongó.

-Jó, de képzeld annyira megijedtünk. Egész éjszaka nem aludtunk semmit Elizával. -mesélte Carol.

Ezt nem hiszem el. Megijesztettem őket. Ha tudtam volna, hogy Eliza megijed, akkor oda sem mentem volna. Istenem, hogy lehetek ilyen?! Egy utolsó féreg vagy, Logan.

Eliza

Reggel anyáék, csak úgy közölték velem, hogy péntek este vacsorázni megyünk az új barátaikhoz, amin nekem is kötelező részt vennem. Ez elég fura. Mármint persze voltunk már a barátaikkal vendégségben, de azokat ismertük. De kik lehetnek azok? Nagyon összebarátkozhattak, mert mostanában többet járnak el itthonról. Sőt, azt mondták egy osztálytársam szülei. Hát remélem, kedvelem azt a személyt, akinél vendégségnél leszünk.

Suli után úgy beszéltem meg Carol-al és Pongóval, hogy elmegyünk moziba hárman. Hát így is tettünk. Mozi előtt volt még fél óránk, ezért beültünk a kajáldákhoz. Itt még minden rendben volt, de utána...Ahh. Már a pénztárnál voltunk, amikor meghallottam egy ismerős hangot a hátunk mögött.

-Remélem jó lesz ez a film, mert az előzetesben jónak tűnt.-mondta nagyképűen a seggfej.

Na ki volt az? Hát persze, hogy Logan. Ezt nem hiszem el. A hang után fordultam. Logan-nal és haverjávál, Tommal találtam szembe magamat. Mire Logan elvigyorodott, ahogy észrevett. Intettek nekünk, de én nem köszöntöm vissza nekik.  Kis idő múlva a pénztárnál voltunk, ahol kifizettük a jegyeket, majd a büfé felé vettük az irányt. Megvettük a szükségletes dolgokat (kóla, popcorn, nachos) és már trappoltunk is be a moziterembe. Csak imádkoztam, hogy ne ugyanazt a filmet nézzék meg, amit mi is. 

Elfoglaltuk a legfelső helyet a falnál, ahol Pongó a falnál ült, Carol közepén, én pedig mellette. Istenem add, hogy ne üljön senki mellém, gondoltam némán. De persze, hogy az ellenkezője lett. És nem is akárki ült le mellém. Logan. Ennél rosszabb már nem lehet. Miért pont ő? Miért?

-Szia, Lizzie. Ugye leülhettek melléd? -kérdezte pimaszul.
-Már leültél, akkor minek kérdezed meg? Idióta!-válaszoltam neki flegmán, mire ő csak felnevetett.
-Mi olyan vicces? -kérdeztem mérgesen.
-Semmi. -alig tudta visszafojtani a nevetését.
-Nem tudom, mi olyan vicces, de ne fogd vissza magad, mert ez idegesítő!-sziszegtem. És kész, nem kellett kétszer mondanom, kitört belőle a röhögés.
-Remélem nem fogsz az egész film alatt röhögni! -most már éreztem, hogy az egész arcomat elönti a méreg, amitől még jobban nevetett. Ezt egyszerűen nem hiszem el.       

És végre valahára elkezdődött a film. Egyébként egy új vígjáték volt, amit nem rég adtak ki. Hál'isten Logan abbahagyta a röhögést a film alatt.