Te jó ég

3. rész

Logan

Reggel anyám hangjára ébredtem, ami mindig örömmel telt el. Gyorsan elkészültem, és már indultam is le reggelizni. Anya és a húgom, Paula már lent voltak.

-Jó reggelt-köszöntem. Anya nekem is megtálalt. 

-Jó reggelt, édesem. Ma apáddal vacsorázni megyünk egy kedves barátnőmmel, akit nem rég ismertem meg, és férjével. Tehát, ma te vigyázol a húgodra.-mondta ki az ítéletet. Nekem meg kikerekedtek a szemeim. Hiszen nekem ma program van a haverjaimmal. Ez nem hiszem el, mindig pont a legjobbkor. 

-Anya! Már nem vagyok kicsi, tudok én magamra is vigyázni, nem kell, hogy az én hülye bátyám vigyázzon rám! És egyébként is, a barátnőmmel töltöm a napot! -szólt bele Paula is. 

-Először is: Én ma a haverjaimmal megyek moziba, egy új filmet nézzünk meg, ma van a premier napja. Másodszor-pillantottam most a húgomra- Paula, ha még egyszer ilyet mondasz nekem, kitekerem a nyakadat és felőlem azt csinálsz amit akarsz. Bocs, anya.-néztem most anyára. 

-ELÉG!-kiabálta, amitől kicsit hátrahőköltünk.-Nincs semmi kifogás. Logan, egy napot te is kibírsz a haverjaid nélkül, és majd máskor megnézed azt a filmet. És ne fenyegesd a húgod. Paula te meg ma nem mész sehova, sajnálom de jobb ha ma itthon maradsz a bátyáddal. Végeztem!-mondta mérgesen. 

-Ilyen nincs. -morogtam halkan. 

-Pedig van! És ne morogjál nekem, édes fiam!-nézett rám dühösen. Nem szeretem amikor dühös rám, ilyenkor mindig rosszul érzem magam miatta. -Ennyit mi is megérdemlünk apátokkal, és most nyomás, mert elkéstek a suliból!-mondta majd kiterelt minket a házból.

Hát, jól indult ez nap is. Most komolyan. A haverjaimmal tölthetném a napot, erre itthon kell lennem a hülye húgommal. 

 Éppen a barátaimmal beszélgettünk, amikor megérkezett Eliza a barátaival. És megint Liam-ot nézte, nem túl feltűnően, de észre lehet venni.. 4. éve bejön nekem, de ő rám sem hederít, bezzeg a többi lánynak csak pattognom kellene.....Rájöttem Eliza más lány.  És most rosszul esik, hogy mióta tegnap meglátta Liam-ot, azóta le nem veszi róla a szemét. Tetszik neki. Tudom. Látom a szemében. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy 9. -től nem tetszettem meg neki, erre Liam-ot meg már az első nap kiszúrta.

Tom, a legjobb barátom és bizalmasom hamar észrevette, hogy megint ő nézzem, ezért megveregette a vállamat. 

-Ez a te éved, haver. Szedd össze magad! 4. éve búslakodsz, mint egy lány. Most őszintén, már úgy érzem magam, mintha én is lány lennék, mert mindig én vigasztallak meg. És amúgy is ez az utolsó esélyed, tudod, utolsó évünk.-mondta halkan, hogy a többiek ne hallják meg, majd felröhögött. Ezen nekem is röhögnöm kellett, pedig igaza volt. Végül csak megvontam a vállam. 

Az utolsó óra matek volt, nem épp a kedvencem, de nincs vele nagy gondom. Gondolom mindenki azt hiszi rólam, a nagymenőről, hogy mindenből bukok, pedig ez nem igaz. Sőt,  év végén majdnem mindenből 3-as voltam. És volt néhány 4-esem. Néha  a látszat csal. Persze nehéz ezt elhinni, de ez van. Ugyan ki nem gondolná ezt rólam? Mire becsengettek, már mindenki a helyén ült, és a tanár is megérkezett. 

Az óra felénél jártunk amikor a tollamból kifogyott a tinta és kaptam is az alkalmon, ezért megböktem Eliza hátát a tollammal. Mire ő dühösen fordult hátra...

Eliza

Éppen a tábláról írtam le mindent amit a hülye tanár felírt rá, amikor egyszer csak valami megbökte a hátamat. Az évek során már megszokhattam volna...Dühösen fordultam háta.

-Mit szeretnél, te "magasságos istenem"?-kérdeztem gúnyosan.

Erre ő felnevetett halkan.

-Épphogy mondod egy kívánságom lenne csak..-mondta, de a tanár félbeszakította. 

-Mr. Harrison és Ms. Woods látom nagyon elvannak, de nem gondolják, hogy ez még korai? Még csak a második napnál tartunk, és maguk már máris unatkoznak?-kérdezte gúnyosan, én pedig gyorsan előre fordultam. És éreztem hogy a fejem tiszta pír lesz. A többiek mind minket figyeltek, mire  lesütöttem a szememet.

-Tulajdonképpen igen-szólalt meg Logan, mire mindenki felröhögött. A tanár kivételével.

-Mr. Harrison ha unatkozik, tán ki is mehetne!-rivallt rá.

-Elnézést Mrs. Powell, -szólaltam meg.

-Miért lepődök meg újra és újra, hogy maga, Mr. Harrison állandóan kihúzza nálam a gyufát? Na de, hogy most már Ms. Woods-ot is belekeveri? Hihetetlen. -gondolkodott hangosan. -Egy hangot se halljak még egyszer!-szólt ránk a tanárnő.

Még 5. perc sem múlt el, már megint megbökték a hátamat. De most már nagyon dühösen fordultam hátra. 

-Szóval, lehet egy kívánságom? -kérdezte nagy vigyorral a száján Logan. 

-Neked elment az eszed? Miért vagy ilyen szemétláda mocsok?! -sziszegtem halkan.

-Nyugi már Lizzie.

-Te engem itt ne nyugtass, hagyj engem békén, seggfej. Ha pedig még egyszer...-de itt félbeszakadt a mondatom, mert a tanár közbeavatkozott. 

-Most már elég! Mr. Harrison és Ms. Woods azonnal kifelé! Most!-kiabálta.-Ez nem igaz, hogy itt órát sem lehet tartani önök miatt! Ez felháborító! Ellenörzőket, szaktanári és igazolatlan óra mindkettőnek! És most tűnjenek az órámról!-ordította. 

Na szép. Sikerült már a 2. nap szaktanárit és igazolatlan órát kapnom Logan miatt. Ezt hogy fogom kimagyarázni a szüleimnek? Nagyon dühös voltam. Sietősen felvettem az összes cuccom, az ellenőrzőmet letettem a tanáriasztalra és kiviharzottam a teremből.

Megvártam Logan-t a folyosón, majd hozzá is kezdtem:

-Te normális vagy?!! Hogy merted ezt csinálni velem? Van fogalmad róla, most, hogy fogom ezt kimagyarázni mindenkinek?!! Gratulálok! Egy utolsó féreg vagy, akit a világon láttam! -üvöltöttem vele teli torokból. Mégis mit képzel ez magáról??? Nem is végződhetett jobban a napom.

Hirtelen, megfogta a vállamat, majd a szemembe nézett, amitől kicsit megborzongtam.
-Sajnálom, nem akartam rosszat neked. Bocsáss meg nekem. Nem akartalak ilyen helyzetbe sodorni téged. Tényleg.- majdnem bedőltem neki.

-Nem akartál, mi? Na a Nagymenő is tud ilyet? Mármint bocsánatot kérni? Jobb lenne, ha ezt most és itt befejeznéd. Torkig vagyok veled. Amióta megismertelek azóta, gyűlöllek. Soha nem hagysz békén, mindig piszkálsz. Utállak, érted? És ezen már semmi nem fog változni-kiadtam magamból mindent. Nem érdekelt semmi és senki. Elegem van már belőle. 

Mikor végeztem, a szemembe nézett és megbántottságot véltem felfedezni benne, majd megfordult és elment. Elment, csak így szó nélkül. Még ő sértődik meg? Jó vicc. Oké, engem nem érdekel, hiszen az igazságot mondtam el neki.

Fogtam magam, és én is elmentem. Most otthon kaphatok egy jó fejmosást. Hurrá.