Te jó ég

6. rész

A hét további részében semmi olyan fontos nem történt, ezért nem is írtam. Bár ez még csak a második hét volt a suliban, mégis a tanárok már szinte most megnehezítették a dolgunkat.

És hát elérkeztünk a péntekhez. Nem tudom miért, de anyáék nagyon izgulnak valamiért. Egész héten erre készültek, mi Billy-vel meg nem értettük, hogy miért. De most eljött az idő, és megtudjuk.

Egy sötétkék farmert és egy halvány rózsaszín blúzt vettem föl és rá egy fekete bőrdzsekit, mert azért egy kicsit hűvös van. Kiegészítőnek egy ezüstkarkötőt és a hozzáillő nyakláncot vettem föl, amin egy virág van, anno régen kaptam a nagyitól. Nem sok sminket használtam, csak szempillaspillárt, és egy kis szájfény. A hajamat begöndörítettem és hagytam hadd omoljon a vállamra. Megnéztem magamat a tükörben és elégedett voltam magammal. 

-Kicsim, indulunk-szólt fel az anyám.

-Megyek.-szóltam vissza

Logan

Ma jönnek hozzánk a szüleim barátai vacsorázni amin nekem is jelen kell lennem. Nem nagyon volt kedvem erre az egészre, de végül is bele kellett egyeznem. Nem sokat törődtem a megjelenésemmel. Egy farmert és egy fehér pólót vettem fel. A hajamat pedig beállítottam ahogy szoktam. A szüleim azt nem mondták, hogy kik fognak jönni, de nem is annyira érdekelt a dolog. Konkrétan inkább meghalnék mint, hogy jófiút kell játszanom. Épp elkészültem amikor csengettek. 

-Kicsim, kérlek nyisd ki az ajtót! -szólt anya.

-Oké. 

Lementem a bejárati ajtóhoz és kinyitottam. Konkrétan a sokktól ami ért, elájultam. Nem hittem a szememnek. 

-Ezt nem mondjátok komolyan?!-nézett Eliza a szüleire, mire ők értetlen fejet vágtak. -Ezt nem hiszem el, miért pont ők azok???-kérdezte kétségbeesve. 

-Liz, nahát nem hiszek a szememnek! Jó újra téged látni.-mosolyogtam boldogan rá. Majd észrevettem a szüleit is. - Elnézést nem mutatkoztam be. Logan a nevem-mutatkoztam be és beengedtem őket.

-Ó, mi már tudjuk a nevedet-nevetett Mrs. Woods, Eli anyukája.-Az én nevem Helen és a férjemé pedig Matt. Nagyon aranyos vagy, Logan.-mosolygott rám kedvesen.
-Aha, most meg jópofizatok vele-dünnyögte Eli.
-Elizabeth ne rontsd el az estét!-szólt rá az apukája, Matt. -Örülünk a találkozásnak Logan. Már sokat hallottunk rólad.-veregetett vállba, mosolyogva.
-Én is.-mondtam- Jöjjenek beljebb, a szüleim már várják magukat.
-Logan, ha kérhetünk tegezz bátran minket -mondta Helen.
-Rendben-mosolyodtam el.
-Az én nevem, Billy-mutatkozott be El öcse.
-Szia, kölyök. -mosolyogtam rá majd hagytam, hogy a szülei után menjen
hogy én egy kicsit hátra maradjak Elizával.
-Én tényleg nem tudtam semmiről sem-mentegetőztem. -Nekem se mondtak semmit.
-Na persze, nem hiszem el, hogy pont a te szüleiddel vannak olyan jóban.-suttogta.

-Ó, szia Eliza nagyon örülök, hogy végre találkozhatok veled! Sharon vagyok, Logan anyukája. -pattant mellénk anya mosolyogva és megpuszilta majd megölelte Elizat.

-Én is nagyon örülök a találkozásnak Mrs. Harrison. -mosolygott kedvesen.

-Jajj drágám, megtiltom neked, hogy így nevezz! -nevetett barátságosan. -Nyugodtan hívhatsz Sharonak és ha kérhetem akkor tegezz bátran.

-Rendben Sharon. -mosolygott édesen.

-Nahát kit látnak szemeim! -csatlakozott hozzánk apa. -A gyönyörű és nagylány Elizát, akiről már sokat hallottunk. -mosolygott Elire.

-Örvendek a tálkozásnak Mr. Harrison. -mondta.

-Ó, de még én mennyire örülök.-szólt hozzá barátságosan apa. -William vagyok, de mindenki Willnek hív. És nyugodtan tegezz engem is mint a feleségemet.

-Rendben. -biccentett El.

-Menjünk az ebédlőbe -terelt mindenkit anya.

Én Eli mellett foglaltam helyet, velünk szembe pedig Billy és Paula. Matt és apa a két asztalfőnél ültek. Helen, Eli mellett és anya Paula és apa közt. 

Anya gyorsan megtalált mindenkinek és beszélgetésbe elegyedtünk.
Kiderült, hogy úgy barátkoztak össze a szüleink, hogy Eliza anyja pont az anyám jógacsoportjába jelentkezett és onnantól kezdve nagyon jó barátnők lettek. Éppen elkalandoztam, mikor anya hangja ütötte meg a fülemet.

-Na és Eliza, gondolkodtál már azon, hova adod be a jelentkezésed?-kérdezte kedvesen tőle.

-Tulajdonképpen igen. A Harvardra jelentkezem jogász szakra. -felelte Eliza.

-Nahát milyen nagy célok! -kiáltott fel anyám-Veled ellentétben az én fiam még az sem tudja mi lesz vele a gimnázium után-nézett rám mérgesen. 

-Kösz.-sziszegtem.

Én amúgy nagyon örülök hogy Eli szülei ilyen jóban lettek anyáékkal, mert így lehetséges, hogy közelebb kerülhetek hozzá. És amit ezután mondtak a szülei még jobban biztos voltam a dolgomban.

-Egy kis figyelmet kérek. -kért egy kis csendet Matt. -Nem rég egy régi jó barátomnál és üzlettársamnál jártam. A családjával két hétre egy családi nyaralást terveztek, de sajnos nem tudnak elutazni családi gondok miatt. Ezért felajánlotta nekünk, amit először nem akartam elfogadni de addig-addig győzködött, míg el nem fogadtam.
Így hát arra gondoltunk Helennel, hogy akkor a Harrison és a Woods család októberben Hawaiira utazik!-kiáltotta örömmel. -Persze már ha beleegyeznek Harrisonék. -nézett apáékra.

Hirtelen mellettem Eliza félrenyelte a vizét és fuldoklásba kezdett.

-Kincsem, jól vagy? -ütögette a hátát az anyja.

-Hogy micsoda??- üvöltött fel. Mire mindenki meglepődött. -Na ne csináljátok már! Ez komoly???!!!! 

-Igen, drágám. Ugye milyen jó ötlet? -mosolygott az apja.
-NEM! Mert én biztos nem megyek egy úton Logan Harrisonnal!

Döbbenten figyeltem azt a lányt, aki évek óta bejön nekem
Egyszerűen hihetetlen. Hogy lehet  hogy ennyire utal engem?

-Elizabeth beléd meg mi ütött? Nem ismerek rád! Azonnal fejezd ezt be! -kelt ki magából Helen is.
-Ki kell mennem a mosdóba -állt fel gyorsan és kiszaladt az ebédlőből.

-Majd én megmutatom neki, merre van. -mentem utána gyorsan.

-Menj vissza, látni se akarlak seggfej-rivallt rám dühösen a mosdó ajtajánál.

-Neked meg mi a jó franc bajod van?

-Te! Te vagy a bajom! Miért nem hagysz békén?! Menj vissza! Látni se akarlak!

-Mi a jó ég tudját csináltam már megint? -keltem ki magamból.

-Azt, hogy létezel! A családod tökre kedves, téged meg mi a franc lelt, hogy ilyen seggfej vagy? És miért pont veled kell mennem bárhová is? Te jó ég! Ott nyílnánk ki egymást! Ebbe bele gondoltál?
-Az Isten áldjon meg téged Eliza! 2 hetet csak kitudsz bírni velem!  Ennyire még te sem utálhatsz engem! -kiabáltam dühösen vele. Mert ez tényleg sok volt tőle. Ennyire utál engem?

-Ha-ha, szállj vissza a Földre Nagymenő. Hidd el, van aki utál téged, aki meglehetősen én vagyok.-vágta az amúgyis nyilvánvalót az arcomba. -Te nyomorult féreg. Rohadj meg Logan Harrison!-suttogta majd egy szó nélkül megfordult és elment, engem faképnél hagyva. Nyilvánvalóan utál engem, de hogy ennyire? Ez már túlzás. Az igaz, hogy mindig piszkáltam, de nem olyan durva dolgokkal, mint azt hinné az ember.

Tán félbe kéne hagynom, hogy meghódítsam? Nem. Ahhoz elég gyáva lennék. Megesküdtem, hogy megszerzem magamnak. És ez így is lesz.

Elizabeth Woods készülj fel, mert engem nem ilyen fából faragtak.