Te jó ég

12. rész

Logan

-Szóval, Mr. Harrison és Ms. Woods magyarázatot várok önöktől. 15. perc, nem semmi. És nem mellesleg együtt késtek.-nézett ránk dühösen és szigorúan. Egyébként a tanárnál már egyszer kihúztuk a gyufát, és hát azóta is pikkel ránk. Most meg a késésünk miatt rátett egy lapáttal.

-Elnézést Mrs. Powell, de többé nem fordul elő! És Logan-nal nem együtt jöttünk csak a folyóson találkoztunk össze. Gondolom Logan elaludt. -mentette ki magát El, (megjegyzem sikertelenül) engem a francba hagyva. Érthetetlenül fordultam hozzá.

-Mi van? Hát ha valaki nem öltözne fél óráig, akkor biztosan nem késtem volna! -mondtam érthetetlenül Elizának, aki ezt meghallva zavarba jött és dühösen nézett rám. Erre leesett. Mindenki elcsendesült az osztályban. Francba, ezt elszúrtam. Próbáltam menteni a helyzetet.

-Természetesen a húgomra értettem. Tudja tanárúr, milyenek a lányok. -nevettem kínosan. -Ma én vittem suliba. - Ilyen szerencsétlen is én lehetek. Pff.

-Nézzék, engem egy kicsit sem érdekel a magánéletük. Felőlem azt csinálhatnak amit akarnak. DE! Ne az én órámon! És engem nem érdekel, hogy együtt vagy egyedül jöttek, a késésüket beírom! Maguknak mindig az én órámon kell kihúzni a gyufát? Eliza -nézett most csalódottan rá -benned hatalmasat csalódtam. 3. évig nem volt veled semmi gond. És ezt úgy értem, hogy mint a tanulásban mint magatartásban sem. Most pedig minden órámon meglepsz valamivel. Szeptember vége van és már egy szaktanári és késés? Mr. Harrison-tól ezt megszoktam már, de tőled még nem.-mondta szomorúan a tanár.

Eliza elszomorodott, megsajnáltam. Hisz ez az egész mind az én hibám. Én sodortam őt bajba. És a tanárok most miattam neheztelnek rá. Ez nem helyes. Ekkor a fejembe belenyilalt hirtelen, mire kicsit felsziszegtem. Rohadt másnaposság.

-Aúcs-fogtam a fejem.

-Mr. Harrison, jól van? -kérdezte aggódva a tanár.

-Persze igen, soha jobban. -mondtam vigyorogva, de most is belenyilalt -Eliza adj még egy gyógyszert, légyszi-néztem fájdalmasan Elizára.

-Gyógyszermérgezést fogsz kapni!-nézett rám csodálkozva.

-Nem baj -mosolyogtam -Siess, mert meghalok.-Az osztályban mindenki aggódva nézett.

-Mr. Harrison már vett be egyszer gyógyszert? -kérdezte a tanár.

-Igen, de nem érdekes. 1. szem gyógyszer nem segít semmin. -mire a tanár szigorúan nézett rám.

-Logan, nem rég vettél be egyet-Eliza hangja aggódó volt, ami megmosolyogtatott.

-Mr. Harrison, maga normális?!-zökkentett ki a gondolataimból a tanár.

-Szerintem igen.-mosolyogtam. Majd elvettem Elizától a gyógyszert amit felém nyújtott. Hálásan fogadtam el. Erre ő még mindig mérgesen és aggódva nézett a gyönyörű szemével. Bevettem a gyógyszert egy kis vízzel, amit Tom adott a kezembe, aki nem tudom mikor de ott termett mellettem.

-Mr. Harrison ne az én órámon kapjon gyógyszer túladagolást! Most pedig kérem mindenki nyugodjon meg, és maguk is foglaljanak helyet! -mondta ellentmondást nem tűrő hangon a tanár. Majd mi is elindultunk helyet foglalni a szokásos helyünkhöz. Amíg a helyünkhöz sétáltunk minden szempár ránk szegődött. Francba. Ebből még dráma lesz. Nem szeretem a feltűnést, mégis "megválasztottak" a suli Nagymenőjévé.

Körülbelül az óra vége felé járhattunk, amikor eszembe jutott, hogy a telefonomat a kocsiban hagytam. Megrúgtam egy kicsit El székét, de nem elég halkan, hogy a tanár meghallhassa. Természetesen meghallotta.