Te jó ég

7. rész

Eliza

Nem hittem a szememnek. Ez nem lehetséges, hogy pont Logan családjánál kötöttünk ki. És apáék pont velük barátkoztak össze. Ez egy őrült nagy hiba volt tőlük számomra. Nem elég, hogy a szüleink jóban vannak, sőt. Kiderült az est folyamán, hogy apa Will-el, azaz Logan apjával jár el edzeni. Nahát milyen kicsi a világ. Jól összekovácsolódott a két család.
Ennél rosszabb már nem lehet. Vagyis eddig azt hittem. Aztán egy rémálom jött velem szembe.

Egy nyaralás Logan Harrison-nal. Mert igen én ezt rémálomként képzelem, mint más lány, akinek egy valóra vált álma teljesült: mégpedig egy álomnyaralás a jóképű és helyes sráccal. Na jó a leghelyesebb sráccal a suliban. Ezt még én is bevallom. De Istenem.
Én ezt nem értem. Jó, persze, helyes meg minden. És? Nem csak a külső számít. Kívül lehet szép az alma, de belül rohadt. Attól, hogy valaki helyes, még nem kell a lábai előtt heverni.
Mert "Úristen de jóképű, anyám az a test." Soha nem fogom megérteni a korombeli tini lányokat. Akik teljesen az ellentéteim

***

A hétvégém tök unalmasan telt. Carol nem ért rá, mert az anyukájának segített, Pongó pedig elutazott. Az egész hétvégemet szétidegeskedtem ezen a Logan-os dolgon. Ugyanis nem akartam Logan-al találkozni. De hát ez épp elkerülhetetlen, mert osztálytársak vagyunk...

Hétfőn reggel oly annyira ideges voltam, hogy nem csak észrevették, de szóvá is tették a barátaim.

-Liz miért vagy ilyen ideges? Történt valami? -kérdezte aggódva Pongó.

Hát igen. Ismernek annyira, hogy tudják történt valami. De hogy mi történt, azt nem tudhatják meg. Hazudnom kell. Gyerünk Eliza!

-Én? Dehogy! Csak tudjátok néha nagyon kitudja húzni a gyufát nálam Billy. -mondtam.

-Megértem.-sajnálkozott Carol. Uhh ez könnyen ment, mert többet nem hozták szóba. Utálok hazudni nekik, nem szoktam....

***

Hál' Istenek első óránk nem volt közös Logan-nal.
Második óra (töri) után kezdett robbani ez az egész. Már egész órán piszkált hátul Logan, de nem fordultam hátra. Amint kicsöngettek már futottam is ki, a tanár előtt, nehogy megállítson Logan.
-El várj már meg! -kiáltott utánam, mire meg gyorsabban szedtem a lábaimat.
De sajnos a hosszú lábaival gyorsan utolért és a karomért nyúlt, mire irtó dühös lettem.

-Eressz el! -sziszegtem

-Elengedlek, de beszélnünk kell! -mondta lágyan a seggfej.

-Nincs semmi megbeszélnivalónk. És most ha megbocsátasz, elmennék. Órára kell mennem. -mondtam majd gyorsan elfutottam. 
-Eliza nem futhatsz el mindig a problémák mögül! -kiáltott utánam, mire én megfordultam és bemutattam neki egyet. Rohadj meg Logan.

Talán mindvégig azt hihettem, hogy meguszhatom a Logan-nal való beszélgetést. Hahh. Álomvilágban élsz Csipkerózsika. Annyi érv van ellene, hogy kár lenne időt pocsékolnom rá, mert kb. 1 évig is eltarthatna mire az összeset felsorolom, sőt több évre. El kéne fogadnia, hogy gyűlölöm. Ennyi az egész.

Ebédszünetben éppen a barátaimmal ebédelek a menzán, mikor az ajtó hirtelen kicsapódik és a Nagymenők lépnek be. Mint egy rossz amerikai filmben hírtelen elhall minden hang, a diákok beszélgetéseik alábbhagy, csörömpölés, minden és mindenki elhalkul. Jellemző. Ki nincs oda a Nagymenőkért? Minden szempár rájuk iranyul: Irigykedő, sóvárgó...

A szenvicsembe próbáltam beleharapni amikor a tekintetem összetalálkozott Logan-éval amint épp felénk közeledik. Gyorsan próbáltam a maradék szendvicset betuszkolni a számba, hogy elhúzzak előle. Bár ez nem sikerült.