Te jó ég

15 rész

Nem sokkal később megérkeztünk az étterembe, ahol már vártak minket a meghívottak. A nagyszüleim, nagynéném és nagybácsim és Harrison-ék.
Amikor odaértem hozzájuk gyorsan felálltak, amit már előre sejtettem.
-Boldog születésnapot Eliza! -kiabálták.
Mérhetetlen öröm fogott el. Boldog voltam, hogy ilyen családom és barátaim vannak. Leszámítva Logant, természetesen.
Egymás után fogadtam tőlük a szülinapi jó kívánságokat és ajándékokat. Egyébként jó sok ajándékot kaptam :)

Ezután mindenki helyet foglalt. Bármennyire is azt kívántam, hogy ne Logan mellé kerüljek, de pechemre már csak mellette volt üres hely, mert a többiek már elfoglalták a többi helyet. Így hát mellé én kerültem, mellém Billy, és szembe velünk Carol és Pongó.

Szóval mindenki hozzá kezdett a vacsorához. Csak én nem. 2 dolog miatt. Az egyik az, hogy Logan mellettem ült és folyamatosan bámult ami irtó kínos volt. Nagyon. A másik, hogy folyamatosan vigyorgott. És olykor néha rám nézett azzal az idegesítő önelégült vigyorával. Ami oltári idegesítő volt.

-Befejezted? -suttogtam idegesen.
-Mit? -vigyorgott pajkosan.
-Ezt. Ezt az idegesítő vigyorgást!
-Miért? Tán, sírjak? -nevetett halkan.
-Hagyd abba! Nem tudok így enni! -keltem ki magamból.
-Ó, bocs. Talán zavarba jössz a lélegzetelállító mosolyomtól és a szexi külsőmtől? -mutatott végig magán egoistán. Ekkor már nagyon bedühödtem.
-Most komolyan. Azt hiszed engem érdekel a külsőd? Én nem vagyok valami holmi ribanc aki elájul tőled, mert olyan szexi vagy. Inkább halnék meg előbb mint, hogy veled legyek. -mosolyogtam önelégülten.
-Soha ne mondd azt, hogy soha! Jah és nem válaszoltál a kérdésemre. Zavarba hozlak? -mosolygott.
-NEM! -kiabáltam torkom szakadtából. Ezzel túlkiabálva az éttermet is. Sikerült rám vezetni mindenki tekintetet. Na szép.
-Kislányom valami gond van? -nézett rám apa aggódva mintha attól félne, hogy egyetlen lánya megbolondult. Hát nem voltam messze tőle, igazság szerint.
-Természetesen. Csak ki kell mennem a mosdóba. -álltam fel az asztaltól, és körbefordultam-Minden oké-tartottam fel a kezem a vendégek előtt. Még mielőtt bárki bármit szólhatott volna gyorsan kiosontam a női mosdóba.

Mihelyt a mosdóba értem örültem, hogy kaptam néhány percet egyedül Logan társasága nélkül. Egyszerűen elegem van belőle. Torkig vagyok vele. Totál ideges lettem tőle, de még mesze volt a vacsora vége.
Hál' Isten nem volt senki a mosdóba. Oda álltam a mosdó kagylóhoz, rá támaszkodtam és belenéztem a tükörbe. Egy zilált külsejű lányt láttam. Aki egy fiú elől menekült.
Egészen pontosan néhány hete még gondolni se mertem arra, hogy Logan-nal fogom tölteni a születésnapomat és pont ő vele fogok menni Hawaii-ra nyaralni. Akit ki nem bírok állni hosszú évek óta. Aki azóta piszkál, amióta osztálytársak lettünk.
Hirtelen az ajtó kinyílt és belépett valaki. Aki na ki volt? Na persze, hogy ő. A seggfej Logan. 

-Baby minden oké? -kérdezte az ajtófélfának dőlve. Én meg a döbbenettől még levegőt se tudtam venni. Hogy merészeli?! Kinek képzeli magát?! Hogy tud ilyen bunkó lenni még ezután is? Ennyi kellett azon nyomban dühbe gurultam. 

-Mi a jó büdös francot képzelsz? Te nyomorék szemétláda! Ne merészelj még egyszer baby-nek  szólítani, mert különben nem állok jót magamért!
-Nyugi Lizzie. 
-Mégis, hogy nyugodjak meg?! Nem tudod elhinni, hogy mennyire utállak. -köptem a szavakat felé.
-Szóval utálsz? -közeledett felém. Egyre közelebb jött hozzám én meg próbáltam távolodni tőle amíg csak lehetett, aztán már nem volt hová hátrébb menni, mert  a falhoz szorított. Észre se vettem és csak pár centi választott el minket egymástól. A lélegzetvételeim egyre csak szaporodtak.
-Logan mit csinálsz? Ugye tisztában vagy vele, hogy ez a női mosdó? -suttogtam idegesen. 

-Ó ne aggódj. Tisztában vagyok vele -majd végig húzta az ujját az arcomon.-Nem is tudtam, hogy Eddi csak az unokatesód. -mosolyodott el lágyan.
-Miért is tudnád? Aligha ismered a családom. -néztem rá értetlenül.
-Igazad van. Mindegy is. Gyönyörű vagy. -cirógatott meg kezével.