13. rész

163 9 3
                                    

Eliza 

3. hét telt el az ominózus este óta. Még most sem tudom elfelejteni. Minden este elképzelem, ahogy az ágy szélén ülök, és épp akkor lép ki a fürdőből Logan, ahogy felhúz az ágyról és a kezével felvezette az enyémet a felsőtestére. Borzongás fut át a hátamon. Ahogy megérintettem, mintha más világban lehettem volna. Minden nap lefekvés előtt csak erre tudok elaludni. De tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Lehetetlen. El kell felejtenem. Hiszen én nem vagyok beleesve Logan-ba. Ő meg pláne nem belém. Még viccnek is rossz. Ahogy teltek a napok, hetek úgy közeledett a Hawaii kiruccanásunk is. Hiszen már októberben járunk. 3. nap és már utazni fogunk. Eleinte nagyon nem vártam, sőt el se akartam menni. De most valamiért várom, és izgatott vagyok. Azt viszont nem tudom miért. Mindegy. 

A tanárok bekeményítettek, ezért nagyon sokat tanultam. Ismétlések, dogák,felelések.... Szóval csak a szokásosak. Beakarok jutni az egyetemre ahová jelenkezem majd, ezért sokat tanulok. Persze a barátaim mindig velem voltak és vannak is. Néha elmentem velük moziba vagy valamelyikünknél voltunk és akkor ment a hülyülés és a mozi. Természetesen próbáltak faggatni, hogy tulajdonképpen mi is történt azon az ominózus napon, amiért éppen Logan-nal toppantam be a terembe. De mindent taggadtam. Nem akartam, hogy valaki rájöjjön, hogy valójában mi is történt azon az estén. És Logan is tartotta magát az ígéretéhez híven. Mert megígértettem vele, hogy senkinek sem mondhatja el, hogy mi is történt. Bár, hiába nem mondunk senkinek semmit, aznap az egész suli rólunk beszélt és fürkészve figyelt.  3 napig megkaptam mindenkitől, hogy:  "ribanc", " "Lefeküdtem Logannal" "Dugópajti" és ehhez hasonlókat. De türtőztettem magamat és nem vertem be senkinek. Néha azért én is visszaszóltam. De végülis túlértem.

Holnap lesz a 18. születésnapom. Már nagyon izgatott vagyok. Végre nagykorú leszek, persze nem az a vágyam, hogy korlátlanul piálhassak, vagy bemehessek 18+helyekre. Egyáltalán nem erről van szó. Csupán arról van szó, hogy végre 18. leszek. 

 Ma szombat van, és mivel hétfőn megyünk Hawaii-ra, ezért gondoltam kéne valami ruhát venni. Természetesen Carol és Pongó elkísért. Pongó szeret divattanácsokat adni, és nem mellesleg helyettem kiválasztani a ruhát, amit megveszek, szóval egyből belement. Carol-nak is szüksége van a ruhatárát bővítenie, bár nem tudom miért. Nagyon sok ruhája van, sőt. Minden hónapban eljátssza ezt. Nem jár minden héten a plázába, mint a plázacicák, de imád vásárolgatni. De annyiban hagytam a dolgot, ha ő így látja helyesnek, nem szólok bele. 

Úgy beszéltük meg, hogy délben találkozunk a pláza előtt. Indulásig még megreggeliztem. Majd felmentem a szobámba készülődni. Felvettem egy sötétkék magas derekú farmert, és hozzá egy elegáns, piros alapon fehér pöttyös blúzt, amit a farmer alá gyűrtem. Felvettem még a hosszú szárú conversemet. A hajamat kifésültem és hagytam, hogy a vállamon omoljon. Sminknek csak egy  egy kis szempillasprilált használtam. Semmi többet. Belenéztem a tükörbe és elégedett voltam a kinézetemmel. Lesétáltam a nappaliba, ahol apa és Billy focimeccet nézett, anya meg éppen akkor lépett be, amikor én érkeztem. Az érkezésemre felkapták a fejüket. 

-Sziasztok-köszöntem.

-Szia kicsim, már indulsz? -kérdezte mosolyogva anya. 

-Igen. -feleltem. 

-Hová mész? -kérdezte felém kapva a fejét Billy.

-Carol-ral meg Pongóval vásárolni. -válaszoltam.

-Mehetek? -kérdezte.  A-aa most nem jön velem. Az tuti. 

-Mi? Dehogyis. Most nem jösz velünk. Sajnálom-és már menni akartam, amikor anya megszólalt. 

Te jó égWhere stories live. Discover now