Te jó ég

11. rész

Eddi-vel beültünk egy kávézóba és mindent megbeszéltünk. Elmondta, hogy csak pár napig marad, mert egy barátjához jött, egy sürgős dolog miatt, és vissza kell mennie az egyetemre. És gondolta ha itt jár, meglátogat minket, hiszen már régen találkoztunk. Holnap délután átjön hozzánk, mert a többieket is szeretné látni. Sajnos hamar mennie kellett, de megígérte, holnap találkozunk. Nagyon örültem, hogy újra látom,  hiszen mióta egyetemre jár alig tudunk találkozni.

Késő este a szobámba ültem és olvastam egy könyvet, mert sajnos a suli miatt nagyon elhanyagoltam. Szóval most olvasok, egy csoki társaságában.
Amikor hirtelen megszólalt a csengőhangom.

Valaki hív.
Megnéztem, és a telefonom képernyője ezt mutatta ki: Ismeretlen hívás. Nem törődtem vele. Felvettem. 

-Hallo? -szóltam bele.

-Elizaaa, teee vaggggy aaaz?-kérdezte valaki, de alig hallottam valamit, akkora ricsaj volt.

-Igen, én vagyok az. Ki keres?-vártam türelmetlenül. 

-Eliza-aa én-nnn annny-ira imádl-akkk -csak remélni mertem, hogy a hang nem azé akire gondolok.

-Logan, te vagy az? -kérdeztem türelmetlenül. 

-Igggeeeenn-felelte. A mondatokat amit mondott, alig tudtam értelmezni. Biztos, hogy részeg, ez nem kétség. 

-Logan, te részeg vagy? Hol vagy? És honnan tudod a számomat?-kérdeztem idegesen. 

-Naaa El, ne légy márrr duuuurcci. -kiabálta a telefonba.-Amuuugggy anyuuuutól.

-Figyelj, add meg a címet, és érted megyek. -nem gondolkodtam, cselekedtem. Segítenem kell neki.

Logan megadta a bár címét ahová beült, és én már kaptam is fel a táskámat. Beledobáltam minden fontos dolgot: telefont, zsebkendőt, és minden más személyes dolgot. A gardróbomhoz siettem, és kivettem belőle egy fehér farmert, egy piros hosszú ujjú pólót, és mivel szeptember közepén jártunk, nagyon hűvös volt, ezért felvettem hozzá a bőrdzsekimet is. Billy a szobájában van, gondolom videojátékozik, de nem hinném hogy észrevenné, hogy nem vagyok itthon. Lent felvettem a Nike cipőmet, majd kivettem a fiókból a slusszkulcsot, és átmentem a garázsba a kocsiért. A szüleim elmentek anyám egyik barátja születésnapi partyjára, szóval ők apa kocsijával mentek, ergo anya kocsija szabad. 

Beültem az Audi A4-be, és már tolattam is ki. Kaptam az alkalmon, hiszen imádok vezetni. A jogsim már meg van, de kocsim sajna még nincs. Néha a szüleim ideszokták adni a sajátjaikat, amikor nekik nem szükséges, szóval hiányt nem szenvedek. De most tuti megölnének, ha megtudnák, hogy kiszöktem késő este kocsival. De amit nem tudnak, az nem fáj. 

15. perccel később leparkoltam egy utcában, és megkerestem a bárt. Bementem és a szememmel Logan-t kerestem, de nem láttam. Aztán megláttam. A bárpultnál ült részegen egy hidrogénszőke, agyonsminkelt, kivágott ruhában lévő lánnyal. Na azért álljunk csak meg! Felhív este fél 11-kor részegen, én meg rohanok mint egy őrült, hogy elvigyem innét, erre ő egy ribanccal enyeleg?
Én nem engedem meg, hogy ő vagy bárki más hülyének nézzen. Mégis mit képzel magáról? És nem mellesleg, a lány már annyira szorosan ült mellette, hogy szinte már az ölében ült. Mire odaértem hozzájuk, Logan épp itta volna meg a pohárban lévő italt, amikor kivettem a kezéből. 

-Neee, addd visszaaa!-vette volna vissza.

-Nem. Gyere Logan, mennyünk innen. -mondtam. 

-Nem, én nem akaroook innen elmennni-ellenkezett. 

-Hé, szállj már le róla! Mit képzelsz magadról? Ide jössz és az ő akarata nélkül, elakarod vinni innen? -rívallt rám a ribanc. 

-Te törődj a saját dolgoddal!-fordultam hozzá.