Te jó ég

14. rész

Eliza

Reggel arra ébredtem hogy valaki vagy inkább valakik dörömbölnek az ajtómon és belépnek. Aztán már csak azt vettem észre, hogy ''valaki'' rám ugrott. Én természetesen, mint minden éven, most is reflexszerűen lelöktem a én drága öcsikémet. Minden éven eljátsszuk ezt amikor neki vagy nekem szülinapja van. 

-Lis, kelj már fel!-üvöltött a fülembe Billy, amire kis híján megsüketültem. -Mi az, lehet még most se tudtad kiheverni ami tegnap történt? Uhh. Lehet újra álmodod. -röhögött. Én meg kaptam az alkalmon és a fejére ütöttem egyet, majd ráugrottam, és ennek következményében mindketten a földön kötöttünk ki. 

-Gyerekek, ne csináljátok már!-kérlelt minket anya, miközben egymást püföltük Billy-vel. Majd kis idő múlva abbahagytuk, és lihegve fordultunk a szüleink felé. 

-Boldog születésnapot Kicsim! -mosolygott anya, és megölelt. 

Majd apa is megölelt. -Nagyon nem tetszik nekem, hogy titkolóztok előttünk!-mondta apa kicsit megbántva. 

-De apa, nem is titkolózunk előttetek. -mondtam neki.

-Igen, igaza van Elisának-biccentett felém Billy, egy ördögi mosollyal. 

-Á jut az eszembe. -kapott a fejéhez anya, és a zsebéből elővett egy kis borítót. -Ma reggel találtam a postaládánkba. 

Elvettem tőle, majd gondoltam reggeli után megnézem mi van benne,  ezért letettem az éjjeli szekrényemre.

-Na de menjünk reggelizni-tereltem őket ki a szobából, majd becsuktam magam mögött az ajtót. 

Valahol igaza van Billy-nek is. Ami tegnap történt azt nem lehet egykönnyen elfelejteni. Ha belegondolok, ahogy viselkedett velem tegnap Logan, mintha ez természetes lenne. És mindennap ezt csinálja,  mármint hogy eljátssza, hogy egy pár vagyunk. És élveztem. Annyira jó volt vele így viselkedni. Valami fura érzést éreztem. De hiszen én nem szerethetek belé! Én utálom őt, évek óta! Gyorsan elhessegettem róla a gondolataimat.

Ma születésnapom van és most ez a legfontosabb. Leültem az étkezőasztalhoz, ahol már meg volt terítve a szokásos szülinapi reggelim. Volt ott minden a kedvenceim közül: nutellás kenyér, csokis gofri, rántotta, bacon, pirítós,  palacsinta, gyümölcssaláta....stb. Beleittam a narancslémbe, amikor anya megszólalt. 

-Gyerekek, mint minden évben ma is elfogunk menni megünnepelni Elisa születésnapját egy étterembe. Ahol ott lesz Deborah nénikétek, David bácsikátok, az unokatestvéretek Eddi is, a nagyiék, Carol és Pongó és Harrison-ék is -mosolygott boldogan anya. 

Kiköptem a narancslevem. Billy ütötte a hátam hogy meg ne fulljak.

-Mi van??!!  Harrison-ék?! De minek?!! Ez az én születésnapom! -keltem ki magamból.

-Kislányom,  nyugodj meg!
Nem értem mi bajod van velük,  nem tettek ellened semmit! -rivallt rám apa.

-De Logan igen!

-Elisa emlékeztetnélek arra, hogy nyaralni fogunk menni velük! És meg kérnélek barátkozz össze Logan-nal,  mert ez így nem mehet tovább!

Méghogy én meg Logan barátok?! Még viccnek is rossz. Utálom őt!

Minden éven elmegyünk egy puccos étterembe, (ahol mellesleg ki kell öltözni) a rokonokkal és barátokkal. De hogy Harrison-ék is ott lesznek?! Na ne! Ez naggggyon durva! Hát elég érdekes vacsora lesz.

Reggeli után felszaladtam a szobámba felöltözni, és rendbe tenni magam. Felvettem egy farmert, és egy piros-fekete kockás inget. Feltettem egy kis szempillaspirált, és egy kis szájfényt, és késznek nyílvánítottam magamat. Az éjjeli asztalomon észrevettem a boritékot amit még anya adott át. Leültem az ágyamra és felbontottam. A boritékon ez állt: