Te jó ég

9. rész

Eliza. 
 
És én neki kezdtem a mesélésnek.

Töviről-hegyire mindent elmondtam nekik. A vacsorától kezdve, a nyaraláson át, egészen pontosan a mai ebédszünetig.. Nagyon bánnom, hogy ezt nekik eddig nem mondtam el, de nem tudtam. Hisz én se tudom, hogy kezeljem ezt az egészet.

-Szóval, ennyi lenne. - fejeztem be, mire a végére értem, alig kaptam levegőt, ezért kiszaladtam a konyhába egy pohár vízért magamnak, majd visszatértem, ahol még a mindig ledöbbent barátaim arcukat láttam.

-Srácok, még itt vagytok? -lengettem még előttük a kezemet mire felocsúdtak az előbbi döbbenetből.

Először Carol tért magához. -Ez most komoly??? -kiáltott fel, mire kicsit hátrahőkültem.
-Hát, nos igen.
-Ez aztán nem semmi.  Basszus.-nézett döbbenten rám Pongó.

-Eliza ez a sors! -üvöltött fel Carol.
-Na jah. A sors fintora. De ugyan mit követtem el az életben, hogy így bűntetett meg Isten -gondolkodtam hangosan...  -De megkérhetlek titeket valamire? -kérdeztem.
-Persze-vágták rá. 
-Megtennétek hogy többé ne hozzátok fel újra? Ez azért nekem is elég nehéz. És most rátok van szükségem, szóval vonjátok el a figyelmemet. Okés? -most a legjobb barátaimra van szükségem. 

-Örömmel-vigyorogtak, majd megöleltek. 
És már kapcsoltak is egy filmet. Carol kiszaladt popcornt csinálni meg kólát hozni. Miután bejött, elhelyezkedtünk mind a hárman és néztük a filmet. Ezt szeretem a barátaimban. Rájuk mindig számíthatok. Bármiben, bármikor, bárhol, bármilyen körülményekben közt is. 

Egyszercsak Carol zökkent ki a gondolkodásomból. -Te hallod, tudod mit hallottam a suliba?
-Mit?-kérdeztem.
-Hát. nos... Én..-kezdte félénken. 
-Jajj Carol. Mond már, nyugi.-nyugtattam. 
-Ja Jó oké.  Épp a folyóson sétáltam amikor meghallottam a suli "plasztik műbabák" közül, Lillian hangját. És....épp arról magyarázott nekik, hogy.....öööö, nos. Idézem:  "higgyétek el még az őszi szünetig elcsavarom Liam fejét. Az enyém lesz bármi áron."
 
Az összes vér kihagyott a fejembe. Leblokkoltam.
Lillian a suli legutálatosabb, legundorítóbb, legribancabb, és a lányok közt a legnépszerűbb diák. De tényleg komolyan. Tapasztalatból tudom már a suli kezdetétől. Szinte az egész suli meg volt neki, beleértve Logan-t is, még kilencedikbe.
Eddig mindenki úgy tudta, hogy visszaakarja csábítani Logan-t. És persze Logan már szarik rá, és most úgyis itt van az új fiú, Liam.
Helyes,  a suli menői nagyon hamar befogadták szóval menő. Hát persze. Mit gondoltam én, hogy Lillian nem szerzi be őt? Hogy én mekkora egy hülye vagyok.

Carol és Pongó látták rajtam, hogy kiborultam, ezért elkezdtek nyugtatni. De nem segített.
-Jaj édesem. Ne haragudj. De a legjobb barátnőm vagy, meg kellett tudnod. Hidd el, rosszabb lett volna, ha suli folyosóján látod először a látványt. Ne sírj -ölelt át szorosan Carol. És ekkor elkezdtem zokogni legjobb barátnőm ölelésében. 

Tudom nem vagyok jó ember, hisz Logan-t is jól kiosztottam, pedig nem ő tehet erről az egészről. És én őt hibáztatom. Rossz ember vagyok. De egyszer az életben, miért nem kaphatok meg egy valamit? Vagy inkább valakit? Lehet hogy már holnap összejön Lillian és Liam, és akkor persze el kell viselnem őket, együtt.
Ahogyan a folyosón sétálva kézen fogva lépkednek, ölelkeznek vagy csókolóznak. Nem tudom, hogy fogom elviselni, ahogy életem szerelmemet
egy másik lánnyal látom. 

***

 Másnap a szobámba ébredtem, és a tegnapi ruhám volt rajtam. Nem emlékszek, hogy feljöttem volna. Az utolsó emlék, hogy Carol vállán zokogok és ő átölel. Kimentem a fürdőszobámba és megpillantottam magamat a tükörbe. Na jó. Rémes volt. A szemeim duzzadtak, látszik, hogy sírtam, az arcom piros. A hajam is kócos, mintha szénakazal lenne. Egy szóval rémes volt a kinézetem. 
Beálltam a zuhany alá és hagytam a víz had járja szét testemet. Jó érzés volt, hogy a víz ha még csak kicsit is, de megnyugtatott. Istenem csak add hogy ne jöjjenek össze!

A zuhanyból kilépve felvettem a köntösömet és valami elfogadható ruhát kerestem. Gondoltam jó lesz  egy kék farmer,  és egy virágos mintázatú hosszú ujjú póló. Élni sincs kedvem.

Elvégeztem a reggeli teendőimet és valami elfogadható kinézetet varázsoltam magamra. Csak szempillaspirált és egy kis szájfényt kentem magamra. Ennyi pont elég.  A telefonomat felvettem az éjjelszekrényemről és megnéztem az üzeneteket.

Jött 2. üzenetem Carol-tól és Pongótól. Megnyitottam Carol üzenetét: 
Jó reggelt édesem. Sajna ma nem tudunk együtt menni suliba, mert van egy kis dolgom. A suliban tali. Ui: remélem jól vagy a tegnapi miatt, a többit suliba. Puszika. :* 

Pongó: 

Hali, Csipkerózsika. Ma sajna, apám visz suliba, ezért nem tudok veletek menni. Bocsi. Találkozunk a suliban. :) 

Se baj, majd megyek egyedül. Megnéztem az időt és el is szörnyülködtem. 7:56-ot mutatott. Jesszusom. Elfogok késni. Leszaladtam a konyhába felvettem egy almát a konyhaasztalnál lévő tálból és szaladtam is a cipőmet felhúzni. A többiek már mind elmentek. Amilyen gyorsan tudtam, szaladtam. De még így is elkéstem.
A terem előtt megnéztem az időt és 8:06-ot mutatott. Beléptem a terembe és minden szempár rám szegeződött. 
-Elnézést Mr. Salvatore a késésért! -néztem a tanárra. 

-Miss. Woods, üljön a helyére és többet ne forduljon elő! -nézett rám szigorúan. 

Gyorsan a helyemre ültem és elővettem a biosz felszerelésemet.  Carol megbökte a vállam
-Miért késtél? -suttogta halkan.
-Elaludtam -suttogtam vissza én is. 

Visszafordultam a táblára írt szavakhoz és elkezdtem lemásolni. 

Logan 

Minden másodpercben az ajtót lestem hátha belép rajta El. De nem jött. Csengetés után 6. perccel toppantott be. Kicsit az arca piros volt és a szeme is kicsit duzzadt volt. Tehát sírt. Nem lehetett nagyon észrevenni,
de én észrevettem. De mi történhetett? Lehet a tegnap történtek miatt sírt? 

-Mr. Harrison! 
-Mr. Harrison itt van? 
-Mr. Harrison tűnjön az órámról!
Valaki szólított sokszor, de nem figyeltem semmire. Mellettem valaki a kezét rázogatta előttem, mire kapcsoltam, és észrevettem Tomot. 

-He?

-Haver, elbambultál, és a tanár hozzád szólt. 

-Tom ki kell derítenem mi tört....

-Mr Harrison, maga mégis mit képzel? Órán van az istenért! Nem elég, hogy elbambult és pár percig meg se szólalt, de épp most kell kiderítenie valamit a barátjával? -ekkor már mellettem termett a fickó. Szarok mindenre, ki kell derítenem mi történt El-lel. Addig úgysem nyugszom. 

-Elnézést Mr. Salvatore, többet nem fordul elő! 

-Jobban tenné, ha többet egy mukkot se szólna! Figyeljen az órára! 

Kibaszottul nem érdekel a hülye órád. Csak El érdekel. Még ha tegnap nagyon is megbántott, nem tudtam rá haragudni. Mert szerettem. Mindennél jobban. Nem tudom utálni. 

Ez a lány elvette az eszemet.....