Te jó ég

8. rész

Logan

Amint vége lett a 2 órának, már szaladtam is El után, mivel, hogy ő rekord gyorsan kiszaladt a teremből. Nem értem mi baja van ennek a lánynak.

-El várj már meg! -kiabáltam neki a folyóson, de ő nem törődött velem és szaladt.

De én nem hagyhattam ezt ennyiben. Szerencsére bárkit utol tudok érni, ez sem volt másképp. Gyorsan a karjáért nyúltam, nehogy el tudjon szökni.

-Eressz el! -sziszegte.

-Elengedlek, de beszélnünk kell! -mondtam.

-Nincs semmi megbeszélnivalónk. És most ha megbocsátasz, elmennék. Órára kell mennem. -mondta majd gyorsan elfutott.
-Eliza nem futhatsz el mindig a problémák mögül! -kiáltottam utána dühösen, mire bemutatott.
Ezt nem úszhatja meg. Úgyis elkapom. Tom épp mellettem ment el és hátrafordulva biztatóan mosolygott rám. Csak ő neki meséltem el az egészet. Inkább várok ebédszünetig. Úgy több időnk lesz.

Ebédszünetig tökön ülve vártam. El-lel már nem volt együtt óránk. Szóval szerencse, hogy itt van az ebédszünet. Kicsengetés után már loholtam is kefelé. Sajnos útközben elkaptak a haverjaim, így velük is dumálnom kellett. Liam-ot egyre jobban kezdem el gyűllölni, na de ez már más tészta.

Szerencsémre még volt sok időm, így megkerestem El-t. Épp a barátaival ebédelt a menzán. Szóval az ebédlő majdnem közepén ülő társasághoz vettem az irányt.
-Beszélnünk kell!- mondtam egyenesen El szemébe.
-Nem, Logan. Nincs mit megbeszélnünk kettőnknek.-mondta határozottan.

-Eliza. Most már elég! Tudod jól, hogy beszélnünk kell!-mondtam ellentmondást nem tűrően.
-Logan, nem érted? Hagyj békén! És most menj el, mert épp ebédelek a barátaimmal.
-Minket egyáltalán nem zavar.-szólt bele a szőke hajú barátnője. Talán Carol vagy Cheryl. Na jah. Ez vagyok én. A saját osztályom felének nem tudom a nevét. A barátai figyelmesen hallgattak minket. És már az ebédlőben is sokan fordultak felém. Jellemző. Ha én valahova belépek, egyből én vagyok a középpontba. De most ezzel nem törődtem.

-Eliza, adj 5. percet. Beszéljük meg kint, jó? -kérdeztem gyengédebben.
-Logan! Utoljára mondom hagyj békén! Menj el! Látni se akarlak!-kiabálta. Mire az ebédlőben síri csend lett. De jó. Most az egész ebédlő minket hallgathat.
-Eliza, ne csinálj jelenetet-sziszegtem.
-Micsoda?! Én?! Neked teljesen elment az eszed!-kiabálta felháborodva, majd felállt és az asztalra könyökölve nézett rám dühösen.
-Az istenért! Úgy csinálsz mintha minden az én hibám lenne! Nekem az égadta világon fogalmam sem volt semmiről!-kiabáltam most már én is.
-Eliza, szerintem jobb lenne, ha ezt kint beszélnétek meg, nem pedig a menza közepén, teljesen a középpontban. -nézett Elizára a barátnője biztatóan.

-5 perc Harrison. 1 percél se több -állt fel idegesen, majd kimentünk az udvarra ahol egy fa alá álltunk.
.
-Figyelj beszéljük meg ezt az egészet, és kérlek kezdjünk új lappal. -néztem a gyönyörű szemeibe.

-Új lappal, mint ha mi sem történt volna? Logan, évek óta gyűlölljük egymást, mégis hogyan lehetne ezen változtatni? -nevetett fel.

-Hé, ne beszélj többes számba! Mégis honnan veszed azt, hogy én gyűlöllek téged? -mondtam a szemébe és egyre közelebb mentem hozzá.

-Részletkérdés. Én gyűlöllek, és kész! Nem tudnék veled egy légtérben tartózkodni soha! Az óráinkon is nehezen tudlak elviselni, nem hogy egy nyaraláson! Ez a francos sors csesztet minket! És ha megkérhetlek ne jöjj közelebb már így is túllépted az intimzónámat! -próbált távolodni tőlem.
Most megvagy Elizabeth Woods! Kérésének ellentmondva egyre közelebb merészkedtem hozzá, míg már az arcunk alig volt pár centire egymástól.

-Most mondd a szemembe, hogy ki nem bírsz állni és hogy tiszta szívedből utálsz engem. -nem bírtam tovább, muszáj voltam végig simitani az arcán a kezemmel. Mire ő köpni-nyelni nem tudott és az egész arca piros színűre váltott amin mosolyognom kellett. Állati cuki, ahogy a zavar kiül az arcára.

-Én... Öhhm.. -dadogott és próbált erőt venni magán. Ekkor hirtelen megszólalt a csengő, és ő amilyen gyorsan lehet befutott én pedig ott álltam és próbáltam feldolgozni az előbb történteket.

Ez lehetetlen. Elizabeth zavarba jött tőlem. Tőlem. Tehát akkor nincs minden elveszve. Ugye?

Eliza

Amikor visszamentem bizonyára Carol és Pongó észrevehette, hogy mennyire is ideges vagyok mert nem is kérdeztek tőlem semmit. Éreztem ezt nem fogják annyiban hagyni és erre még később visszafogunk térni.

Ebédszünet után még egy spanyolom volt amelyen egyáltalán nem tudtam koncentrálni és figyelni az órán. Folyton az ebédszünetem körül forogtak az agytekervényeim. Nem hittem el, hogy volt képes Logan zavarba hozni. Konkrétan, mikor a keze az arcomhoz ért még levegőt is elfelejtettem venni. Arról nem is beszélve, hogy pipacs pirosra váltott az arcszínem, amelyen ő csak mosolygott.

Miért jövök mostanság egyre gyakrabban zavarba csupán két sráctól? Főleg, hogy az egyiket ki nem bírom állni, sőt gyűlöllöm?

***

Amikor hazaértem, otthon nem fogadott senki, ezért gondoltam kicsit relaxálok és kiheverem a napom. Aha. Gondoltam. 

A fürdőkádamba tettem mindenféle fürdősót, fürdőbombát, habfürdőt... csupa ilyen dolgokat, majd utana beleültem.

Kb. Fél óra múlva már kellőképp nyugodtnak éreztem magam és kiszálltam a kádból. Épp a fürdőkádból léptem ki amikor csengettek. Mivel nem volt senki itthon, ezért magamra kaptam a köntösömet és leszaladtam ajtót nyitni. Az ajtóban Pongó és Carol állt. Na neeee. Jesszusom. Remélem nem azért vannak itt amire gondolok. Ehhez most tényleg nincs kedvem. 

-Sziasztok. Hát ti? -kérdeztem közömbösen, majd beengedtem őket. 

-Kislány, nagyon elsiettél a suli után. Egész nap nem nyaggattunk téged a kérdésekkel, de most már tényleg itt az ideje. Nem gondolod? -kérdezte Pongó. 

-Jó jó. oké. De először fel kell öltöznöm - mutattam a köntösömre. 

-Oké. De siess, a nappaliba leszünk addig. -sürgetett Carol, és lökött a lépcső felé. A szobámba érve a gardrób felé vettem azirányt. Felkaptam egy sima fehér pólót és egy világoskék legging-t. Majd leszaladtam a nappaliba. 

-Na itt is vagyok-ültem le a kanapéra ahol ők már elterpezkedtek. Na igen. Ez már szokásossá vált nálunk. Ők nagyon otthonosan használják a házunkat, de én is az övéiket. 

-Liz, te együtt vagy Logan-nal? -kérdezte hirtelen Pongó,  mire egész hülye fejjel nézhettem rá, mert utána megmagyarázta. -Nagyon össze voltatok melegedve az udvaron, Carollal már azt hittük ott nyomban lenyomjatok egymás torkán a nyelveteket.

Én meg Logan? Na jóóó. Ezen nevetnem kéne, de még egy hang sem jött ki a torkomon. Mert amit mondott Pongó abban tényleg volt igazság. Nem is csöpp. Én is azt hittem, hogy ott az udvaron Logan megfog csókolni, hisz olyan közel voltunk egymáshoz. És a szemeiben eltudtam veszni. Jajj. De miket is beszélek itt? Te jó ég. Hála a csengőnek, hogy megszólalt és nem történt semmi sem. Bár ha próbálkozott volna én persze egyből elrántottam volna magamtól és utána egy jó nagy pofont levertem volna a seggfejnek.. Igaz, hogy kicsi a bors, de attól erős meg lehet, nem?

-ELIZAAA-hallottam meg Carol hangját, mire egyből észbe kaptam.

-Nem kell kiabálni, itt vagyok -néztem dühösen barátnőmre.
-Hát pedig nem úgy látszik, pár megint elbambultál!
-Jó, bocs. És ez hülyeség Pongó. Én és Logan? Kész vicc. -nevettem fel kissé erőltetten.
-Akkor most mar eléggé belefoghatnál! Az elejétől fogva a végéig mindent mesélj el. -utasított Carol.

És én belefogtam a mesélésbe...

Remélem tetszett, nem sokára hozom a kövit :)