Te jó ég

4.rész

Miután tegnap egy jó nagy fejmosást kaptam a szüleimtől, csak úgy záporoztak a "csalódtunk benned", "nem ismerünk rád Elizabeth", "Mi nem így neveltünk téged" és ehhez hasonló mondatok. De túlértem. És megígértem nekik, hogy többé nem fordul elő. Utána végre megszabadultam tőlük, mert valami olyasmit mondtak, hogy a "a nem rég megismert barátaikkal vacsorázni mennek" Fura. Na mindegy. 

Ma Billy egy haverjánál aludt, ezért áthívtam Pongót, hogy addig töltse velem az időt, míg meg nem érkeznek a szüleim. Tudni kell rólam, hogy eléggé félős típus vagyok, ami valljuk be elég ciki majdnem 18. évesen. Lol. 

                       *****

Másnap kb. 10 órakor ébredtem fel, mert végre hétvége van, aminek szörnyen örültem. Ugyanis Carol-al úgy beszéltük meg, hogy csajos hétvégét tartunk. Sajna Pongó nem tudott jönni, mert ő a szüleivel elutazott vidékre kiruccanni kicsit. Így ketten maradtunk Carol-al.

Még volt pár órám, mielőtt megérkezne barátnőm, ezért felléptem a netre. Amit nem is bántam meg. Sőt. Ugyanis tegnap lefekvés előtt bejelöltem Liam-ot, és ma pedig visszajelölt. El se tudtam hinni. Örömömben megrúgtam az ágyam szélét, aminek az lett a következménye, hogy meg fájdult a kis lábujjam. Hurrá. A netezéssel sok idő elment, és mire feleszméltem már csengettek is. Gyorsan leszaladtam nyitni ajtót a barátnőmnek, majd beengedtem. Helyet foglaltunk a kanapén a nappaliban, és elmeséltem a szerintem "nagy hírt" neki. Mire ő is megörült, így már ketten örültünk. Épp nagyban beszélgettünk, amikor megjelent az én édes öcsikém.

-Na, nem mondjátok komolyan, hogy csajos hétvégét tartotok.-kérdezte tőlünk, majd el is undorodott.

-Pedig képzeld, sajnos igen.-tetettem a hülyét, mintha megbántam volna.

-Csatlakozol tökfej?-kérdezte nevetve a barátnőm. Már túl nagylelkű, ami ellen nem tudok mit tenni.

-Hát lányok, sajnos nem lehet. Mert egy sürgős elintéznivalóm van-érdeklődve néztünk fel rá.-Akarjátok tudni, mi az? -mire bólintottunk. -Hát kérlek szépen, WC-re kell mennem, mielőtt még a szép pofitokra...-de nem hagytuk neki befejezni.

-Pfuj, akkor induljál-mondtunk undorodva.

-Jól van, de még egy dolog: ne visítsatok hangosan, mert valaki aludna is!-majd elment. Mi meg kiterveltük, hogy egy "kicsit" hangosabbak leszünk a kelleténél.

Úgy beszéltük meg Carol-al, hogy megnézzünk két filmet az este. Ezért én gyorsan kiszaladtam a konyhába elkészíteni a popcornt, és nasit is keresni, ő pedig kiválasztja a filmeket. Mire visszaértem már  ki is választotta a filmeket. Kezdetnek egy vígjátékot, majd egy horrort.

Észre se vettem már a horrorfilmnek is vége lett. Nagyon jó volt mind a két film is. Megnéztem a telefonomon az időt, és fél 1. múlt  mutatatt. Kicsit elment az idő. Eszembe jütott egy nagyon jó ötlet.

-Sss, Carol.

-Hm?-kérdezte

-Ijesszük meg Billy-t -vigyorogtam rá, mire neki is felcsillant a szeme.

Ő volt elől, én pedig hátul csendben. Feljutottunk az emeletre, hang nélkül, és már ott álltunk Billy szobája előtt, Carol épp nyomta volna le a kilincset, amikor valami zajt hallottunk. Utána még egyet. Kinéztünk az ablakon, ami  szembe volt, de nem láttunk semmit. Sehol semmit. Ekkor kicsapódott a tesóm ajtaja és ő jelent meg.

-Ti meg mit kerestek itt? -kérdezte, szerintem jogosan.

-Nos,mi,,,,öööö. csak...-haboztam

-Épp erre jártunk-segített ki a barátnőm, mire én hálásan pillantottam rá.

-Ahhha, persze, -forgatta meg a szemeit, mire én arra következtettem, hogy nem veszi be ezt a dumát.-De mindegy is, jó hogy itt vagytok-mondta rémülten.

-Miért is? -kérdeztem, mire Carol is érdeklődve figyelt.

-Hogy mért is, nővérkém?! Hát akkor elmondom.-mondta dühösen, mi meg érdeklődve hallgattuk- -Éjfél óta valaki a ház előtt bujkál, és nem megy el.

-Micsoda?! Jól vagy tökfej?-kérdezte gyengéden Carol. -Biztos csak hallucinál-pillantott rám jelentőségteljesen. Ekkor megint valami zaj ütötte meg a fülünket. Mire Carol megugrott. Nekem meg a szívem dobogása felgyorsult. Nagyon megijedtem.

-Hallucinálok, mi? -kérdezte gúnyosan. -Gyertek be a szobámba, az ablakon keresztül tudunk leskelődni.

Bementünk, majd mind a hárman az ablakhoz nyomódtunk. Kinéztünk az ablakon, és egy fekete kocsi parkolt a szemben lévő ház előtt.

-Jézusom, kié lehet az a kocsi? -kérdeztem sokkolva.

-Lehet valamelyik szomszédé.-vonta meg a vállát Carol, töklazán. De én ismerem annyira, hogy tudjam, megvan ijedve.

-A szomszédainkét bárhonnan felismerném, meg amúgy sem ott szoktak megállni a kocsijukkal. Egyébként is, az ablak mellett van az ágyam, hallottam amikor megállt a kocsi. -suttogta Billy.
-És miért nem nézted meg hamarabb, hogy ki ül benne, vagy kiszállt ki belőle?-kérdeztem tőle.
-Biztos bebújt az ágya alá-röhögött fel Carol, ezen én is röhögtem.
-Nagyon viccesek vagytok. -mondta gúnyosan. -De mi lenne, ha ezzel foglalkoznánk inkább? -bököt az ablak felé, mire odafordítottam szememet, majd meg ijedtem. A kocsinak támaszkodva volt ott egy alak, de a sötétbe nem lehetett kivenni, hogy ki lehet az.

-Nézzétek! Van ott valaki! -mutattam az ablakon kifelé. Mire ők is megnézték.

-Az meg ki a franc? -kérdezte Carol.

-Szerinted mi tudjuk?! -szólt bele dühösen Billy is.

-Jól van, nyugi. Fejezzétek be! Szerintem várjunk, hátha elmegy .-tánácsoltam, de én is rémült voltam. Mire ők beleegyeztek.
Vártunk 10. percet, de akkor sem akart elmenni onnan.

-Liz, úgy sem fog elmenni. Inkább szóljunk apáéknak!.-mondta Billy.

Amikor rá néztem Billy-re, abban a pillanatban a kocsi elindult és nem láttuk merre furdul el. Ezt elcsesztük. Na mindegy. Végre mindhárman fellélegeztünk. Nyílt az ajtó, ami résnyire volt nyitva, és apa lépett be rajta.

-Itt meg mi folyik? -kérdezte álmosan
-Már semmi - mentette a helyzetet az öcsém
-Akkor mire vártok? Nyomás aludni! Kisasszonyok, ti pedig induljatok a saját szobátokba!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon, mire mi már slisszoltunk is kifelé.
-Egy hangot se halljak! -szólt utánunk még apa.

Már az ágyban voltunk, és én már majdnem elaludtam amikor Carol egyszercsak megszólalt.
- Szerinted ki lehetett az az alak?
-Nem tudom. De nem is akarom tudni...