~ᴘᴜɴɪsʜᴍᴇɴᴛ~ᴛᴀᴇᴋᴏᴏᴋ🔞

3.❦❧Erőszak. Vagy mégsem?

❇Kim Taehyung❇

A történtek után szinte az egész éjszakát éberen töltöttem, holott a lehető legfáradtabbnak éreztem magam. Az ébresztőm ma reggel is a szokásos időben keltett azzal az átlagos, fülsüketítő csörömpölésével, ami még a csipát is kiverte a szememből.

-Francokat. - Csaptam dühösen  a zajongó tárgyra, s szinte azonnal realizálódott bennem, hogy ma rohadtul vasárnap van. Semmi lelkierőm nem volt ahhoz, hogy kimásszak a meleg ágyamból és igazából nem is láttam értelmét. Főleg miután Jungkook lelkileg nyomorba döntve próbált meg arra kényszeríteni, hogy csatlakozzak a ma esti bulijába. Természetesen nemet mondtam neki, mivel egészen más terveim voltak mára. Yugyeom szomszédai leléptek egy teljes hétre szabadon hagyva a házat. A kis enyves kezű barátom pedig elcsente a szüleitől a kulcsokat, amit az ott hagyott kutya miatt kaptak meg. Már többször csinált ilyet, de eddig minden gond nélkül megúsztuk az esetet. 

***

Az összejövetelre készülve, egy bézs színű inget terveztem magamra ölteni, melynek szárait a nadrágom relytekébe bújtattam. Szinte tökéletes volt a megjelenésem, ám egy valami még hiányzott. Két gombot kibontottam, így tökéletessé varázsolva az összképet.
 Utolsó simításként még kacsintottam egyet a tükörképemre, ami felülmúlta még az én képzeletemet is, aztán mára végleg elhagytam a házat.

Nem meglepő módon már az utca végéről is hallani lehetett az őrült tempóban dübörgő, nem túl érzéki zenét.

-Na végre Tae! Azt hittem már nem is jössz!  - Ugrott a nyakamba Chan és Mingyu, amint átléptem a lakás küszöbét. 

-Segíts nekünk összeszedni valakit! Olyan sok szép lány van itt, de senki nem hajlandó szóba elegyedni velünk.

-Mármint kettőtöknek egyet?- Próbáltam vicceskedni, mire összenéztek és perverzen elvigyorodtak. Nem is tudom mit vártam tőlük. Mosolyogva vezettem végig tekintetem a díszes társaságon, majd szemeim megakadtak egy hosszú, szőke hajú, igen attraktív lányon.

-Nézzétek. - Fordultam kétségbeesett barátaim felé. - Az a szépség titeket stíröl. Startoljatok rá!

Még be sem fejeztem a mondandóm, ők már el is húztáka csíkot engem végre egyedül hagyva.
Ideje bebiztosítani magamnak a mai, tökéletes estét. Már elég régen volt időm kikapcsolódi. Színpadiasan összeütöttem tenyereimet és újra feltérképeztem a helyet.
Krystal Teljesen egyedül állt az italpult mellett, de visszagondolva Kook arcára, azonnal elhesegettem vágyittas gondolataimat, mivel nem nagyon akartam még jobban magamra haragítani őt. A következő célpontom egy elég helyes srác volt, aki a sarokban állva figyelte a nagyban táncoló tömeget. Egy pár percnyi mélázás után végre tenni akartam előre egy lépést, ám ekkor a bejárati ajtó kivágódott, én pedig nem meglepő módon a falnak estem.

-Ember! Legyél már óvatosabb!- Rivalltam az ismeretlenre, s mikor szikrákat szóró szemekkel a szerencsétlenre néztem, Jungkook vigyorgó arcával találtam szembe magam.
A mögögötte álló Park Jimin a tömeget vizsgálta, majd tekintete megállapodott az előbb általam kifigyelt egyénen.

-Megtaláltam! - Vigyorgott barátjára, majd a magányos srác felé vette az irányt. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy miért pont ennek a kettőnek kell folyton kifognom a párját. Ennyire szerencsés nem lehetek! Talán el kellett volna olvasnom a horoszkópom, mielőtt elszánom magam bármire is.

-Fáj még a hátsód? - Kérdezte a fiatalabb, őszinte kiváncsisággal a hangjában.

-Most, hogy mondod, inkább megyek és lejegelem. - Meg sem várva válaszát, elindultam a konyha felé remélve, hogy oda biztosan nem jön utánam. Azonban egy nem várt fordulatot vettek a történések, ugyanis Yugyeom és Jackson épp azon vitatkoztak, hogy kinek nagyobb a mérete, nem mellesleg pucéron és már teljesen részegen. Gyorsan visszacsuktam az ajtót,majd falfehér arccal inkább az egyedül üldögélő, függönyökkel ellátott, párszemélyes, ideiglenesen kialakított szoba felé vettem az irány.