~ᴘᴜɴɪsʜᴍᴇɴᴛ~ᴛᴀᴇᴋᴏᴏᴋ🔞

18.❦❧Valóság

+18

¿Jeon JungKook¿

-Tudod, hogy rám mindíg számíthatsz, ugye? - Simított végig nőies gyengédséggel a gerincem mentén, melyet legalább tízszer ismételt meg.

-Tudom, de ez nem olyasmi, amit szavakba tudok önteni.

- Semmi baj. - Hajtotta a fejét vállamra. - Én is csak egy buzi vagyok. Tudom milyen, ha bántanak.

- Hogy mi? - Ráztam le Jimint magamról, majd egy szempillantás alatt ragadtam meg őt az ingjének gallérjára fogva, amit ő vigyorogva fogadott. - Ne beszélj ilyen gusztustalanul, főleg ne magadról. Másodszor pedig, senki sem piszkált. Nagyon jól tudod, hogy senki sem mer szembe szállni velem.

-Kivéve Taehyung-got! - Vicceskedett nevetve, s kézfejemre fogva engedett a szorításomon. - Tuti, hogy miatta vagy megint dühös. És nézd csak! - Bökött fejével mögém. A célzott irányba tekintve megláthattam Őt, aki a reggelhez képest elég fittnek tűnt. Haja tökéletesen be volt állítva és mintha pár árnyalattal világosabb is lenne, mint amikor legutóbb láttam. Hosszú, bézs színű szövetkabátja a térdéig ért, az orrán pihenő szemüvege pedig komolyabbnak mutatta, mint ahogy a szép vonalú, szögletes arca szokta.

Lassú léptekkel elindultam felé, mire megtorpant, de nem láttam rajta félelmet. Inkább volt pökhendi, sem mint ijedt, amelyet kissé meglepőnek tartottam.

-Jól nézel ki. - Jegyeztem meg, miközben idegesen a tarkómra vezettem ujjaimat, s rövid tincseimmel játszadozva, nem rá nézve kezdtem magam szégyellni, ahogy az emlékek akaratlanul is felvetültek lelki szemeim előtt. Tae vállamat meglökve kívánt távozni a kínos szituációból, azonban én nem hezitálva karjai után kaptam.

-Ne merj hozzám érni! - Csapta el kezem lendületből, amitől kissé meglepődtem, de rendezve vonásaimat szólásra nyitottam ajkaimat, csakhogy ő ki sem mondott szavaimba vágott.

-A helyedben megtartanám a tisztes távolságot. Ne akard, hogy mégjobban megvesselek Jeon.

-Én...- Kezdtem érthetetlenül dadogni, de ő meg sem várva a reménytelen válaszom, csalódottan tovább ált.

-Ezt nagyon elbasztam. - Morogtam magam elé.

-Az biztos! - Vágott hátba Jimin cseppet sem finomkodva, mire én idegesen néztem fel a vigyorgó szőkére, aki látszólag élvezte a helyzetet.

-Nocsak, nocsak Jungkookie - Húzogatta világos szemöldökét. - Talán beletrafáltam, amikor azt mondtam, hogy megtetszett valaki?

-Még csak nem is említettél hasonlót sem. - Néztem rá értetlenül, mire nevetve karon ragadott és a teremmel ellentétes irányba kezdett sétálni velem.

-Tehát. Mi a helyzet ezzel a Taehyung-gal? Tudtam, hogy lesz köztetek valami! Én éreztem!

-Miről... Mégis honnan veszed?

-Hallottam a kis erdős incidensről, aztán ott volt az is, amikor szünetenként lested, hogy mikor jön. Na meg a buliban is furán néztél rá. Először azt hittem, hogy csak meg akarod fektetni, de túl sok időt ölsz bele. Szóval, beadtad már neki a nyeles aszpirint?

-Még...még nem feküdtem le vele.

-Mi? - Torpant meg és értetlen tekintetével végig mért - Azt ne mondd, hogy beleestél egy srácba.

-De. Azt hiszem, hogy pontosan ez a helyzet.

-Ezt nem hiszem el. - Tettetett döbbentséget, miközben kis tenyerét a homlokomhoz érintette, amit azonnal le is löktem magamról.