~ᴘᴜɴɪsʜᴍᴇɴᴛ~ᴛᴀᴇᴋᴏᴏᴋ🔞

15.❦❧Reggeli magány

Jeon Jungkook pov.

Nagyokat ásítva tértem magamhoz, s hosszú mosoly kúszott fel kiszáradt szám sarkaira, már csak a puszta gondolattól is, hogy ma Taehyung-gal aludhattam.
A törhetetlennek hitt boldogságom azonban szertefoszlott, ahogy az ágy masik oldalára pillantva sehol sem láttam a makacs fiút.
A dühöm csak még inkább erősödött, miután megbizonyosodtam affelől, hogy bizony...ez a kis sunyi, bajkeverő elhúzta a csíkot úgy, hogy én azt észre sem vettem.

Idegesen baktattam le a lépcsőn, majd téptem fel a hűtőajtót, hogy teli hassal baszhassam le ezt a marhát. Azok után, hogy kiöntöttem neki a szívem, így faképnél hagy.

Egy nagy tál műzli társaságában morfondíroztam azon, hogy vajon hogyan is kellene megbosszulnom Taehyung tettét, de egy boldogan vihorászó pár félbe szakított a képzeletbeli listám gyártásában.

-Te hogy-hogy itt vagy? - Szólt hozzám meglepetten Jin.

-Hol máshol lennék? - Néztem rá összeráncolt szemöldökökkel, melyek a tanácstalanságom leplezték.

-Azt hittem... - Itt egy pillanatra megállt, majd egy hangos sóhaj eleresztésével később folytatta mondandóját - Azt hittem, hogy Taehyung-gal mentél.

-Mert ő hova ment?

-Ha nem osztotta meg veled, akkor sajnos én sem tehetem.

Idegesen Namjoonra vezettem a tekintetem, aki kétségbeesetten nézett a legidősebbre.

-Mi folyik itt? Hol a fenében van Taehyung? - Csaptam az asztalra feszülten.

Jin, a reakciómat látva csak megrázta a fejét, majd szó nélkül kisétált a helyiségből, így én minden figyelmem a tarkóját vakargató bátyámnak szentelhettem.

-Te tudod ugye?

Nehézkesen rám emelte szomorkás szemeit, s végre egy értelmes választ is sikerült kinyögnie.

-Elment az apjához.

Kissé megkönnyebbültem a hír hallatán, de a színes hajú kissé komor arca még mindig aggasztott.

-Ezt kellett annyira titkolgatni? Miért nem akartátok elmondani? Talán olyan rossz bőr az apja?

-Kook...Tae apja már nem él.

Kikerekedett szemekkel néztem az előttem álló srácra, s abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy magamra, vagy Tae-re legyek-e inkább dühös.
Annyira próbálkozok, mégsem tudok közelebb kerülni hozzá. Azt hittem, hogy tegnap minden problémáját elárulta és végre engedte, hogy egy kis belátást nyerjek az életébe.
Most mégis azon kattog az agyam, hogy hova a francba is kellene mennem, hogy megtaláljam, ugyanis még azt sem tudom, hogy hol lakott, vagy mikor született.
Ez a tudatlanság egyszerre fáj és hihetetlenül idegesít.

Feszülten túrtam át a szekrényem és magamra kaptam az első kezembe került ruhadarabokat, majd leszáguldva a lépcsőn első utam Seokjinhez vezetett, akiből sikeresen kiszedtem minden szükséges infót TaeTae hollétéről.

-Jungkook! Ugye nem szándékozol kocsival menni? - Szólt Namjoon mellém lépve. - Felnőtt nélkül még nem vezethetsz!

-Szerinted mikorra érnék Gunwi-ba, ha vonattal megyek? Úgysincs sok esély arra, hogy pont engem igazoltatnak.

-Nem fizetem a büntetésed - Vigyorgott rám, majd megveregette a vállam. - Ti ketten nagyon jó barátok lehettek.

-Igen. Valami olyasmi.

Kim Taehyung Pov.

"Elérem, hogy az egész világon engem szeress a legjobban."