~ᴘᴜɴɪsʜᴍᴇɴᴛ~ᴛᴀᴇᴋᴏᴏᴋ🔞

4.❦❧Szivatás

❇Kim Taehyung❇

Az erős, talán már déli fény a szemhéjamon keresztül is képes volt kiégetni a retinámat.

A fejemhez nyomódó, meleg testhez közelítettem, s halvány mosollyal bújtam a jó illatú, pólóval takart mellkashoz.

-Mingho - súgtam, majd közelebb kúsztam a mellettem fekvőhöz, de pillanatokkal később már tudatosult bennem, hogy az előbb említett személyt lassan egy éve nem láttam, így lehetetlen, hogy most ő simuljon hozzám.

Félve kinyitottam szemeimet és vesztemre Jungkook vigyorgó arcával kellett találkoznom.

Ijedten pattantam ki az ágyból és a fáradtság apró szikrái is kirepültek belőlem ettől a hirtelen ért ingertől, amit ez a kis piszok váltott ki belőlem.

Sajnálatos módon az egész alakos tükör felé fordultam, így tökéletes rálátást nyerhettem a frissen kiszívott, vörös foltokkal tarkított nyakamra és kissé véres fülemre. Riadt tekintetem a mosolygó fiúra kaptam, majd higgadtságot erőltetve magamra, megszólaltam.

- Remélem nem voltam túl durva veled az este. Tudod, ha részeg vagyok megesik, hogy olyat teszek, amit később nagyon, de nagyon megbánok.

Két mozdulattal magamra kaptam a semleges színű pólóm, majd leülve mellé, folytattam a kis monológom.

-Ne aggódj, nem beszélek erről a ferde estédről senkinek. A végén még megsemmisül a csodás hírneved, de el kell fogadnod, hogy csak egy estére kellettél.

Eleinte csak össze húzott szemöldökkel méregetett, a következő pillanatban viszont hangos nevetésben tört ki, majd megfogta vékony derekamat, s az ágyra taszított.

-TaeTae. Nem vagy tisztában az erő viszonyokkal. Kettőnk közül én vagyok a dominánsabb - vigyorgott - és egyébként. Van egy pár dolog, amit meg kellene beszélnünk.

Csak ekkkor jöttem rá, hogy mennyire ki vagyok szolgáltatva neki. Itt van a lakásomban, az elmaradt számlák az éjjeliszekrényen pihennek, a lakás egész berendezése és hangulata az én állításaimmal ellentétesen beszél.

-Mit akarsz tudni?

-Sokmindent nem kell megmagyaráznod. Magamtól is rájöttem, hogy egy kicsit füllentettél a hátteredet illetően.

-És mit akarsz a hallgatásodért?

-Csak mesélj el nekem mindent.

-Nem hiszem, hogy sok közöd van hozzá - puffogtam, de mivel erősen megszorította fájó csípőmet, inkább kitárulkoztam egy kis hazugsággal - Elköltöztem otthonról, mert elegem volt a szüleimből. Ők pedig most pénzelnek.

-Értem. Szóval kiraktak otthonról.

-Jah. De engedj el. Ha jól tudom ma suli van.

Kibújtam karjai alatt, majd az elmaradt teendők elvégzése után úgy döntöttem inkább a bejárati ajtó előtt várom meg ezt az izomagyút.
Mivel még simán belefért volna az időmbe egy uzolsó szál cigi, rágyújtottam, de életem megrontója idő közben kibotorkált a lakásból és kivéve a kezemből a bűzrudat, eltaposta azt a földön.

-Normális vagy ember? Tudod te mennyibe fájt ez nekem?!

-Ha olyan sokba került ez neked, akkor ne vedd meg - válaszolt, s közben teljesen lazán elsétált mellettem ám nemtörődömségét én sem tudtam szó nélkül hagyni.

-Mit keresnek rajtad a ruháim?! - kértem számon, mivel csak ezzel tudtam megszólni.

-Az enyém koszos, szóval mosd ki. Holnap érte jövök.