~ᴘᴜɴɪsʜᴍᴇɴᴛ~ᴛᴀᴇᴋᴏᴏᴋ🔞

2.❦❧Orvos?

Kim Taehyung-

A nemrég történtek után rohadtul fáj mindenem annyira, hogy még a seggemet is nehézkesen tudom arrébb rakni.
Sokat bénázva kihalásztam a merülni készülő telefonom a zsebem legmélyéről, melynek kijelzőjén egy újonnan szerzett törés éktelenkedett, majd tárcsáztam Yoongi számát, mivel ilyen állapotban semmiféleképp nem tudok dolgozni, így le kell mondanom a mai munkát.

-Igen? - Szólt egy rekedtes hang.

-Szia Hyung. Attól tartok, hogy ma nem tudok bemenni. - Erőltettem magamra egy kis megbánást.

-Egy kicsit hamarabb is szólhattál volna. Történt valami?

-Dehogy. Csak egy kicsit túlzásba vittem az ivást. - Füllentettem. Ha kiderülne mi történt velem, még jobban aggódnának, vagy az sincs kizárva, hogy esetleg én lennék lecseszve.

-Ja. De azért jobban is tarthatnád a mértéket. Egyébként is, minek iszol fényes nappal? Valami hülyeséget csin...

Egyre kevésbé tudtam az idősebb szavaira figyelni, a készülék pedig kicsúszott a kezemből és még éppen kivehető, halk koppanással földetért.

Hiába próbáltam nyitva tartani a szemeimet azok akaratlanul is lecsukódtak.

***

Az ingereket már éreztem, de a látás még igen nehezen ment.
Két fölém magasló arc vonalait már ki tudtam venni, ám túl homályos volt a kép ahhoz, hogy felismerjem őket.

-Sziasztok. - Mosolyogtam.

Megpróbáltam átkarolni az egyiket, de az kitért előlem, én pedig egyensúly híján legurultam a -vélhetőleg- kanapéról.

-Ez mekkora barom. Taehyung, ha magadhoz térsz én is megverlek! - Hallottam egy hangot, amit még mindig nehéz volt személyhez társítani.

-Yoongi! Beszélj vele rendesen! Látod, hogy megsérült! - Ripakodott rá egy másik férfi.

-Nem hiszem, hogy a meglévőnél nagyobb agykárosodást szenvedett volna.

Egyikük a homlokomra tette hideg kezét, mire a másik elcsapta azt és mellém telepedett.

- Inkább menj innen, ha nem tudsz normálisan viselkedni.

-Hoseok. Nem emlékszem mikor engedtem meg neked, hogy így beszélj velem.

Amikor nagyjából kitisztult a kép és realizáltam, hogy a fejem Hobi ölében pihen, átkaroltam a vörös hajú derekát és az arcomat gyerekesen a kellemes parfüm illattal átitatott pólójába fúrtam.

-Hyung. - Búgtam szomorkásan, mire ő elkezdett a tincseimmel babrálni.

-Tudod Tae, azt hittem legalább velünk őszinte vagy. - Szólt Hoseok aggódva.

-Ahogy mondod. - Jelentette ki véleményét a kanapén heverésző Yoongi is. - Nyugodtan megmondhattad volna, hogy mi történt. Ha nem akarsz részleteket elárulni, úgysem faggatunk.

-Ki tudja mi lett volna veled, ha Yoongi nem kap egy kisebb idegösszeroppanást és nem szedi össze magát, hogy eljöjjön ide. A csapkodásával a vendégek felét elijesztette.

Az említett csak egy rosszalló pillantást vetett ránk, majd felpattant a kényelmes ülő helyről és megjátszott indulattal beszélni kezdett.

-Nah. Elég lesz belőletek ennyi mára. Gyere Hoseok indulás. Már késő van, Taehyungnak is pihennie kell.

-Mindenképpen feküdj sokat és holnap még ne menj suliba. - Utasított Hobi, majd egy perccel később egy nagy ajtócsapódás jelezte, hogy kámforrá váltak.