~ᴘᴜɴɪsʜᴍᴇɴᴛ~ᴛᴀᴇᴋᴏᴏᴋ🔞

11.❦❧Visszatérés

/Egy picit vissza megyünk az időben, hogy Kook szemszögéből is lássunk pár dolgot^^ /

❇Jeon Jungkook❇

Miután Taehyung faképnél hagyott mondván, hogy inkább segítséget nyújt a gyanús vénasszonynak, még ingerültebb lettem. Hogy tud ennyire naiv lenni? Nem tudom elhinni, hogy hogyan lehet ennyire előzékeny valakivel, akit csak tíz perce ismert meg. Velem ellentétben, akit a háta közepére sem kíván, minél több időt töltünk együtt. Pedig biztosan nem vagyok sem idegesítő, sem pedig elviselhetetlen.

Úgy döntöttem, hogy nem álldogálok itt egyedül, mint valami csődtömeg, hanem követem őket, azonban az ajtó előtt megtorpantam és onnan kezdtem el hallgatni az eseményeket.

- És hogy hívják a barátodat? - kérdezte boldogan JinRi.

- Jungkook. - Húzta félre ajkait kelletlenül a fiú, mire fájón összeszorult a gyomrom.

-Régóta vagytok barátok?

-Dehogy!- Érkezett a válasz szinte azonnal. - Inkább riválisoknak nevezném magunkat.

-Hmm...- Terítette fel a lepedőt a nő, miközben érdeklődve figyelte Tae szavait.

-Tudja, elég furcsa kapcsolatunk van. - Gondolkodott el, s legyintve kisimította a paplant. - Ha nem bánja szívok egy kis friss levegőt. - Hajolt meg enyhén és az ajtó felé indult. Riadtan befordultam a szemközti mosdóba és elbújva hagytam, hogy a terasz felé vegye az irányt. Nem várva sokat utána iramodtam, s magamról levéve a felsőm igyekeztem utána, majd vállaira terítettem az anyagot, melyet - nem meglepő módon- eléggé barátságtalanul fogadott, ráadásként még rám is csapta az ajtót, pedig csak azt a szar cigarettát vettem ki a szájából. Néha nem értem miért reagál ilyen ingerülten a tetteimre. Úgy tesz, mintha kinyírtam volna a szüleit, vagy tönkre tettem volna az életét.
A hintaágyon ülve nyújtóztam egy aprót, majd fáradtan a háttámlának dőltem, s megpróbáltam kiverni Taehyung-got a fejemből, mert ugyan minek is foglalkozom én vele? De, ahogy elképzelem a mosolygósabb, dühös, esetleg ijedt arcát rögtön izgalomba jövök szinte minden téren.
Még egy utolsót szusszantottam a friss levegőből, majd a Tae által lehajított pulcsimmal együtt bementem a házba és az ő szobája felé vettem az irányt, mert ugye nem gondolhatta komolyan, hogy majd egy másik hálóban alszom egy idegen lakásban.

Mint egy macska, úgy surrantam az ágyhoz, s feküdtem a fiú mellé, aki a fal felé fordulva, nekem háttal helyezkedett el. Óvatosan közrefogtam derekát, mire távolabb húzódott tőlem, mint aki iszonyodik az érintésemtől. Válaszként csak ingerülten morogtam egyet a nem létező bajszuszom alatt. Ha ittam volna egy kevés alkoholt, talán nem állított volna meg egy kis elutasítás, de túlságosan tiszta fejjel nem akarom rá erőltetni magam. Pedig annyira vágyom már egy kis szeretetre, hogy azt sem bánnám, ha nem lenne igazi az érzés.

-Megcsókolhatlak? - Súgtam lapockájának dőlve, mire egy pillanatra még a szíve is kihagyott egy ütemet.

-Ne szórakozz velem Jungkook.

-Akkor is jogom van hozzá. -Bújtam még jobban belé.

-Jobb, ha leteszel a hülyeségeidről és békén hagysz!

-Miért tenném? - Fogtam meg vállát, majd hátát a matrachoz feszítettem, én pedig fölé helyezkedve néztem szemeibe elszántan. - Nem tudja meg senki azt, ami ma este fog történni.