~ᴘᴜɴɪsʜᴍᴇɴᴛ~ᴛᴀᴇᴋᴏᴏᴋ🔞

14.❦❧Dícsértessék

-Nekem bármit elmondhatsz. - Súgta újra és újra tincseim közé, mígnem elapadni látszottak könnyeim.

Mindennél jobban vágytam már arra, hogy valaki ily módon zárjon a karjaiba, s talán ez az oka annak, hogy ebben az esetlen pillanatban nem bánom JungKook közelségét.

-Mondd el kérlek, honnan ismered azt az embert? 

Válaszként újra egy hazugságon gondolkodtam, de azt hiszem már belefáradtam a kitalált sztorikba.

Elmondtam neki Mingo történetét, de kényesen ügyeltem a családommal történtek titokban tartására.
Nem lehetek olyannyira ostoba, hogy megosztok mindent azzal az emberrel, aki valószínűleg csupán unaloműzésből próbálja bennem tartani a lelket.

-Mégis hogyan viselhetted el, hogy megütött? -Horkantott fel idegesen.

-Úgy, hogy túlságosan szerettem. Te még sosem éreztél így?

-Eddig még nem. -Húzta el a száját lesajnálóan. - De akkor sem hagytam volna azt, amit te.

-Ezt nyílván nem úgy kell elképzelni, hogy teljesen alaptalanul nekem jött, hanem egy-egy nagyobb vitát inkább így kezelt, minthogy leüljön és megbeszélje velem. - Próbáltam ki magyarázni a helyzetet, mivel nem szerettem volna gyengének látszani. Előtte meg főleg nem.

-Én sosem tennék ilyet. Mármint nem emelnék rád kezet. - Nézett szemeimbe relytéjes kíváncsisággal, majd mellékelve hozzátette: - Csak, ha te kéred. -Vigyorodott el végül baljósan.

-Kook odabent vagy? - Hangzott egy mély hang a szobán kívülről, majd már nyílt is az ajtó, az illető pedig meghökkenve vette tudomásul, hogy valami fontosat szakított félbe, ám nem törődve a történtekkel: felém sétált, s szorosan ölelésébe zárt miközben baráti könnyedséggel a szuszt is kiverte belőlem a hátamat tapogató tenyere.

-De rég láttalak Taehyung! Már hiányoztak a furcsa megszólalásaid. -Adta tudtomra sajnálatát nevetve.

-Egy hete, hogy találkoztunk. De... - Toltam el Namjoont magamtól óvatosan. - Ne mondd, hogy ő a testvéred. - Mutattam Kookra, aki hitetlenkedve kapkodta kétségbeesett tekintetét közöttünk.

-Úgy látom szükségtelen titeket bemutatnom egymásnak. - Szólalt meg végül a legfiatalabb.

-Milyen kicsi is a világ. Jin éppen ide tart. Szólok neki, hogy te is itt vagy. - Nyúlt Nam a telefonjához, s mintket kettesben hagyva csapta ránk az ajtót, boldogságtól csordultig telve. - Ma közös vacsora lesz! Főzzetek valamit! - Kiáltott még vissza.

- Na? - Karolta át vállamat Jungkook, majd gyerekes mosollyal megkérdezte: - Mit ennél?

- Fogalmam sincs. Egyáltalán tudsz főzni?

- Én nem, de te biztosan.

***

- Ezt komolyan nem hiszem el! - Borultam ki ma már harmadjára ennek a hülyének hála.

- Most mi van? - Értetlenkedett. - Az előbb azt mondtad túl nagy.

- Most meg túl kicsi! Ha ilyen apróra vágod pépesre fő a csirke, ha túl vastag, akkor pedig nem lesz kész soha! Még csak nem is egyenletesek! - Emeltem fel egy darabot, amelyet idegesen hozzávágtam.

- Hogy a faszba vágjam egyformára? - Csapta le a kést a vizes márványpultra, majd kötényét ledobta, s feldúltan elindult a nappaliba.

- Centizzem be neked baszdmeg? - Kiáltottam utána.

-Tudod mit centizz be! - Fordult vissza önelégülten, mire kedvem támadt volna a konyharuhát a nyaka köré tekerni. Jó szorosan, csakhogy egy kicsikét ne kapjon levegőt.