~ᴘᴜɴɪsʜᴍᴇɴᴛ~ᴛᴀᴇᴋᴏᴏᴋ🔞

8.❦❧A pucér kísértet

❇Kim Taehyung❇

Yugyeom és Jackson kíséretében rövidesen az ő fa házukba értünk, ahol már mindenki neki kezdett a szórakozásnak.
Az egész helyiség olcsó díszekkel volt teleaggatva, néhol csíkokra vágott kreppapír festette színesre a teret, míg máshol kézzel készített, origami csillagok lógtak.

-Azt hittük, hogy eltévesztetted a házszámot - kacsintott rám az egyik lány, aki már két hete próbált engem megszerezni magának.
Viszonzásul csak intettem neki egyet, majd egy üveg soju-t elvéve a barátaimhoz sétáltam.

Jungkook már biztosan rájött a turpisságra. Végülis, semmi gond nem lehet ebből. Egy kis kézimunka amúgy sem árt neki, az egójának pedig végképp jól jön a pofáraesés.

Amíg be van zárva legalább elgondolkodik az élet szépségén. Na meg arról, hogy nem szopatjuk az idősebbeket. Vagy, hogy nem kapjuk be engedély nélkül más farkát.

Ha jobban átelemzem, talán ez a húzás nem volt a legjobb ötlet a részemről, mivel még két éjszakát kell vele eltöltenem, és biztos vagyok benne, hogy nem hagyja megtorlás nélkül ezt a kis csínytettemet.

-Bassza meg. - Szóltam, mire a körülöttem lévők mind rám vezették tekintetüket.

-Na mi van Tae? Nem tetszik az ötlet?- nézett rám Jackson csalódottan.

-De, csak valamit a házban felejtettem. Mindjárt jövök. - Azzal indulásra készen sarkon fordultam, de barátom elkapta a karomat, s mélyen a szemembe nézve próbálta megakadályozni a visszalépésem.

-Nálunk van minden. Nehogy vissza menj! Vagy most, vagy soha! Már az összes tanár alszik.

Ha nem engedem ki Jungkook-kot, akkor valószínűleg vége lesz az életemnek. De az is egy megoldás lenne, ha azt mondanám, hogy véletlen hagytam a kulcsot a zárban. Bár biztosan nem hinné el.

-Tae! - kiáltott Wonho elég erélyesen, majd két zacskó lisztet nyújtott felém.

-Ezek minek kellenek? - néztem az előttem álló társaságra furcsállva, de azért készségesen átvettem a csomagokat.

-Ezeket föl tesszük a tanárok ajtajainak tetejére, így ha egy rossz mozdulatot is tesznek, a lisztek a fejükre fognak esni.

***

Jonguppal az oldalamon észrevétlenül másztam be az egyik ablakon, a megcélzott szobába, majd ketten véghez vittük a többiek idióta tervét.

Ráadásként egy kis olajat folyattunk a padlóra, s a szőnyegbe is, majd elégedetten sétáltunk oda a csapat többi tagjához, akik már a busz mellett vártak minket.

Jackson egy vastag cső segítségével próbálta kiszipolyozni a benzint, mondván, hogy a sofőrt is nyugodtan palira lehet venni, és ha már szívatunk; akkor rendesen.

Minden jelenlévő Jacks köré gyűlt, ő pedig az elvégzett feladat után, drámaian megtörölgette a cseppet sem izzadt homlokát, s már épp szólásra nyitotta volna felfelé görbülő ajkait, amikor is az ember méretű bokrok között valami megmoccant.

A lányok sikítozva ugrottak mögénk, míg a szörnyeteg - ha nevezhetem annak - tíz méterrel arrébb kilépett a növények közül, s felénk indult.

Mondanom sem kell mi volt a reakciónk.
Az egész társaság fejvesztve menekült, és némán Yugyeom faházát jelöltük ki célul.