~ᴘᴜɴɪsʜᴍᴇɴᴛ~ᴛᴀᴇᴋᴏᴏᴋ🔞

9.❦❧Félre sikerült erdei út

❇Jeon Jungkook❇

Életemben nem csináltam még olyan agyatlan dolgot, mint amit ma este. Ahogy Tae megkísérelte lehűteni magát a körülbelül tizenhét fokos tóban, műugrókat megszégyenítő fejessel vetettem utána magam, ám arra egyáltalán nem számítottam, hogy a stégnél lévő víz kevesebb, mint egy méter mély.

Bár arra mindenképp büszkének kellene lennem, hogy az életemet kockára téve próbáltam megmenteni a fiút. Ez dicséretes. De inkább egy kis fürdés, minthogy gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával dugjanak be egy nevelőintézetbe.

Amint visszaértünk a faházba, levetkőztettem a félájult fiút -aki valószínűleg semmire sem fog emlékezni a történtekből- , majd ráadva az ingemet bújtattam a meleg ágyába, de hogy ne vesszen oda a csodálatos lehetőségem és persze a keserves munkám, előhalásztam csuromvizes nadrágomból a még nedvesebb telefonomat, ami a szerencsének és persze a drága márkának köszönhetően nem sérült meg.

-Tae - Súgtam az idősebb fülébe, aki rám emelte íriszeit, melyek most szokatlan fénnyel csillogtak, mintha lázas volna. Csak remélni tudom, hogy elkapott egy kisebb náthát. Örülnék, ha én tehetném rá azt a bizonyos hideg vizes borogatást , és etethetném meg forró levessel. Mint a filmekben.

Még úgysem volt alkalmam senkinek sem megmutatni a kitűnő orvostudományi tehetségem.

-Ha adsz egy csókot, akkor hagylak aludni. - Alkudoztam abban reménykedve, hogy ezt az akciót majd sikerül lencsevégre kapnom, de Tae semmi érdeklődést nem mutatott, még akkor sem, amikor bemásztam mellé az ágyba és a lehető legközelebb húztam őt magamhoz.

A holnap reggeli reakciója minden pénzt megér.

***

A hajnal a vártnál talán hamarabb eljött, én pedig azzal a tudattal vigyorogtam legbelül, hogy Tae a karjaimban ébred és végre visszafizethetem neki azt a sok adósságot, amit ő maga rótt fel a saját számlájára. Arra viszont nem számítottam, hogy ő kel fel hamarabb sőt, még a szobában sem lesz az ébredésemkor.

Így hát keserű szájízzel és csalódott ábrázattal vánszorogtam a félig nyitott faajtóhoz, ahonnan halk hangok szűrődtek be a szobába.

- Fel akartalak hívni, de nem volt nálam a telefonom - Magyarázott Taehyung hadonászva, én pedig alig tudtam ellenállni a látványnak:
A vajszínű ingem a vékony testalkata miatt lógott rajta, s egészen feneke alá ért, ráadásul minden csapkodó mozdulatával felhúzta kissé a világos szövetet, így megmutatva a sötét alsóval takart idomait, melyek így korán reggel még inkább képesek megbódítani az embert.

Mit sem törődve a következményekkel léptem az idősebb mellé, majd bal tenyeremmel először csak végigsimítottam, majd ujjaimmal belemarkoltam kívánatos hátsójába.

-Jungkook! - nézett rám szikrákat szóró szemekkel. - Én is szeretlek titeket. Szia.

Az idősebb le sem véve tekintetét rólam nyomta ki a tegnap általam megmentett telefonját, majd a lehető legrémisztőbb mimikáját magára öltve szólt rám.

-Ne nyúlj hozzám!

- Akkor vegyél fel valami mást is az ingemen kívül.- Mosolyogtam rá kihívóan, de ő csak pökhendien intézett hozzám pár szót a nem létező bajusza alatt.

-Szórakozz mással. Nem kértem, hogy kiütve vetkőztessen át egy perverz.

-Mégis miből következtettél erre? - Tae karba font kezekkel indult meg a félig kipakolt bőröndjéhez és egy teljesen hétköznapi viseletbe bújtatta hosszú karjait, míg én kíváncsian lestem minden mozdulatát.