~ᴘᴜɴɪsʜᴍᴇɴᴛ~ᴛᴀᴇᴋᴏᴏᴋ🔞

19.❦❧Három év

🐰Jeon Jungkook🐰

-Mi is az igaz szerelem? - Fordult felém Jimin könnyektől csillogó arccal, miközben a kis folyót átszelő, eldugott hídról lógatta a lábát a semmibe.

-Jimin...Hagyd már abba a sírást. Többet pityeregsz, mint egy nő. - Forgattam meg drámaian szemeimet, s biztos voltam abban, hogy hamarosan leszedi a fejem ezért a mondatért.

-Bekaphatod Jeon. Én mindig megvígasztaltalak az elmúlt három évben! Miután Tae eltűnt szinte egyszer sem aludtál el könnyek nélkül, én mégsem tettem ilyen sztereotipikus kijelentéseket. - Emelte meg hangját, mire nekem görcsbe rándult a gyomrom. Nem is a hanghordozása miatt, hanem mert egy igen fájó pontot érintett a múltamban. Ez nyilván feltűnt neki, így elfojtott hangon újra megszólalt.

-S-sajnálom. Nem kellett volna ezt felhoznom.

-Ugyan. - Legyintettem, majd mosolyt erőltetve az arcomra folytattam. - Sikerült meggyőznöm apámat, hogy ne küldjön külföldre.

-Komolyan? - Csillantak fel játékosan szemei, majd a nyakamba borulva, szinte teljesen elfelejtette, hogy éppen most kosarazta ki a barátja. - Akkor jössz velem Seoulba? El sem hiszem! Jövőhéten indulunk, ugye? Remélem már béreltél lakást magadnak. Gondolom te sem koliban akarsz tömörülni.

-Már mindent elintéztem, nyugi. De mielőtt még elmegyünk, szeretnék beszélni Jinnel és a többiekkel.

-Taehyungról? - Hajtotta le a fejét szomorúan. Tudtam, hogy csak miattam tartja vissza az idegességét. Soha nem tudott kibékülni a gondolattal, hogy egyik napról a másikra elhagyott a szerelmem. - Miért nem felejted el őt végre? Eddig sem mondtak neked róla semmit. Ezúttal sem áll majd szándékukban kiteregeti a hollétét. Már egyszer megpróbáltam összeragasztgatni a törött szívedet. Még egyszer nem fogom! És egyébként igen valószínűnek tartom, hogy visszament az exéhez.

-Már megmondtam, hogy az a marha két éve visszakerült a börtönbe. Azok után, ami történt köztünk egyébként sem hiszem, hogy miattam ment el.

Legjobb barátom csak dünnyögött valamit az orra alatt, majd intett, hogy mehetnékje van.

-Induljunk! Úgy látom, hogy egy ekkora lelki nyomoréktól nem várhatok semmilyen érzelmi támogatást. Majd feldolgozom a bánatom egyedül. Még magammal is hatékonyabban beszélgetek, mint veled.

Erre a kijelentésre kínomban felnevettem, s gondolatban lerúgtam őt a hídról egyenesen a lassan mozgó vízbe.

Négy nappal később a tervvel egyezően elmentünk Hobiék éttermébe. Mivel a vendéglő az esti órákban átalakul bárrá, úgy terveztük, hogy egyúttal iszogatunk egy utolsót ebben a városban, így elköszönve a szép, és kevésbé kellemes múlttól is.

- Nahát. Gollam és a hobbit. Mi szél hozott erre titeket? - Üdvözölt minket Yoongi fülig érő szájjal, miközben ijesztő lassúsággal törölgette a feles poharakat.

-Hé! - Kiáltott fel Jimin, majd tettetett idegességgel a pultra csapott. - Ki a hobbit?

-Nem mondtam, hogy te vagy a hobbit. Jobban hasonlítasz Gollamra. - Vigyorgott a szőkére Yoongi. - Remélem foglaltatok asztalt, mert nem vagyok biztos abban, hogy szorítani tudok nektek helyet. - Mutatott körbe az üres helyen az idősebb.

-Nagyon vicces vagy. Mitől lett hirtelen ilyen jó kedved? - Fintorodott el Jimin, mire a tulaj csípőre tett kézzel, hihetetlen lazasággal beszélni kezdett.

-Hát nem hallottátok? Két idiótával kevesebb lesz hamarosan a városban. Micsoda megkönnyebbülés!

- Kik mennek még el? - Csodálkozott Chim, mire Yoongi kuncogott egyet az orra alatt, még inkább a tudatlanság mélyébe taszítva az én naiv barátomat.