I hate you, Neighbour boy ![HUN] (Befejezett)

23/2.Kellesz ahoz, hogy éljek.

Leültem az ágyamra,(magam mellé) és Eth-et néztem.

- Tudom, hogy hallasz, Kim.
Nem tudom, hogy miért tetted ezt magaddal. Miért tetted ezt velem. Mért tetted ezt velünk. Viszont biztos van valami okod. Talán miattam csináltad...az az igazság, hogy mikor hazamentem szólni a többieknek megtaláltam a telefonomat az ágyra dobva, pedig nem ott hagytam. És mikor bekapcsoltam, az üzenetek voltak megnyitva. Gondolom te voltál, viszont akkor sem értem, hogy miért tetted ezt. Elmentem hozzá, de csak hogy téged és a családodat óvjalak. Nem olvastad végig ? Akkor elmesélem. Mikor lementél a konyhába, akkor ugye még készülődtem. Zsebre tettem a telefonom, de megrezzent. Egy ismeretlen számról jött az üzenet. Rejtett számról...megnyitottam.
Gondoltam, biztos valamelyik hülye haverom szívat, de mikor elolvastam a "szexisten" becenevet tudtam, hogy nem kamu. Rákérdeztem, hogy ki a franc. Azt válaszolta, hogy a barátnőm. Persze nem hittem el, mert te biztos nem neveznél így. Megkérdezte, hogy többen is vannak-e. Le akartam rázni. Megkérdezte, hogy ki a barátnőm, erre leírtam a neved. Azt mondta, hogy ismeri a szüleidet. Azt mondta, hogy az anyja és a szüleid üzlettársak voltak Londonban. Azt mondta, hogy tudja, hogy hol lakunk. Megfenyegetett, hogy hogyha nem megyek le hozzá, azt mondja majd anyádnak, hogy az anyjának és apádnak viszonyuk volt. Nem akartam, hogy tönkre tegye a családod, ezáltal téged, Ryant, Christ és Ricsit, ígyhát elmentem hozzá. Rajtam volt a sor, hogy megfenyegessem. Így is lett. Megmondtam neki, hogy száljon le a családodról és rólad, különben feljelentem, most, hogy tudom, hogy hol él. Beijedt. Ezután megindultam haza. Láttam egy lányt a lánchíd szélén állni. Azonnal felismertelek. Kiabáltam neked, de meg sem hallottad. Mire odaértem....mire....- és zokogni kezdett.

Az ölébe bújtam, és átöleltem. Persze ezt ő nem tudhatta, nekem mégis jól esett. Nem éreztem az illatát...a bizonyos mentolos illatát.

Én is rákezdtem.

- Mire odaértem belevetetted magad. Persze azonnal utánad ugrottam.
Pontosan jól tudtam, hogy tudsz úszni, te tudtam, hogy nem fogod megtenni. Kihúztalak a vízből, de a telefonom mivel nem volt nálam, így nem tudtam hívni a mentőket. Szerencsére nem csak én vettem észre, hogy ott álltál a hídon, hanem több százan. Ők azonnal tárcsázták a mentőket, akik ki is értek.
Bekísértelek, aztán hazarohantam szólni a többieknek. Ugye ekkor találtam meg a telefont az ágyon, amit dühömben rögtön földhöz vágtam.
Ryan még jelenleg is a szüleidet hívogatja, mert azok nem hajlandók felvenni a kibaszott telefont.
Figyelj Kimberly ! Ha te meghalsz, remélem tudod, hogy megyek utánad !
Nem bírnék nélküled élni. Nem maradna senkim. Kellesz nekem, Kim. Kellesz ahoz, hogy éljek. Kellesz ahoz, hogy élni tudjak. Minden porcikád kell. Szeretlek, Kim. Kibaszottul szeretlek. Nem bírnám nélküled. Kérlek, kicsim. Kelj fel. Az ég szerelmére, Kim, kelj fel !- hajtotta kezére fejét, amivel a kezemet fogta.
Keservesen zokogott.

Mit tettem...

- MOST AZONNAL FEL KELL KELNEM !- ordítottam, hátha meghallja az "őrangyalom".

- K...kimberly ?- hallottam egy ismerős hangot mögülem.
- Tina ?- néztem rá kitágult szemekkel.
Áhh, de hülye vagyok...nem is hozzám beszél. Hisz ő nem lát engem.
Vagyis, hozzám beszél, csak éppen ahoz az énemhez, aki az ágyon fekszik.

- Áhh...- ültem le a sarokba, és összekuporodtam.

- Te..hogy a francba kerülsz ide ? És én ?- ült le elém.
- Te látsz engem ?- néztem rá nagy szemekkel.
- Jah. Miért ne látnálak ? És ki az a lány, aki mellett Eth..- és észrevette, hogy az a lány én vagyok.
- Mi a jóságos fasz ?!- ordított.
- Tina...kómában vagyunk.- álltam fel.
- Élet és halál közt. Senki sem lát minket, csak azok, akik szintén kómában vannak.- magyaráztam el neki. Nem tudom, hogy ezt honnan tudom. Mintha valaki digtálná, hogy mit mondjak.