I hate you, Neighbour boy ![HUN] (Befejezett)

4.Lebuktál baszod !

Megnézetek Kimmel egy horrorfilmet, és miután már elmentem a szobájából, félni fog egyedül abban a nagy szobában, ezért áthív, hogy aludjak nála, amiből nem csak alvás lesz.
Ez a tökéletes terv.

Miután Ricsit elvitték a mentősök, és visszasétáltam a lakosztályomba. Mindenki aludt, mint a bunda. Lefeküdtem, de most sem tudtam elaludni. Mardosott a bűntudat, amiért olyan dolgokat vágtam Chris fejéhez, amik miatt sírva fakadt. Hisz ő a másik felem. Mindíg is ő volt a legfontosabb személy az életemben. Nem hellyezhetek elé senkit.
Felkeltem, leszálltam az ágyról, és átsétáltam a 218- as lakosztályhoz, ami Chriséké. Bekopogtam, de semmi.
Harmadik kopogás után megpróbálkoztam volna a nyitott ajtós trükkel, csakhogy ez az ajtó kártyás volt. Öt perc kellett, mire észre vettem, hogy résnyire ki van nyitva az ajtó.
Bementem a szobába, de nem találtam ott senkit.
Ohh, hát persze. A buli... Mivel Chris sosem járt még discoban, ezért tudtam, hogy ő nem ment. Félve, de benyitottam a fürdőbe....azaz benyitottam volna, ha nem lett volna bezárva.
Csakhogy be volt. Istenem...csak mondd, hogy nem csináltál semmi hülyeséget, tesó...
Rángattam, tologattam az ajtót, de semmi. Elegem lett. Minden erőmet összeszedtem, és berúgtam az ajtót. Amit ott láttam, egx életre nem felejtem el. Chris a saját vérében feküdt.
A kezén milliónyi vágással, mellette pedig egy pengével...rohantam az ágyakhoz, és minden párna alá benéztem, mire végre meglett Chris telefonja. Sírni sem volt időm, rögtön tárcsáztam a mentősöket, akiknek a mai nap folyamán másodjára kellett kijönnie.

Mikor letettem a telefont, leültem Chris mellé, és megfogtam a kezét. Keservesen sírtam. Sokkal jobban aggódtam Chrisért, mint Ricsiért. Hallottam, ahogy nyitódik a lakosztály ajtaja, és röhögve lépnek be seggrészegen a srácok. Nemes és Domi. Viszont mikor megláttak minket (nyitott fürdőszoba ajtó), azonnal elhalgattak, és kijózanodtak. Ricsi lefagyott. Domi sem volt másképpen, viszont Ricsi arcán nagyobb ijedtség tükröződött, hisz úgy szerette Christ, mintha a testvére lenne. Én még mindíg a földön zokogtam, mikor a mentősök megérkeztek.
Betették Christ a kocsiba, én pedig beültem mellé.
Minden miattam van. Hallgatnom kellett volna rá.
Ha nem lettem volna Naggyal, nem látott volna meg, nem verte volna meg annak érdekében, hogy megvédjen, én pedig nem dobáltam volna olyan hülyeségeket a fejéhez.
Minden miattam van...

*Egy hónap múlva*

Ricsit már kiengedték a második héten a kórházból, viszont Christ nem hogy nem engedték ki, hanem még fel sem kelt, ugyanis kómában van. Naggyal azóta sem beszéltem. Nem akartam.
Viszont ma eldöntöttem, hogy elmegyek hozzá, és letisztázok vele mindent. A kórházból egyenesen az ő lakosztájához vettem az irányt, ugyanis holnap már indul vissza.
Bekopogtam hozzá, viszont nem szólt senki semmit.
Illetve de. Nyögéseket hallottam. Benyitottam a szobába, és kitaláljátok, hogy mit láttam ?
Várjatok, hagyok egy kis időt gondolkodni.
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Épp egy szőke cicababával szeretkezett.
Vagyis inkább kefélt...faszom tudja !
- Szerelmes, mi ?- hívtam fel magamra a figyelmet.
Ricsi elvigyorodott, majd úgy, ahogy volt, anyaszült meztelenül megállt előttem.
- Ezt úgy mondod, mintha nem hitted volna el.
- Te is tudod, hogy nem hittem el, de most Lebuktál baszod !- üvöltöttem, majd felpofoztam, és kisétáltam a szobájából.

Vissza szaladtam a korházba, viszont pont rossz mondatot kaptam el.
- Értse meg, le kell kapcsolnunk a gépekről, mivel nem tapasztalunk semmien javulást.- magyarázta az orvost.
- Nem kapcsolhatja le.- rontottam be a testvérem kórtermébe, ezzel megszakítva a doki és Ricsi között folyó beszélgetést.
- Sajnálom.- nézett rám érzelemmentesen.
- Mikor ?- kérdeztem.
- Most.- válaszolta.
- Előbb had köszönjek el tőle. Négyszem közt.- néztem rá, ő pedig bólintott, majd kisétáltak.

Leültem egy székre ami Chris ágya mellett volt.
Megfogtam a kezét, és beszélni kezdtem neki.
- Figyelj, Chris...tudom, hogy hallasz. Most nagyon figyelj rám.
Le akarnak téged kapcsolni a gépekről, de én ezt nem hagyom. Mi ezt nem hagyjuk, igaz ? Nem hagylak meghalni, ahoz túl fontos vagy. Nélküled elveszénk. Nem csak én, mindannyian. Emlékszel, mikor 7 évesek voltunk, és apa részgen jött haza ? Meg akart ütni, mert kiabáltam vele, de te lefogtad.- Itt elkezdtem sírni- Ezért te kaptál ki. Mikor felmentünk a szobámba megígérted nekem, hogy te örökké mellettem leszel, és nem hagyod, hogy bármi történjen velem. Az utóbbit eddig teljesítetted. Kérlek az előbbit is. Nem hagyhatsz most itt. Emlékszel, mikor 9 évesen fára másztunk ? Magasra másztam, és féltem lemenni. Te hamarabb leértél, és mondtad, hogy csak kezdjek el óvatosan lefelé mászni, és hogyha nem sikerül, majd te elkapsz. Mikor leestem, nem sikítottam, mert tudtam, hogy elkapsz majd. Megbíztam benned. Most is megbízok benned, csak kérlek ne hagyj itt. Bármit megteszek neked, ha felkelsz. Esküszöm. Kérlek Chris, kelj fel. Ne hagyj itt. Ne hagyj egyedül.- zokogtam, mikor benyitott az orvos.
- Itt az idő.- mondta. Adtam a testvérem homlokára  puszit, a kezés nem engedtem el.
Éppen kapcsolták volna le a gépeket mikor..mikor hirtelen kinyitotta a szemeit, és megszorította a kezem.
- Allj !- kiálltottam fel. Az orvos Chrisre kapta a tekintetét, és eléggé meglepődött. Chris felült, és én szorosan megöleltem.
- Soha többé ne csinálj ilyet, Chris !- zokogtam.
- Soha.