I hate you, Neighbour boy ![HUN] (Befejezett)

5.Költözünk ?

Épp tartottunk a hotelbe a kórházból Chrissel, mivel kiengedték, mikor megláttuk felénk sétálni két alakot. Ismerősek voltak. Nagyon is. Mikor közelebb értek, kitisztult a kép.
Nemes és Tamara sétáltak felénk kézen fogva. De cukiik :3 .
- Gratulálok.- mosolyogtam rájuk.
- Köszönjük szépen.- mosolygott Tamara is.
- Cukik vagytok együtt.- kacsintottam rájuk.
- Tudjuk.- villantott drága unokabátyám egy 1000 wattos mosolyt, amivel minden lányt levesz a lábáról, persze ezalól én kivétel vagyok (merthogy én egyéb vagyok.szerk.).
- Örülök hogy felkeltél.- mosolygott őszintén Chrisre.
- Na, annak én is.- pacsizott le vele drága ikertestvérem.

Pár perc múlva Chris már a szobájában pihent.
A csajokkal beszélgettem, mikor megszólalt a telefonomból az az idegesítő dal, amit anyám választott ki, ha hívna.
Elnézést kértem a lányoktól, majd félre vonultam, és felvettem a telefont, magamban pedig eltemettem a dobhártyámat.

- Szia kicsim. Most fontos ügyben hívlak.
- Szia anya, hallgatlak.
- Apukád álláslehetőséget kapott Londonban, ezért miután hazaértél költözünk.- hadarta el, bennem pedig megfagyott a vér.
Nem tudtam megszólalni.
- Kicsim...itt vagy még ?- szólt bele anya pár perc múlva, de én csak lecsaptam a telefont, és legszívesebben kirohantam volna a világból. 
Kisprinteltem a hotelből, és csak szaladtam. Nem tudtam hogy hova, csak szaladtam. Hirtelen valami keménynek csapódtam, és hátraestem. Az a valami inkább valaki volt, méghozzá egy fekete hajú, napszemüveges, kb. velem egy idős fiú.
- Figyelhetnél.- flegmázott a srác, rettentően mély hangjával (amitől majd' elolvadtam volna más helyzetben), majd felsegített.
- N..ne haragudj...- hajtottam le a fejem zavaromban, mivel leginkább egy rákhoz hasonlítottam volna az arcom.
A fiú felnevetett, majd elsétált mellettem. Jó isten... Ilyen fiúval sem találkozom minden nap.

Leültem egy padra, és elgondolkoztam azon, hogy mi lesz, ha elköltözünk.
Nem fogom látni a normálatlan osztálytársaim hülye fejét.
Nem beszélhetem meg Dórival a Máriós ügyeket.
Nem oszthatom ki Anitát, hogy milyen gyerekes.
Nem hallgathatom, ahogy Lili 'leMamutozza' Rékát.
Nem láthatom Lilit, Zitát és Nemest, ahogy együtt nevetnek.
Nem mehetek péntekenként Imivel, Misivel és Lilivel pizzázni.
Nem szólhatok rá Mincire, hogy ne használja ki a lányokat.
Nem ébredhetek szombatoknént arra, hogy valamelyik idióta rámugrik.
Nem szórakozhatok Domi hajával töri órán.
Nem láthatom többé az osztálytársaimat.
Nem beszélhetek velük előben.
Nem hallhatom Réka bunkóskodását.
Bele fogok halni...

A gondolatra, hogy ott kell hagynom az osztálytársaimat Budapesten, meghasadt a szívem. Keservesen zokogtam.
Mintha az időjárás átérezte volna a helyzetemet, az is elkezdett zuhogni. De nem érdekelt. Csak csendben akartam ülni. Különben meg nem is tudtam volna vissza menni, mivel eltévedtem.

Fél óra múlva két kart éreztem meg, ahogy felkap az ölébe.
Az ismeretlen fiú volt.
- Megfázol.- nézett a szemembe, majd elkezdett sétálni, közben rámterítette a pulcsiját. Én csak a mellkasába fúrtam a fejem, és halkan hagytam, hogy elvigyen valahova. Benyitott egy faházba,
majd letett egy ágyra, és betakart, makd leült mellém.
- Te itt élsz ?- néztem rá.
- Nem, de oda nem vihettelek volna, mert biztos lehetsz benne, hogy nem akarsz az apámmal találkozni.- válaszolta.
Bólintottam, majd ezután elnyomott az álom.

Mikor felkeltem megint a fiú kezeibem voltam, a hotel előtt.
- Honnan tudtad ?- kérdeztem rá.
- Öhm...a telefonodból.- húzta el a száját.
- Te kutakodtál a telefonomban ?- hülledeztem.
- Bocs.- rántotta meg a vállát, majd letett.
- Kim.- nyújtottam felé a kezem.
- Ethan.- sétált el. Hát jóó...
Besétáltam a szobámba. Jajj Istenem...hogy fogom kimagyarázni ezt az osztálynak a
Összehívtam mindenkit a szobánkba.
Még Nemest és Christ is.

- Szóval...miért is hívtál minket ide ?- kérdezte Imi.
- Nagyon fontos dologról kell beszélnünk. Számomra legalábbis nagyon fontos.- hajtottam le a fejem. Vettem egy nagy levegőt, majd belekezdtem.
- Ma felhívott az anyukám. Azt mondta...hogy apa kapott itt egy álláslehetőséget.- itt Chris és Nemes lehajtották a fejüket.
- És ez minket miben érint ?- értetlenkedett Zita, és mindenki kíváncsian lesett.
- Abban...hogy mi is ideköltözünk Chrisékkel...- kezdtem el sírni.
Mindenki lefagyott. Dóri és Anita is könnyezni kezdett, sőt, még a fiúk is. Kivéve Nagyot. Ő inkább csak elkomorodott.
- Srácok...szeretném, ha ezt az utolsó egy hónapot úgy töltenénk, mintha nem történt volna semmi.- mosolyodtam el hamisan.
A lányok szorosan megöleltek, aztán a fiúk is.
Rohadtul hiányozni fognak.