I hate you, Neighbour boy ![HUN] (Befejezett)

2.Megérkeztünk

Nem igaz, hogy mennyien vannak.
Sehol sem látom az osztályt.
- Nézdd csak, ott !- mutatott Chris az osztályunkra.
Megfogtam a kezét, hogy nehogy elhagyjuk egymást, Ryan az enyémet (jó testvérhez méltóan kikísért minket a reptérre, viszont a szüleim már vagy két hete üzleti úton vannak), Ricsi pedig Ryan vállát (mert hát naa).
Bár még mindíg haragszom Rayre.
Mikor oda értünk, Ray félrehívta Ricsit, én pedig megöleltem Dórit és Anitát.
Ezután szélsebesen oda sétáltam Ryanékhoz.
Mikor oda értem, csak annyit láttam, hogy Ricsi gúnyosan vigyorog Rayre, Ray pedig majd' felrobban dühében.
- Öhm...valami baj van ?- tettem bátyám vállára a kezemet.
- Csak...csak kérlek tartsd magad ahhoz, amit múlt héten mondtam.- kérlelt kissé ingerülten.
- Megpróbálom...- szomorodtam el.
- Te pedig örülj, hogy még megvannak a fogaid.- nézett fenyegetően Ricsire, aki csak gúnyosan felnevetett, majd elém állt, homlokon puszilt, és elment.

- Valami baj van ?- jött oda Chris is. Hát, meglátszik, hogy testvérek vagyunk.
- Majd telefonon megbeszéljük. Most menjetek, mert hamarosan indul a gépetek. Vigyázzatok magatokra.- puszilt homlokon Ray, majd szorosan magához ölelt.
Miután Chris- szel is fiúsan ölelkezett, elment.
Chris- szel vissza sétáltunk az osztályhoz.
Felültünk a gépre.
Én Nagy Ricsi mellé kerültem...micsoda véletlen.

Jó isten...bele sem gondoltam, hogy most fel fogunk szállni.
Nem akarooom !
Had szálljak leee !
Késő.
A gép elindult, és mikor felszálltunk, Ricsi keze után kaptam, aki összekulcsolta az ujjainkat.
Pár perc múlva már egészen magasan voltunk.
Megcsodáltam a várost.
- Woow.- mosolyogtam, most már teljesen nyugodtan, de Ricsi nem volt hajlandó elengedni a kezem.
Megláttam Chris gyilkos pillantását, ezért gyorsan kihúztam a kezem Ricsi szorításából, és lehajtottam a fejem.

- Most meg mi a fasz bajod van ?!- nah, igen...Ricsi mindig is hirtelen haragú volt, bár most nem értettem, hogy pontosan min is háborodott fel. Hiszen csak barátok vagyunk.
Vagy talán...nem, ne is gondolj ilyenekre, Kim !- ébresztettem fel magam gondolatban.
- Nem lehet...- suttogtam még számomra is vékonyka hangon.
Megilyedtem tőle ? Nem.
Tudom, hogy engem soha nem bántana.
Csak féltem neki bevallani, hogy csupán azért engedtem el biztonságot nyújtó kezét, mert a családom megtiltotta, hogy akár hozzá szóljak.
- Miért nem ?- enyhült meg.
- Mert...mert mi csak barátok vagyunk.- hazugság...vagyis...nem egészen, mert azok vagyunk, de nem ezért engedtem el a kezét.
Itt abba maradt a beszélgetés. Kicsit bűntudatom lett.

Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és az ablakon bámultam ki.
Ricsi ráhajtotta a fejét a vállamra, és úgy szuszogott.
Migsimítottam az arcát. Nem értem, hogy miért utálják a többiek...Ők nem is ismerik.

Ezt a pár órát zenehallgatással töltöttem.

Leszállásnál felkeltettem Ricsit.
Szó nélkül elvette azt a bőröndjét, és leszállt.
Chris, segített egy bőrönddel, én pedig megfogtam a másikat, elvégre lány vagyok. Nekünk, lányoknak általában több cuccunk van, mint a fiúknak. Ezért van az, hogy amíg Chrisnek, Ricsinek, Iminek és a többieknek csak egy-egy bőröndjük volt, így nekünk -Anitán kívül, neki három- minimum kettő.
Lassan mi is leszálltunk, és megkerestük az osztályt.
Megindultunk a szálloda felé, és woow.
Gyönyörű volt.
- Hűű.- csodálkoztunk a lányokkal, a fiúk meg csak röhögtek rajtunk ( Tipikus osztálytársaim. Szerk.)
Az osztályfőnök kiosztotta a szobákat. Én a 214- es szobát kaptam, Dórival, Anitával, és egy ismeretlen idevalósi lánnyal egyetemben.
Egy emeleten vagyunk a többiekkel (nincs fiú- lány keveredés).

Miután fellifteztünk a szobánkhoz, ledobáltuk a cuccunkat a szobába, amikor egy lány lépett be az ajtón.
- Sziasztok.- köszönt. Uhh, bele sem gondoltam, milyen furcsa lesz majd egy teljesen eltérő nyelvű lánnyal vagy épp fiúval beszélgetni. Még szerencse, hogy nyolc éves koromban teljesen megtanultam angolul.
- Szia. Én Kimberly vagyok, de szólíts Kim- nek.- ráztam vele kezet.
- Tamara, de akárhogy szólíthatsz.- nevetett fel. Szimpi a csaj.
Egyenként bemutatkoztak a lányok is neki.

A szobában kettő emeletes ágy volt.
Az egyik ágy tetején Tamara aludt, ezért én elhelyezkedtem a másiknak a tetején.
Egyébként nagyon hangulatos volt. Tele volt poszterezve a szoba, egy gyönyörű hatalmas csillár lógott le a plafonról.
Volt két íróasztal székekkel, négy szekrény, egy hatalmas plazma TV, egy mosdó, és ennyi.

Kipakoltam a ruhákat az egyik szekrénybe, a mini dolgokat az ágyunk (Dóri feküdt alul) mellett lévő éjjeliszekrényre (pl.: papírzsebkendő, bekeretezett képek, hangulatlámpa), az egyik íróasztalra helyeztem egy olvasólámpát, és egy térképet (mindenki kapott egyet) na meg azt a kevés sminket, amit hoztam, és az ágyunk felé tettem még plusszba pár posztert (Magcon, One Direction, Justin Bieber, Troye Sivan, Chris Collins, stb).
A többiek is kipakolták a cuccaikat (Tamara már egy hete itt van, szóval ő csak az ágyán ült, és figyelt minket).

Mikor végeztünk körbe ültünk a földön, és üvegeztünk.
Épp kezdtük volna, mikor a két Ricsi, Chris és Domi berontottak hozzánk.
Mindannyian rájuk kaptuk a tekintetünket.
- Szassztok. Hát ti ?- köszöntem nekik.
- Jöttünk idegesíteni titeket.- vigyorgott Chris.
Ránéztem Nemesre, aki csak a hátam mögé bámult.
Hátra fordultam. Tamarával egymást nézték.
Van valami a levegőben...- állapítottam meg magamban.
- Hahaha, de vicces valaki. Inkább gyertek ti is üvegezni.- mondta Anita, Ricsiék pedig, mint a pincsi kutyák, teljesítették Anita "parancsát".
Ricsi persze Mara mellé ült, amitől persze az utóbbi azonnal elpirult. De cukik :3 .
Leültem Nagy és Dóri közé, majd megpörgettem az üveget, ami Nemesen állt meg.
- Oké, bátyus, még mielőtt megkérdezném, leszögezem az egyetlen szabályt ami annyi, hogy mindenre válaszolni kell, illetve teljesíteni. Na szóval, FvM ?- vigyorogtam gúnyosan.
- Mivel rémisztő vagy, felelek.- vágta rá.
- Nekem úgy is jó. Melyik lányt csókolnád meg innen legszívesebben ? Persze én ki vagyok zárva.- vigyorogtam, és előre tudtam, hogy ezt még vissza kapom.
- Tamarát.- válaszolta magabiztosan, és egy 1000 wattos mosolyt küldött az említett személy felé, aki paradicsom piros arccal rendelkezett jelen pillanatban. Ricsi megpörgette az üveget, ami rajtam állt meg. Az isten basszon meg !
- Húgii ! Felelsz vagy mersz ?- kérdezte.
- Mivel én nem vagyok olyan beszari, mint te, ezért merek !- nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Menj le a 159-es szobába, és kérd meg az ofő kezét.- a jó isten basszon meg !
- Hallod...én nagyon szeretl...- kezdtem el, de közbe vágott.
- Az előbb moondtad el a szabályokat.- felsóhajtottam, majd elsétáltam a 159- es szobáig (persze a többiek követtek), majd bekopogtam az ajtón.
Az ofő csodállkozva nyitotta ki az ajtót, én pedig sóhajtva féltérdre ereszkedtem.
- Tanárúr...részesítene abban az örömben, hogy a férjem lesz ?- kérdeztem, a többiek pedig alig bírták vissza tartani a röhögőgörcsüket. Az ofő megforgatta a szemét, majd becsukta előttem az ajtót. A többiek visszarohantak a lakosztályunkba, és röhögésben törtek ki. A végén már engem is elkapott a röhögőgörcs. Mikor lenyugodtunk vissza ültünk a helyünkre, és megint én pörgettem. Chris- en állt meg.
- FvM?- kérdeztem.
- Merek.- válaszolt.
- Nyald meg a falat.- mutattam az üres részre.
Chris oda sétált a falhoz, és végignyalta.
Waow... Milyen testvérem van nekem ??

Még egy fél órát üvegeztünk, aztán abba hagytuk.
Már este hat óra volt, ezért a fiúk mentek vissza a lakosztályukhoz. Lefeküdtem az ágyamra, majd elindítottam az American Horror Story első évadát. Imádom ezt a sorozatot. Éjfél körül letettem a laptopot (persze ekkor már mindenki aludt). Megpróbáltam aludni, de fél órán át csak forgolódtam.
Lemásztam a helyemről, majd kimentem a folyosóra.
Hirtelen valaki berántott egy szobába...

Sziasztok, kedves olvasóim.
Remélem meg vagytok elégedve ezzel a résszel, és a hosszával.