I hate you, Neighbour boy ![HUN] (Befejezett)

2/2.Menj innen...

Én is ágyba bújtam, és átkaroltam a párnámat, mint minden este, mióta elment...

Reggel megint úgy ébredtem, hogy Sky ugrál az ágyon.

- Szia szépségem !- öleltem át, mikor mellém pattant.
- Jó reggelt, mama ! Ma átmehetek Hope-hoz ?- Hope Tina és Chris lánya, egy utcával arrébb laknak.
- Persze, olyan két óra körül átviszlek.
- De jó ! És az mikor lesz ?- mosolygott rám.
- Majd miután meguzsonnáztunk.- viszonoztam mosolyát.
- Rendben. Addig átmehetek Nash-el Alex-hez ?- bújt hozzám.
- Majd reggeli után. Hol van most Nash ?
- Lent xbox-ozik. Miért ?
- Csak kérdeztem.- álltam fel, majd Sky-al a nyomomban lesétáltam. Bementem a nappaliba, majd nyomtam egy puszit Nash arcára, aki aztán rámmosolygott. De rég láttam már mosolyogni...
Visszamosolyogtam rá.

- Mit kértek reggelire ?- néztem rájuk.
- Kindershake-et !- mondták teljesen egyszerre. Ezt a fajta shake-et Nash és Sky találták ki. Hogy miből áll ? Két csomag kindercsoki (az a csomagban lévő csomag...remélem értitek.Szerk.), egy gombóc vaníliafagyi, tej, és egy pici csokiöntet összeturmixolva. Ahhoz képest, hogy 10 "kocka" kindercsoki van benne, olyan, mintha tele lenne tömve vele, de nagyon finom.

- Azonnal készítem.- sétáltam be a konyhába.

Elkészítettem a Kindershake-et, majd kiöntöttem őket egy- egy pohárba, megszórtam őket fahéjporral, és melléjük tettem pár darab epret, aztán "felszolgáltam"
Csillogó szemekkel néztek a kindercsokis csodára...

Erről a mondatról eszembejutott Ray, Chris és Ricsi. Meg persze ő...
Ugyan ez volt, mikor vissza kellett költöznünk budapestre.

Miután Sky-ék kiszívták a poharak tartalmát, és megették az epret, elmosogattam a poharakat.

Ezután csendesen telt minden.
Ebédre készítettem nekik lasagnet, mivel imádják, ahogy én is.

Tele hassal mentek át uzsonna után a szomszédba.

Na, és itt jött csak az izgalom...

2 órával azután, hogy elvittem Sky-t Tináékhoz, csengettek.

Találjátok ki, ki lehet !

Felkeltem a kanapéról, majd az ajtóhoz sétáltam, és kinyitottam.

- Kim, kérlek szépen, ne akadj ki ennyire.- szólalt meg az ajtó előtt álló személy.
- Tűnj el innen! - fröcsögtem.
- Hagy magyarázzam meg ! Csak azért volt, mert azt hittem, elveszítelek !- el is veszítettél.
- Jah, és ezért ütötted a gyerekeimet !- váltottam gúnyos hangnemre, majd becsuktam előtte az ajtót, de mikor elfordultam újra dörömbölni kezdett.

- Kim, hallgass már végig !
- Nem ! Fogd már fel végre !- csuktam volna be az ajtót, de hirtelen gondoltam egyet, és tökön (bocsi a megfogalmazásért...Szerk.) rúgtam.

Imre összegörnyedt, de ez engem egyáltalán nem hatott meg, becsuktam előtte az ajtót.

Mikor már a lépcsőhöz értem, újra becsengetett. Hát ezt nem hiszem el.

Amint megláttam az ajtó előtt álló személyt vissza is akartam csukni...

Sőt, vissza is csuktam.
Szívem szerint a nyakába ugrottam volna, de az agyam mást diktált.

Az agyamra hallgattam.

- Kérlek szépen, nyisd ki !- mély hangját hallva a sírás folytogatott, de nem hagytam neki.
- Menj innen...- kúsztam a földre az ajtónak dőlve.

- Beszéljük meg...Kérlek, Kimberly...- engedtem neki, és kinyitottam az ajtót, miután feltápászkodtam.

- Mondd csak, hogy képzelted ezt, Ethan ? Lelépsz 6 évre, és nem szólsz ? Faképnél hagytál az esküvőnkön, fel tudod ezt fogni ?! Egyedül hagytál engem is, és Nash-t is, nem beszélve...- betapasztotta számat sajátjával, miközben beljebb lökött, és a falnak nyomott. Annyira akartam ellenkezni, de egyszerűen nem ment. Lágyan fontam keresztbe kezeim nyaka körül, miközben sós könnyeim végigkúsztak az arcomon.

- Hallgass meg !- kérlelt, mikor elvált tőlem. Bólintottam agy aprót, majd eleresztettem, és leültem a kanapéra.

- Az egész azzal kezdődött, hogy kaptam egy hívást...méghozzá apádtól. Mikor felvettem, még nem tudtam, hogy ki az, ugyanis rejtett szám volt. Megfenyegetett, hogy hogyha nem hagylak el, megöli Nash- t. Először nem hittem neki. Aztán hosszas nyomozás után kiderítettem, hogy a szüleid mindvégig a maffiának dolgoztak. Feljelentettem őket, viszont addig nem mertem visszajönni, míg el nem kapják őket, ami -mint látod- több, mint hat évbe telt. Most jelenleg a börtönben vannak, Milánóban.- mesélte. Kellett pár perc, mire felfogtam, hogy Ethan nem azért hagyott el minket, mert megunt, hanem mert meg akart védeni.

- Kérlek, ne haragudj rám, Kim ! Nem akartam, hogy bajotok essen...- kezdett el ő is sírni.
- Nem haragszom...- suttogtam erőtlenül. Eth kitárta karjait, amik közé én rögtön bebújtam.

- Hiányoztál...- fúrta nyakamba az arcát.
- Te is nekem...- zokogtam tovább.

Lefeküdtünk a kanapéra, és pihentünk. Egészen fél nyolcig, amikor aztán hallottuk, hogy nyitódik az ajtó, és a gyerekek hangját.

- Ohh, megérkeztek Nash- ék.- néztem Ethanre, aki ideges tekintettel ült fel.

Kifújtuk a benn tartott levegőt.

Ekkor belépett a három gyerek. Pontosabban Sky, Nash és Hope.

- Gyerekek...- néztem Sky- ékre, akik furcsán méregették Ethant.

- Nash, nem tudom, hogy emlékszel- e rá, de ő...ő az apátok...- Nash- nek elborult a tekintete.
- Ő nem az apám.- rázta meg a fejét, miközben megfogta Skylynn kezét.
- Meg kell őt hallgatnod, Nash !- néztem rá könyörögve, mire megenyhült.

- Ethan, ők itt Skylynn és Alex. Alex Liliék fia, Sky pedig..Sky pedig a lányod.- magyaráztam neki, mire felcsillantak a szemei.

Miután ezt megtárgyaltuk, mindannyian leültünk a nappaliba, Ethan pedig mesélni kezdett.

Huhh, Manóim...már csak egy rész, és vége a könyvnek. Azaz utána a másik könyvben folytatom. Tudom, most az Ethan utálók (mint pl. Tina_Mate ) utálnak, a TeamEth-esek pedig nagyon szeretnek, de az utálóknak csak annyit, hogy: ennek így kellett lennie.
Jó éjt, Manók !