Búcsúcsók [Befejezett]

1.

Borzalmasan hosszú volt ez a mai nap. És még csak délután 3 óra van. Végre ideértem a cica kávézóba, ahol megvárom a barátnőimet. Imádom ezt a helyet, amelyet kellemes kávé és forrócsoki illat leng be. No meg persze nem is beszélve a kis dorombolós, puha rabszolgatartókról. Maga a tökéletesség. Amikor beléptem a kávézóba, meglepődve vettem tudomásul, hogy tele van a hely. Hát az emberek nem dolgoznak hétköznap délután?! A irányt az emelet felé vettem, annak reményében, hogy ott talán kevesebben vannak. Igazam is lett. Csak néhány anyuka ült a gyermekeikkel az egyik asztalnál. Egy másiknál pedig egy fiú csapat. Szerencsére a szokásos helyünknél nem volt senki, ezért rögtön be is támadtam azt, pont a fiúkkal szemben. Ahogy hallottam nem magyarul beszéltek, de amilyen fáradt voltam, nem tudtam megállapítani, hogy milyen nyelven csevegnek. Épphogy leültem egy mosolygós pincérlány jött oda hozzám. Rögtön rendeltem is egy karamellás kávét, hátha majd nem akarom lefejelni az asztalt minden egyes másodpercben. Amint elment a lány, fel sem nézve előkaptam a táskámból az aktuális kedvenc könyvemet, a Szent Johanna gimi utolsó kötetét. Már éppen kezdtem belemerülni, és persze újra beleszeretni Cortezbe, mikor megéreztem magamon egy tekintetet. Egy ideig figyelmen kívül hagytam, de aztán csak elkezdett idegesíteni. Így hát felnéztem, hogy mégis ki a franc bámul. Ekkor pedig egy csodaszép, kék szempárral találtam magam szembe. Ahogy láttam meghökkent, hogy ránéztem és gyorsan el is kapta rólam a tekintetét. Pár percig még néztem őt, de megérkezett az előbbi leányzó a gőzölgő kávémmal. Megköszöntem és már fordultam is vissza de észrevettem, hogy a srác fél szemmel megint engem figyel. Bevallom, nem nézett ki rosszul. Világoskék, csillogó szemek, szőkés-barna haj és babapofi. Illetve tény, hogy imponált is a dolog, hogy valaki érdeklődik irántam. Még ha messziről is. Ezen gondolatokkal próbáltam tovább olvasni a könyvem, de nem tudtam figyelni a történetre, így letettem és úgy döntöttem, hogy később folytatom. Újra ránéztem a fiúra, aki nagy szemekkel figyelt. A mellette ülő barátja is rám nézett, majd mondott neki valamit, mire a szőke fiú megrázta fejét. Nem tudom miről lehetett szó, de utána egy darabig nem nézett rám, csak az ölébe ejtett kezeit bámulta. Hát ez ennyi volt. Nem úgy néz ki, mint aki ide akarna jönni hozzám. 
Mikor belekortyoltam a kávémba felugrott az ölembe egy gyönyörű szőrmók. A nap fénypontja! Legalábbis azt hittem... Miközben simogattam a cicust, megtámasztottam a fejem az asztalon. Pihenek egy kicsit, gondoltam. Ez olyan jól sikerült, hogy majdnem elaludtam. Már éppen, teljesen átadtam volna magamat az álomnak, mikor valaki megkocogtatta a vállam. Mi? Most ezt csak álmodom? Azonban valaki megint hozzámért. Riadtan nyitottam ki a szemeim, és kék szemű fiú állt mellettem. Hosszú másodpercekig csak nézett, láttam rajta, hogy zavarban van, ezért megpróbáltam oldani a kínos szituációt.

- Hello! - mosolyogtam rá.

- H-hello! Mmm... beszélsz angolul? - mosolygott vissza. Hogy milyen aranyos mosolya van.

- Persze. Leülsz? - vettem el a táskám a mellettem lévő székről.

- Igen, köszönöm. Csak pár percig akarlak zavarni. - leült mellém, azonban egyszer sem nézett rám. Ekkor megcsapott az a finom, férfias illata. Istenem! Csak ne legyen egy gyökér! A fiú egy ideig csak az asztalt bámulta.

- Egyébként - érintettem meg a vállát - Lendvai Evelyn. Örvendek - nyújtottam felé a kezem. 
Rám emelte a gyönyörű tekintetét és újra elmosolyodott.

- Mick Betsch. - fonta a hosszú ujjait az apró kezem köré. Igazán férfias keze volt, puha és meleg. Jóleső érzés járta át a testemet, mikor hozzám ért.

- És kedves Mick, mit szerettél volna? - utaltam az előbbi kijelentésére.

- Mmm, nagyon szépnek talállak, és szeretnélek elhívni randizni - nézett rám hatalmas szemekkel. Azonban elég érdekes fejet vághattam, mert bizonytalanságot láttam a szemeiben. - Persze tudom, hogy így ismeretlenül érdekesen hangozhat, és nem tudhatja az ember, hogy milyen elmebetegbe botolhat bele ezért megértem ha elutasítasz és... - kezdte el hadarni de félbeszakítottam.