Búcsúcsók [Befejezett]

23.

Az út körülbelül felénél a fáradtság diadalmaskodott felettem, így ráhajtottam a fejemet Mickére, aki a vállamra dőlve szuszogott. Ötletem sincs, hogy miben merülhettem ki ennyire, de pillanatok alatt elnyomott az álom. A következő emlékem már az, hogy a stewardess rázogatja a kezünket, hogy kapcsoljuk be az öveinket, mert hamarosan leszállunk. Tettük, ahogy kérte, majd a mellettem helyet foglaló fiúra pillantottam. A nyúzott, álmos ábrázatáról lerítt, hogy pár perce ébredt fel. Arca azon része, mely a vállamon pihent, kellemes piros színben pompázott, valamint tisztán kirajzolódott rajta a pólóm minden egyes kis gyűrődése. Nem bírtam megállni, hogy ne érintsem meg a kissé elgyötört bőrét. Nyomtam egy puszit is az orcájára, azonban, mikor elhúzódtam volna, a nyakam után nyúlt és magához ölelt. Már amennyire tudott az övem miatt. A nyakához bújtam, miközben Ő az egyik kezével a hajamat simogatta, míg a másikkal az arcomat cirógatta. Mivel egy elég kényelmetlen, kicsavarodott pozícióban voltam, megcsókoltam enyhén borostás arcát és visszaültem rendesen a helyemre. Egészen a leszállásig fogtuk egymás kezét és megbeszéltük a hétvégét. Biztosítottam róla, nagyjából huszonötödjére, hogy jól éreztem magam, a barátai és csapattársai is nagyon szimpatikusak és amúgy is, le voltam nyűgözve. Igazából mindentől. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen közel tud kerülni az eseményekhez.

Miután a pilóta épségben letette a repülőgépet, elhagytuk az utasteret és a poggyász szalaghoz sétáltunk, hogy felvegyük a csomagjainkat. Szerencsére most semmilyen malőr nem történt, könnyedén magunkhoz tudtuk venni a bőröndjeinket. Amikor kiléptünk a fotocellás ajtón, azonnal kiszúrtuk Mick anyukáját és nővérét. Mondjuk, nem volt nehéz kiszúrni őket, tekintve, hogy a német lány, hatalmas vigyorral az arcán, kalimpált. Amint odaértünk, Gina szinte a nyakamba ugrott, míg Micket édesanyja ölelte magához. Corinna engem már jóval szolidabban üdvözölt, mint lánya, de szorosan fonta körém a karjait, éreztetve, hogy boldog, hogy újra láthat. Miután túl voltunk a köszöntéseken, az autó felé vettük az irányt, amelynek csomagtartójába bepakoltuk a holmijainkat, majd beszálltunk és elindultunk. Mickkel hátul foglaltunk helyet, míg a szőkeség testvére az anyósülésen. A félórás út alatt végig szóval tartottak bennünket. Mick elmesélte a futamot, valamint érdeklődtek, hogy éreztem magam. Mire észbe kaptam, már fel is tűnt a rég látott, robusztus ház. A látvány ugyanúgy lenyűgözött, mint első alkalommal. Érthetetlen, hogy akkor, hogy nem tévedtem el. Remélem a tájékozódás ezúttal sem fog gondot okozni. Bár, maximum felhívom Micket, hogy keressen meg. 

Miután az előszobában levettük a cipőinket, az anyukája azonnal a konyha felé vette az irányt, hogy betegye a sütőbe, a már előre összekészített ételt. Gina addig megterített, mi pedig felvittük a csomagjainkat Mick szobájába. A helyiség nem sokat változott, legutóbbi látogatásom óta. Talán csak annyi, hogy a falon lévő képek száma jócskán gyarapodott. Főleg a rólam és a kettőnkről készült képek kerültek fel. Például, mikor itt voltam először Svájcban vagy a budapesti képeink, illetve azokat is viszont láttam, amelyeket még én szerkesztettem össze Neki, a ballagásomról.
Mivel a család két női tagja azt mondta, hogy míg el nem készül a vacsora, nyugodtan pihenjünk fent, ha szeretnénk, úgy döntöttünk Mickkel, hogy elmegyünk fürdeni, hogy egy kicsit felfrissüljünk. Persze külön-külön. Elég kínos lett volna, ha az esetleges kiszűrődő hangokat meghallotta volna a lent tevékenykedő két nő. Mert abban biztos voltam, hogy Mick nem bírt volna magával és rosszalkodni akart volna. Így, megelőzve a kínos szituációt, mikor elsőként berobogtam a fürdőbe, kulcsra zártam az ajtót. Nem időztem el túl sokat bent. Miután kiszálltam a zuhany alól, alaposan megtörölköztem. Felvettem a tiszta fehérneműimet, majd egy egyszerű sötétkék trikót, valamint egy fekete rövidnadrágot. A hajam a szélrózsa minden irányába állt, így egy laza kontyba kötöttem. Nem voltam se szexi, se csinos, de nem is panaszkodtam a kinézetemre. Elengedtem azt a tévképzetet, hogy nem vagyok elég jó. Igenis, vagyok olyan jó, mint bárki más. Lehet, hogy nem vagyok olyan vékony, se olyan magas, de boldog vagyok és jól érzem magam bőrömben. Ezt teszi velem a szerelem. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt az ígéretemet sem felejtettem el, hogy valamit sportolni kezdek.