Búcsúcsók [Befejezett]

35.

Érdemes a rész mellé a belinkelt zenét és annak szövegét is elfogyasztani! 👆 

A rágást is abbahagytam, mikor megláttam a kártyán álló szöveget. Ráadásul az Ő kézírása volt rajta. A macskakaparása, mit sem változott. Azt viszont meg kell hagyni, van bőr a képén, hogy azt képzeli, pár csokor gazzal mindent elintézett.

Kérdő tekintettel néztem fel Lucára, sugallva, hogy mégis mit akar ez jelenteni. Barátnőm csak várakozóan pillantott le rám és az asztalon pihenő papírlapra bökött a fejével. Nem tudom, hogy kiderült-e a számára, az elmúlt néhány év alatt, hogy amúgy tudok olvasni. És még értelmi fogyatékos sem vagyok, így fel is fogtam a látottakat. Az értetlen arckifejezéssel csupán annyit akartam kifejezni a számára, hogy mit is kéne nekem ezzel kezdenem. Merthogy én biztos, hogy nem fogok odamenni, az egyszer biztos.

- Mit gondolsz?

- Semmit. Nem érdekel.

- Mi az, hogy nem érdekel? El kell menned Evy!

- Már miért kéne? Nem fecsérlem Rá és a hazugságaira az időmet. Jobb dolgom is van nekem annál.

- Figyelj rám - ült le mellém és megfogta a kezem, ezzel sejtetve, hogy mély beszélgetésre számíthatok -, muszáj találkoznotok és beszélnetek. Ha meghallgatod, mindent megfogsz érteni. Elmondanám én is, de Tőle kell hallanod és különben sem akarok beleszólni a kettőtök dolgába. Egyszer összevesztünk emiatt, nem akarok még egyszer...

- De? - sóhajtottam, mert bár napok óta kerültük ezt témát, tudtam, hogy itt még nincs vége a mondatának.

- De kérlek... Nem is. Könyörgöm neked, adj esélyt a dolognak. Tudom, hogy én voltam a legjobban Mick ellen, de a háttér információk fényében, nem tudom szó nélkül hagyni ezt a szenvedést.

- Honnan tudod, hogy nem hazugság az egész? Volt rá két éve, hogy kitalálja a tökéletes történetet - néztem rá szemrehányóan.

- Annyira megtörten gubbasztott azon a kanapén, hogy biztos vagyok benne, hogy nem hazudott. Tudod, hogy jó emberismerő vagyok, és Mick igenis nagyon rosszul érzi magát a történtek miatt. Hiányzol Neki, ahogyan Ő is neked. Még ha tagadod is...

- Azt hittem, hogy kedveled Benjamint, most mégis ellene beszélsz és minden szavaddal azt élteted, hogy annyi idő után újra normális kapcsolatba kerüljek Mickkel...

- Kedvelem is, félre ne értsd. De nem szereted és nem is fogod soha úgy szeretni, ahogy ő azt megérdemelné. Te is érzed a szíved legmélyén, hogy ez így nincs rendben.

- Igenis szeretem Bent, a Másikra pedig egyáltalán nem vagyok kíváncsi. Felőlem aztán belefulladhat az önsajnálatába. Nem megyek el és a témát itt lezárom - fújtattam, majd folytattam a vacsorám elfogyasztását.

Luca egy ideig még ott ült mellettem és nézett, de miután vetettem rá egy jelentőségteljes pillantást, felállt és halkan elmotyogta, hogy erre még azért visszatérünk. Erre egészen másnap délelőttig kellett várnom. Megállás nélkül mondta az érveit, hogy miért kéne nekem odamenni, ahol Ő van. Bárhova mentem a lakásba, utánam jött, még akkor is, mikor a mosdóban voltam... Dave, mint potenciális támogatóm, elesett a csatában. Illetve, inkább úgy fogalmaznék, hogy csatasorba sem állt. Jobbnak látta kimaradni belőle, de ahogy észrevettem, ha állást foglalt volna, akkor Luca pártját fogta volna. Szép kis barátok, mondhatom. Mindenáron a cápa elé akarnak vetni.

Az órákon át tartó csesztetés megelégelése végett, délután négy órakor felhívtam Benjamint, hogy menekítsen ki az őrültekházából. Fél óra múlva már a nappaliban állt, várva, hogy indulhassunk. Felhúztam a cipőmet és a táskámat a vállamra téve, megfogtam a brit kezét, jelezve, hogy indulhatunk. A barátnőm végig döbbenten és csalódottan pislogott felénk, hogy mégis hova készülünk. Még az utolsó utáni pillanatban is bevetett mindent. Már az utcán álltunk, mikor az ablakon kihajolva kiabálta le nekem magyarul, hogy hol és mikor fog engem várni Mick. Mintha nem hallottam már volna ezerszer... A hülye is képes lett volna megjegyezni. Csak legyintettem egyet és otthagytam Lucát meg az eszement ötletét.
Ben értetlenkedve pillantott hol rám, hol pedig az ablakban lógó barátnőmre, de inkább elengedte a dolgot. Letudta annyival, hogy biztos valami lányos dolog lehet, mert nem adtam semmiféle magyarázatot.
Moziba mentünk, ahol sikerült beválasztanunk egy rettentően hosszú és unalmas filmet. Egy percét sem tudnám felidézni, bár ez nem biztos, hogy az alkotás hibája volt. Szerencsétlenségemre, Luca elérte a célját. Agyaltam Rajta, az ajánlatán. A sötét moziteremben ülve, ahol nem kellett folyamatosan beszélgetnem valakivel és figyelni a másikra, másra sem tudtam gondolni csak a németre. Ahogy telt az idő és a gondolataim egyre inkább záporoztak, az elmém leghátsó kis zugából előbújt a kérdés. Mi olyat mondhatott Lucának, amit ő ilyen könnyedén elhitt Neki? Hisz a lány maga mondta, hogy ő volt a legjobban Mick ellen, most mégis a legnagyobb támogatójaként lépett fel.