Búcsúcsók [Befejezett]

11.

Miután tegnap este befeküdtem Mick mellé, szinte azonnal el tudtam aludni. Azonban mivel jóval később aludtam el, mint előző nap, nem is ment olyan jól a felkelés. Kezdjük ott, hogy nem én ébredtem fel elsőként. Így a német ki tudta használni ugyanazt, amit én. Vagyis egészen közelről feltérképezhette az arcom minden kis szegletét. De talán neki nem volt olyan nagy önuralma, mint nekem volt, ugyanis arra keltem fel, hogy az arcomat simogatja. Először azt hittem, hogy álmodok aztán, ahogy egyre jobban magamhoz tértem, rájöttem, hogy ez a valóság. Lassan kinyitottam a szemeimet és egy nagyon közel lévő, mosolygós arccal találtam szembe magammal. Annak ellenére, hogy egyértelmű jelét adtam annak, hogy felébredtem, nem hagyta abba a megkezdett tevékenységet. Nem gondoltam semmire, csak mélyen, az imádott világoskék szemeibe bámultam. Azt hiszem soha nem fogom megszokni ezt a látványt.

- Tényleg elég para erre kelni. - mondtam a reggeli rekedtes hangomon.

- Én megmondtam. - vigyorgott rám. - Bocsánat, hogy felkeltettek, de lassan készülnünk kell. - válaszként csak egy összeráncolt szemöldököt kapott, mivel halvány lila gőzöm sem volt, mire kéne készülni. - Tudod, a szülinap miatt.

- Ja tényleg! - nyújtózkodtam egyet, majd igyekeztem minél kecsesebben feltápászkodni, azonban Mick félbeszakította a mozdulatsorozatot.

- Azért nem kell annyira sietni! - húzott vissza a mellkasára. - Még van egy kis időnk egymásra is. - kezdte el simogatni a hátam.

- Uuu ez jó! - próbáltam úgy helyezkedni, hogy minél több helyen érjen a cirógatás. - Álmodtál valami szépet?

- Aha, veled álmodtam. Mint általában mindig, mióta megismertelek. Bár azt már nem tudom, hogy mit csak arra emlékszem, hogy benne voltál.

- Te mindig velem álmodsz? - csodálkoztam el a mondata ezen részén.

- Persze, hisz a nap jelentős részében rád gondolok ezért eléggé egyértelmű, hogy álmomban is velem vagy.

Nem értem, hogy hogyan lehet valaki ennyire csodálatos. Feltornáztam magam az ajkaiig és nyomtam rá egy puszit. Azonban ennyivel nem érte be, a tarkómra vezette a kezét és úgy "kényszerítette" ki, hogy ilyen módon is neki szenteljem a figyelmemet. Mikor már kezdtünk volna belelendülni, gyorsan eltávolodtam tőle és lovagló ülésben helyet foglaltam a csípőjén.

- Talán ezt most annyira nem kéne. - húztam végig a mutatóujjam a mellkasán.

- Igazad van. - de a tekintetéből egyáltalán nem a meggyőződést olvastam ki illetve a kezei is a derekamra vándoroltak. Ezért szélsebesen felpattantam, hogy megelőzzem mindazt, ami már tegnap elkezdődött kettőnk között. Ha csak az előző reggelből indulok ki, soha nem kelnénk ki az ágyból és nem biztos, hogy most lenne akkora önuralmunk, hogy ne csináljunk hülyeséget. Legalábbis én most nem érzek magamból akkora akaraterőt. Csak egy fancsali képet kaptam válaszul, de inkább nem mentem a közelébe mert tudtam, hogy visszarántana.
A bőröndömben kezdtem el kutakodni, hogy találjak valami rendes göncöt, de rá kellet jöjjek, hogy nem tudom, mit kéne felvennem.

- Mit vegyek fel? - néztem rá teljesen tanácstalanul, a még mindig az ágyban fekvő barátomra.

- Valami szexiset, amitől leesik az állam. - vágta rá egy perverz vigyor kíséretében. Ez nem normális...

- A nagyapád születésnapi partijára, ahol az egész családod ott lesz? - húztam össze a szemem. - És ahol nem mellesleg rengeteg férfi lesz...

- Hmm... Talán akkor hagyd meg a szexiset estére, csak nekem. - gondolkozott el majd rám kacsintott.

- Hogyne... Az eszed tokja az lesz szexis. - forgattam meg a szemem. - Na de most komolyan, mit vegyek fel?