Búcsúcsók [Befejezett]

20.

Ahogy megpillantottam őket, az alkohol mámora azonnal elillant. Felbőszülve közelítettem az asztalunk felé. Minden önuralmamat össze kellett kaparnom, hogy ne csapjak hatalmas balhét. Mégis mit képzel ez magáról?! Hogy ezek után, csak úgy hozzáérhet büntetlenül?! A nagy francokat! Na és Mick? Miért nem küldte el?! Csak az asztalon könyökölt az egyik kezével és a homlokának támaszkodott, míg a másikat az ölébe ejtette. Egyikőjük sem vett észre minket, ahogy feléjük közelítettünk. Vagyis inkább csörtettünk... Egyre nőtt bennem a feszültség, ahogy láttam, hogy a nyakára csúsztatta a kezét, majd onnan a hajába. Épp úgy, ahogyan én is tettem néhány perccel ezelőtt.

- Te mégis mi a faszt csinálsz?! - csaptam le az egyik üveget az asztalra, mire mindketten felkapták a fejüket. Csak kirívóan bámult rám, azonban a kezét még mindig nem vette le Róla. - Azt kérdeztem, hogy mit csinálsz Fruzsi?! - emeltem meg a hangomat.

- Csak vigyázok a barátodra - mosolygott rám ártatlanul. - Ha már te nem tudsz Rá.

- Biztosíthatlak róla, hogy nagyon is tudok. Most azonnal szemtanúja is lehetsz! Vedd le a mocskos mancsodat a Róla mert nem állok jót magamért! - ragadtam meg erősen a csuklóját és elrántottam Micktől. Viszont nem eresztettem el.

- Engedj el! - sipította, ahogy erősebben rászorítottam kezére.

- Lófaszt. Drága barátnőm... - ejtettem ki gúnyosan a szavakat, majd közelebb hajoltam hozzá. - Ennyire szelektív lenne a memóriád? Már el is felejtetted, hogy mit ígértem neked, alig két hónapja?! Ne próbálj meg nekem keresztbe tenni. Már nem az nyámnyila kislány vagyok, mint néhány éve! Bárkivel szemben kiállok magamért, szóval ne baszakodj velem anyukám, mert megbánod! - Mick még mindig az asztalon támaszkodott és folyamatosan motyogott valamit, de egyrészt nem értettem, másrészt nem tudtam másra figyelni csak az előttem álló lányra és arra, hogy ne fajuljanak el a dolgok.

- Most aztán megijedtem - kirántotta a karját az ujjaim közül és felpattant. - Azt gondolod, hogy olyan vagány lettél, mert összeszedtél egy gazdag palit?! Úgysem fogod tudni megtartani. Meg fogja unni az unalmas kis külsődet, a személyiségedet... A lapos, otthonülős mindennapjaidat, amibe ha csak belegondolok, legszívesebben felkötném magam. Hamarosan fel fog nyílni a szeme, hogy milyen egy szürke kisegér vagy, aki kihasználja a másikat... Ahogy nekem is sikerült meglátnom az igaz valódat!

- Ó szóval az én hibám minden! Te helyeztél egy pasit a barátságunk elé - hagytam direkt figyelmem kívül a felém irányzott sértések sorát. Ha hagynám, hogy ennél is jobban felidegesítsen, biztos, hogy egy monoklival távozna a helyszínről. Bármennyire is szerettem volna a torkának esni, sokkal nagyobb bennem a tartás, minthogy ezt megengedjem magamnak. Bár baromi nehéz volt megállni. - Tudod, ez vicces - nevettem fel erőltetetten. - Elismerem, igazad van. Valóban unalmas vagyok a legtöbbször, nincsenek olyan divatos ruháim, mint neked és nem vagyok olyan szociális ember, mint te. De nekem megvan az, ami neked nincs. Igaz barátom, aki mindig mellettem áll. Lecsesz, ha valami hülyeséget csinálok. Minden gondolatunkat, boldogságunkat, szomorúságunkat és őrültségünket megtudjuk osztani egymással. Aki a legborzasztóbb napot is be tudja ragyogni és, akivel a semmin is úgy tudunk nevetni, mintha az év poénja hangzott volna el. Ez mind megvolt neked is, és még most is meglehetne. Ellenben te Bencét választottad és, ahogy látom, a kamu barinőket - böktem a mellettünk lévő cicababákra, akik felnevettek Fruzsi minden egyes megalázó megnyilvánulásánál. Már éppen szólásra nyitotta volna a száját, mikor folytattam. - Illetve, itt van Mick. Aki olyannak szeret, amilyen vagyok. Szürke kisegérként, ahogy mondtad, de minden érzelmünk és szavunk őszinte és szívből jön. Mondd csak, a Bencével való kapcsolatodról ezt elmondhatod? Biztos, hogy nem csak azért jött össze veled, mert az ugródeszkát jelentetted számára, hogy könnyebben keresztbe tudjon nekem tenni, amiért számtalanszor visszautasítottam? És tekintve, hogy azt a fiút fogdosod, aki hozzám tartozik, kezd eltűnni a rózsaszín felhő a szemed elől. Hacsak nem, összeomlott a kis szerelemi váratok... - arckifejezéséből ítélve, beletrafáltam.