Búcsúcsók [Befejezett]

8.

Rég éreztem már magam ennyire egésznek. Van egy szerető családom és két csodás barátnőm. Jó úton haladok afelé, hogy felvegyenek a Cambridge-i egyetemre, ami egy álom beteljesülése lenne. És ott van az igen jóképű barátom, Mick. Várjunk csak... Mi most együtt vagyunk? Végül is nem mondtuk ki. De hát úgy viselkedünk, mintha egy pár lennénk... Utálom, hogy állandóan tele vagyok kételyekkel... Muszáj leszek valahogy rákérdezni nála, hogy mégis hányadán állunk. Mióta elment, minden nap beszéltünk. Vagy Skype-on vagy telefonon, ilyenkor pedig órákra elérhetetlenekké váltunk a külvilág számára. Ígéretéhez híven, küldött képet az edzéseiről, a kajáiról, ha csak ül a kanapén és nem csinál semmit, azt is megosztja velem. Mivel belsőépítész szeretnék lenni és azért mert lány vagyok, minden kis szegletét megnéztem a képeinek. Amennyit láttam belőle, nagyon szép házuk van. Remélem egyszer láthatom élőben is. Azonban egyszer sem került szóba a vallomása. Még az elején zavarban voltam, hisz nem tudtam, hogy mit kellene mondanom. De miután ő sem említette egyszer sem, nem feszültem rá tovább a dologra. Az ilyet amúgy is személyesen kellene megbeszélnünk. Ami egy darabig még nem fog megtörténni sajnos.
A lányokkal elég kevés időt töltöttünk mostanában együtt, szóval elmentünk moziba utána pedig beültünk egy japán étterembe. Gyakorlatilag az egész napunkat végigzabáltuk... De a jalapeños nachosért és a sushiért teljesen megérte. Imádom az ilyen csajos napokat. Ilyenkor kiadunk magunkból minden stresszt és egyszerűen csak jól érezzük magunkat. Órák hosszat ültünk a sushi bárban és folyamatosan rendeltük a teákat, hogy ne dobjanak ki bennünket. Tetszett a hely hangulata, többször is elfogunk jönni ide. 

- Na Luca! Most már meséld el végre a tegnapi randid! - szóltam rá miután leültünk. A barátnőm nemrég megismerkedett egy sráccal a buszon. Még a végén kiderül, hogy a mai fiúk nem is olyan tutyimutyi alakok és képesek odamenni ahhoz a lányhoz, aki tetszik nekik. Ez a felismerés azért felér egy kisebb karácsonyi csodával. 

- Jaj olyan jól éreztem magam vele! - kezdte csillogó szemekkel. - Most másodéves egyetemista a mérnökin és egyszerűen olyan intelligens és udvarias. Még rózsát is kaptam. És holnap újra fogunk találkozni. - áradozott totál szerelmesen. 

- Ennyire levett a lábadról? Nem szoktál te ilyen hamar elájulni egy pasitól sem. 

- Tudom-tudom. De benne van valami. Valami plusz, amitől teljesen odavagyok. Ráadásul szívdöglesztő! Azért ez sem utolsó szempont! - nevette el a végét. Pontosan ugyan azt érezheti most a barátnőm, mint én, a csillogó szemű németem iránt. 

- Ez olyan igazságtalan! - támasztotta meg az állát az asztalon Fruzsi. - Mindketten fülig szerelmesek vagytok két félistenben, és itt vagyok én. Egyedül. Egy halom kajával... Ráadásul engem csak a papák és a szerencsétlenek találnak be. - szontyolodott el. - Persze ne értsétek félre! Nagyon örülök nektek, csak most már én is szerelmes akarok lenni.

- Miért, minket nem a nyomik találnak be állandóan? Ezzel a két fiúval is csak mázlink volt. Hatalmas mázlink! Téged is meg fog találni a szerencse, talán hamarabb, mint gondolnád. - karoltam át. 

- Így van! Ráadásul Evy megígérte, hogy talál neked valami cukifiút, a Szöszke barátai közül. - csatlakozott Luca is. 

- Ami azt illeti... - jutott eszembe hirtelen - Mick mutatott néhány képet, amin a barátaival van és az egyik elég helyes... Hogy is hívják...?! - gondolkodtam el. - Megvan! Harrison. Azt mondta, hogy be szeretne mutatni a barátainak, szóval majd lecsekkolom, hogy nem e paraszt. - nevettem fel. - Hátha majd alakul valami köztetek. 

- Ilyen hamar találtál valakit? - lepődtek meg. 

- Naná! Megmutassam? - kérdeztem lelkesen.